Olvasónk repülővel érkezett haza, és rohant, hogy elérje a vonatot Ferihegyen. Az automata nem működött így felszálltak a vonatra, mondván majd ott megváltják. Jött is a MÁV helytartója a hatalmasságos kalauz, akinek nem kötelessége a kultúrált viselkedés, és izibe meg is büntette őket, mondván két automata van a pályaudvaron. Igenám, de erről az állomáson semmilyen tájékoztató tábla sincs. Olvasónknak nem a pótdíjazással van a baja, hiszen ha a kalauz az alapvető kommunikációs normákat betartva (visszaköszönés, udvariasság, korrektég) pótdíjazott volna, akkor nem borult volna ki a bili. De hős MÁV-katonánk bunkó volt, lekezelő, nemcsak velük, hanem minden utassal, mintha az utas maga lenne az ősellenség... Hát kérem az ilyenek miatt negatív a kép a vasutasokról, pedig régen de megbecsült hivatás volt ez....
Tisztelt MÁV-START Zrt. Központi Ügyfélszolgálata!
2010. március 7-én a 7008-as számú járattal utaztam Ferihegy-Kecskemét között. A vonaton szolgálatot teljesítő jegyvizsgáló ellen az alábbi panasszal élek:
Barátommal Németországból érkeztünk haza a ferihegyi 1-es terminálra 2010. március 7-én. A 20 órára kiírt járatérkezést a légitársaság tartotta, azonban a repülőtéri kiszolgálás miatt a tényleges terminálba történő kijutás 20:06 perckor történt. (Az időpontok a vonathoz történő rohanás miatt ennyire pontosak.) A terminálból futva jutottunk a ferihegyi vasútállomás felüljárójáig, amelyen végigszaladva értünk le a Cegléd-Kecskemét felé tartó vonatok vágányáig.
Az állomáson kerestünk jegyautomatát, de annak a helyén mindössze egy SOS segélykérő oszlop és egy farostlemezzel befedett - feltehetően elromlott - automata volt. Ekkor már mindössze két percünk volt a 20:12-kor érkező vonat indulásáig. Előírás, hogy azokon az állomásokon, ahol jegyváltásra nincs mód, a menetjegy kérhető a kalauztól is. Ebben a tudatban szálltunk fel a pontosan érkező vonatra.
A jegyvizsgáló érkeztével - a részéről viszonzatlan köszönést követően - két diákjegyet kértünk tőle Ferihegy-Kecskemét állomások között. Kollégájuk semmit sem válaszolt, gépével írt valamit, azt hittük a jegyünket kezdi nyomtatni. Közben elővettem pénztárcámból a diákigazolványom és 1000 Ft-ot. A kalauz ránézett a kezemben szorongatott címletre és közölte: "Az kevés lesz!" Kérdeztem tőle, miért. Azt felelte: "Mert csak a pótdíj kétezer, plusz a menetjegy ára." Intelligens, nyugodt hangnemben kérdeztem vissza, miféle pótdíjról beszél. Azt mondta: "Arról, hogy nem váltottak jegyet." Mint a fenti eseményből leszűrhető, ahelyett, hogy közvetlen, szabályszerűen megmondta volna, hogy meg kell büntetnie minket, lekezelő, "uraskodó" cselekvéssorral hozta indirekt tudtunkra, hogy vétettünk. Elmondtam neki - még mindig emberi stílusban -, hogy mi Ferihegyen szerettünk volna jegyet váltani, csak nem állt rendelkezésre automata, másrészt itt a vonaton sem tagadtuk, hogy nincs jegyünk, hanem rögtön vásárolni szerettünk volna. Nem bujkáltunk az ellenőrzés elől, nem kerestünk kifogásokat. Erre az eddig is tanúsított rendkívül flegma, megvető és nagyképű modorral közölte: "Pont ezért csak kétezer és nem hatezer a büntetés." Kioktatóan felvilágosított, hogy az állomáson rendelkezésre állt volna a Nyugati felé tartó vágánynál egy automata, illetve a terminálon belül is működik egy. Ekkor persze hiába védekeztünk a vonathoz képest csak néhány perccel hamarabb érkező repülőgépünkkel, a futással és a jegyautomata kereséssel, nem hatotta meg kollégájukat. A stílust kikértem magamnak, melyre ő visszakérdezett, milyen stílusról beszélek én?
Említésre méltóak azok a momentumok is, amelyek az ezt követő időszakot jellemezték. Az események hevében magam is némileg emelkedetten, de nem unintelligensen, mint vonattal csak ritkán utazó megkérdeztem a jegyvizsgálót, hogy lesz-e bármilyen jogi következménye az esetnek (pl. feljelentés). Erre ő annyit felelt: "Majd meggondolom." Utóbb, jogaimnak utánanézve derült fény arra, hogy mivel együttműködőek voltunk és fizettünk, ezt a lehetőséget nem csak meggondolni nincs joga, de teljességgel kizárható is az eset. Továbbá megkérdőjelezhető annak is a jogossága, hogy velem utazó barátom 5000 Ft-os bankjeggyel fizette ki a 2825 Ft-ot, mire a kalauz a pénzt elvette tőle, elment, és csak 4-5 perc múltán hozta a visszajárót.
Természetesen írásban nagymértékben csökken annak a hangnemnek a reprodukálhatósága, amellyel a kalauz irányunkba élt. Reprodukálhatatlan az a nonverbális, leginkább fellengzős és flegma arckifejezéssel tanúsított kommunikáció is, amelyben egyértelműen érezhető volt, hogy számára sikerélményt jelent, hogy két, szemmel láthatóan sem a potenciális bliccelők csoportjába tartozó utast megbüntethet, felettük a vasutat képviselve igazságot szolgáltathat. Említést érdemel, hogy termes elrendezésű Bhv kocsiban ültünk, melynek kihasználtsága hozzávetőleg 75-80 százalékos volt ebben az időben, amely a mi termünk esetében 30-32 utastársat jelentett. Ők természetesen végignézték és hallgatták az eseményeket, közülük 3-4 ember felénk is fordult. Ebből kifolyólag sérelmezzük, hogy kollégájuk más, idegen utastársak előtt kellemetlen helyzetbe hozott, előttük rossz színben tüntetett fel és viselkedésével megalázott. Magatartása azt tükrözte, hogy fölényesen pellengérre állíthat két bliccelőt. További jegyvizsgálata során feltűnt azonban, hogy az elfogadhatatlan stílus nem csak nekünk járt ki, mivel más, érvényes menetjeggyel rendelkező utasok vizsgálatakor sem élt a konvencionális, utasokkal szemben tanúsítandó és elvárható intelligencia, kedvesség, jó modor eszközeivel.
Az eset után egy jegyvizsgálóként dolgozó ismerősöm felhívtam, aki elmondta, hogy a jegyváltási lehetőség biztosítása a vasúttársaság feladata. Nem lehet mentség, főleg nem menetrendszerint közlekedő járatokat üzemeletető repülőtér vasúti megállóhelyén, hogy jegyautomata üzemel az állomás környékén még két helyen is, ha éppen a mi úticélunk felé tartó peronon levő le van zárva. Utóbb megtudtuk, hogy a Nyugati pályaudvar felé tartó sínpár peronján és a terminálban valóban van egy készülék, azonban azok elérése a vonatról való lekésést eredményezte volna. A vonaton történő jegyváltás lehetőségében megnyugodva szálltunk fel a szerelvényre. Semmilyen tábla sem jelezi ugyanis a Cegléd-Kecskemét-Szeged felé várakozók peronján, hogy a másik oldalra a felüljárón átfáradva kötelező jegyet váltani, mert a vonaton már csak pótdíj ellenében van rá lehetőség.
Ismerősöm felvilágosított arról is, hogy a kalauz a vasúttársaság megszemélyesítője, akinek még együttműködést nem tanúsító utasok esetén is meg kell maradni emberi hozzáállásánál. Itt jegyzem meg, amennyiben kollégájuk úgy viszonyul hozzánk, hogy illendően tájékoztat mulasztásunkról, és elmondja, hogy a szabályzat a mi esetünkben is büntetést ír elő, úgy ez a levél nem született volna meg. Lényeges, hogy írásomban nem a szabályok ellen, hanem elsősorban a jegyvizsgáló minősíthetetlen magatartása, másodsorban pedig a rosszul kiépített infrastruktúra ellen (jegyautomata csak korlátozott számban és helyen áll rendelkezésre, nincs tájékoztató tábla kihelyezve) emelem fel szavam.
Tisztázom, hogy szóban forgó kollégájuk egyedül intézkedett, közepes testalkatú, 175 cm körüli, mogorva arcú, szemüveges, 40 év körüli férfi. Mindenképpen el szeretném ugyanis kerülni annak a lehetőségét, hogy igazságtalanul, a vonaton szolgálatot teljesítő másik jegyvizsgálónak is felelnie kelljen a történtekért.
Levelemhez csatolom a pótdíj befizetését jelző szelvényeket, és az easyJet légitársaság által kiadott beszállókártyát, mellyel sietségünk valódi okát igazolom. Mindezek tekintetében tövénytisztelő, mindig jeggyel utazó diákokként lehetőség szerint szívesen vennénk, ha a pótdíjként fizetett kétszer kétezer forintot számunkra visszajutattni szíveskednének, hiszen bizonyítható, hogy valóban arról a repülőjáratról szálltunk át a vonatra, melynek érkezése utána alig néhány perc áll rendelkezésre a vasútállomásra történő átrohanásra és - amennyiben a jegyautomata üzembe van helyezve - a peronunk melletti jegyváltásra. Méltánytalannak tartjuk a pótdíjat annak tudatában, hogy kik és milyen módon károsítják meg szándékosan, rendszeresen a vasúttársaságot. A jegyváltási szándékunk többszörösen is (Ferihegyen és a vonaton is) megvolt, a pótdíj befizetése mellett a kalauznak meg is fizettük a jegyárat, így a MÁV-START-ot kár nem érte, és nem is érte volna. Azonban tisztában vagyunk azzal is, hogy nem állunk törvény felett, mindössze józan és emberi méltányosságot várunk el. Tájékoztatom Önöket, hogy e levél másolatát a csatolt fájlok kivételével és személynevek nélkül eljuttatom a megintallunkvazze.blog.hu szerkesztőjének.
Amennyiben az ügy kivizsgálásához további részletekre kíváncsiak, várom megkeresésüket a [X] címen.
Bízva társaságuk jó belátásában, és az ügy rugalmas kezelésében,
[X], 2010. március 8.
tisztelettel:
két csalódott utas