Beindult az ősz, az iskolaszezon, ismét egyre több levél jön, így a jövőben már minden hétköznap várható poszt!

Tisztelt MÁV Zrt.!

2010.09.28-án reggel a 7:23-kor Dunakeszi Gyártelepről Budapestre induló vonaton utaztam szokás szerint, amely a szokványos 23 perces menetidő helyett 1óra 20 perc alatt tette meg az előbb említett utat.

Mindezzel csak azért van problémám, mert az alig másfél óra alatt semmilyen információt nem kaptunk arról, hogy mi történik és mire számíthatunk. Nem először tapasztalom ezt, sajnos már olyan sűrűn fordul elő a tájékoztatás hiánya, hogy kellőnek éreztem billentyűzetet ragadni.

Tisztában vagyok vele, hogy a svájci vasútszolgáltatás színvonalát - amit volt szerencsém megtapasztalni – jó ideig még nem fogjuk elérni, és sajnos versenytárs sincsen, nincs érdek, amiért jobbá tennék a szolgáltatásukat, mert úgyis kénytelenek vagyunk használni mocskosan, túlzsúfoltan, túlnyomórészt késve és kiszámíthatatlanul is..

Mégis arra kérem szépen Önöket higgyék el, toleráns utazóközönség vagyunk, megértjük, hogy mindenhol becsúszhatnak előre nem látható hibák, akadályok, amiről esetlegesen nem tehetnek, DE könyörögve kérem legalább kommunikáljanak róla, hadd érezzük már a törődést, hogy fontosak vagyunk, hogy Önök Értünk vannak, hogy mi nem hiába fizetünk ezért a szolgáltatásért, és hogy legalább ennek okán ne vigyük már rossz hírét a cégüknek…

Remélem belátják, hogy a korrekt tájékoztatás és a folyamatos kommunikáció sokat lendítene az utas-elégedettségben és cégük előnyösebb megítélésében, ennek elhanyagolása pedig ne kerüljön már a rossz magyar szokások listájára.

Köszönöm szépen a figyelmet és megértésüket!

Üdvözlettel a változásban bízva,

Zelei Andrea

u.i.: a munkahelyemre érve a honlapjukról kaptam felvilágosítást a váltóhibáról. Legalább nem gázolás volt..

Szia!

Kedves Donát!

A következő történet 2010. szeptember 4-én esett meg velünk Brassó-Budapest
viszonylaton, és anyukámmal átléptünk egy bizonyos dimenziót, a MÁV-Start
Zrt. közreműködésével. Én már nem várok csodát, pláne kártérítést, hiszen csak
haza szerettem volna érni, nem pedig egy többmilliós üzleti tárgyalásra. De a
velünk utazó német srácnak bazi nehéz volt elmagyarázni, hogy akkor ott mi is
történt pontosan.
A Pannónia nemzetközi gyorsvonattal indultunk Brassóból akkor már 50 perces
késéssel Budapest felé. Az ottani tájékoztatás sem volt túlságosan széleskörű:
románul bemondták a késést, aki meg nem értette, az meg találgasson.
A hab a tortára csak Lökösházán került fel.
Átértünk a határon, a majdnem egyórás késést természetesen nem hoztuk be. Itt
mindig hozzácsatolnak két-három magyar kocsit, és úgy halad tovább a vonat.
Mivel a szerelvény országunkban intercityvé –tehát felárassá - válik, hogy ne
kelljen a cégnek visszafizetnie a pótjegyek árát, a magyarországi expressz-rész
időben elindult, amikor Romániában, a Bukarestből indult rész még csak a határ
felé csattogott. Mivel az IC-vel – csodák-csodájára- a mozdony is elment, a
miénkhez nem maradt, ami húzhatná.
Megoldás a következő volt: meg kellett várni az újabb egy óra múlva érkező
Traianus expresszt, a Pannóniát hozzácsatolták, és együtt mentek tovább
békésen.
Ott állunk Lökösháza izgalmas, barátságos, tiszta állomásán, tájékoztatás
szájról-szájra terjedt, légkondicionálás a mozdony hiányából adódóan nulla –
igaz, legalább nem fáztunk-, és vártuk a másik vonatot, ami, remétltük, nem
késik.
Nem késett. Hozzácsatoltak, vidáman indultunk. Most jön a cseresznye a habra.
A kalauzoktól megkérdeztem, hogy mennyit is késik pontosan a Pannónia, mert
jönnének értünk az állomásra. A válaszból kiderült, hogy amin ülünk az nem a
Pannónia, hanem a Traianus, és természetesen időben fogunk megérkezni!!!!!!
És valóban: Szolnokra már nem érkezett meg a Pannónia aznap a peronon
található utastájékoztató szerint, hanem a Traianus alig öt perces késéssel.
Tehát: én a Pannóniára ültem fel még reggel Brassóban, de a Traianusról
szálltam le Budapesten úgy, hogy ugyanazon az ülésen ültem utam elejétől a
végéig.
Na, hát ez volt. Becsúsztunk Abszurdisztán naaaaaaaaaagy fekete lyukába.

MÁV az Európai Mobilitás Hét alatt = teljes káosz

Sziasztok!

Eredetileg nevemmel vállalni akartam ezt az írást, de végül úgy alakult, hogy abból nagyon nagy hátrányom is származhat egy tegnap esti „kalauz VS. kerékpáros utas” incidens miatt.
A bejegyzés arról fog szólni, hogy miként áll a MÁV a biciklis közlekedéshez. Nyűgként, illetve sarcolható komponensként tekint-e erre a területre, vagy örömmel veszi-e tudomásul, hogy egyre többen választják a közlekedés eme szimbiózisos módját nap, mint nap.

Már tavaly elhatároztam, hogy szeretnék írni valamelyik biciklis blognak, mert teljes mértékben elfogadhatatlannak tartom, hogy a Critical Mass napján, az Európai Autómentes Napon, Gödöllőről Budapestre menet még úgy tájékoztat a jegypénztáros, hogy nem kell kerékpárjegy (és a vonaton a kalauz nem is kérte), este visszafele viszont 2000 forintra büntették meg a barátomat, mert nem volt kerékpárjegye. Most már tudom, „ingyenes kerékpáros regisztrációs jegyet” kell váltani. De tényleg 2-8000 forintra kell büntetni ezen a napon minden biciklist, aki ezt elmulasztja? Az utolsó Budapest-Gödöllő éjjeli vonaton?

Azóta változott a helyzet, az idiokrácia (http://www.indavideo.hu/video/idiokracia_2) fejlődik a javából. Legtöbben idén már azt sem tudják a MÁV-nál, hogy mi az a Critical Mass, mi az Európai Mobilitás Hét, a BAM (bringázz a munkába) vagy az Autómentes Nap. Mióta a MÁV-ból kivált a MÁV-Start, a kalauzok olyan szintre süllyedtek, mint egy BKV ellenőr. A MÁV nem a saját előző vezetőségén akarja behajtani az ő hibáikból felgyülemlett adósságot (egy volt MOL-os vezetőség volt, kicsit sem olajlobbista), hanem az utasokon. Szóval a kalauzok már nem kalauzolnak, maguk a legalapvetőbb információk birtokában sincsenek, csak behajtanak, mint egy BKV ellenőrnek álcázott security-s.

Amióta tart a Mobilitás Hét, azóta kerékpárral közlekedem egy agglomerációs városból az egyetemre úgy, hogy közben vonattal is utazom. A jegypénztárosok tágra nyílt szemmel értetlenkednek, mikor közlöm, hogy egy „ingyenes kerékpárjegyet” kérek. (Mi lenne, ha még azt kéne mondanom, hogy kerékpárbérletet, de olyan áron, amilyen a 15km-es bérlet?! Én magyarázzam el a jegypénztárosnak a MÁV saját maga által kiadott kedvezményeit?)

És jegypénztáros tágra nyílt szemei után pár másodperccel megtörténik a felismerés, azt mondja: „ja van az az akció most!?”

„Ígen”. Akció. Az. Manapság, mikor a Homo sapiens sapiensből Homo shoppopitecus lett, már csak ezt képes felfogni: ha valami akciós. Mint hétvégén a hipermarketben a csirkefarhát.

Nem drága jegypénztáros néni, ezt Európai Mobilitás Hétnek hívják és tessék már adni azt az ingyenjegyet, mert elmegy a vonatom, amire amúgy is nehezen tudom feltuszkolni a biciklim (mert köszönhetően a csodás egykori MOL-osoknak csak 2-3 hely van az új piros vonatokon, de oda úgy is mindig emberek ülnek – pszichológiai hadviselés ez a javából a vonatos kerékpárosok ellen).

Az békebeli kalauzok, vagyis a jegyvizsgálók sem tájékozottak ez ügyben. Teljes az egyet nem értés, a káosz. Mikor kell „térítésmentes kerékpár regisztrációs jegy”, kell-e, ingyenes, mi van most, vizsgálja, ne vizsgálja, behajtsa, ne hajtsa? Mindenki mást mond, mindegyikük máshogy viselkedik! Az egyiküktől úgy kell kikönyörögnöm, hogy adjon, mert zárva volt a pénztár, a másik meg meg akart büntetni, mert az utolsó éjféli vonatra szinte épp, hogy felszálltam a Déli-pályaudvaron, de „térítésmentes kerékpáros regisztrációs jegyet” nem váltottam.

A lényeg a lényeg, amikor csak azért kell a jegy, hogy statisztikát készítsenek arról, mennyivel volt több biciklis a vasúti járatokon, akkor ne akarjanak már megbüntetni 2-8000 forintra, amikor elfogadható okokból nincs ilyen jegyem! (Mutattam neki az előző napi jegyeket, az aznap reggelit, hogy csak most nincs és ez az utolsó vonat, de nem érdekelte.)

Az igazság az, hogy a Mobilitás Hét alatt a MÁV ráúszik az ilyen „potenciális prédákra”, és kacagva fogva a hasát, akarja bezsebelni ezeket az összegeket minél több biciklis utastól.

Amit tenni lehet, hogy a saját adataidat nem adod ki, és elkéred a jegyellenőr számát és adatait, hogy ha baj lenne, akkor a MÁV tudja, kinek kell a körmére néznie. A legjobb védekezés a támadás: igazolja magát az ellenőr, ha akarja vállalni, hogy díjmentes kerékpáros napok alatt zaklatja a kerékpáros utasokat!

A MÁV nemhogy nincs felkészülve a kerékpárosokra sem szellemileg, sem fizikailag, de egyenes elriasztani akarja őket a magatartásával, a horribilis szállítási díjaival, amiért az új piros vonatokon sem a bicikli, sem az utas számára még hely sem jár a legtöbb esetben. 

Európai Mobilitás Hét, MÁV-Sart, 2010

Bonyodalmaktól mentes további BAM-ozást kívánok minden agglomerációs vasutas kerékpárosnak!

Kedves Donát!
 
Júliusban küldtem neked egy e-mailt, melyben csatoltam a MÁV-nak július 12-én írt levelemet. Nos, az a helyzet, hogy augusztus közepéig nem válaszoltak, aug. 16-án újra elküldtem a levelet, azóta sem válaszoltak, és odáig jutottam, hogy múlt héten minden nap elküldtem nekik, hátha írnak vmi olyasmit, hogy "türelmét kérjük, levele feldolgozás alatt áll", vagy vmi hasonlót. Hát nem így történt, de nem sok értelmét látom annak, hogy így naponta küldözgessek e-maileket. Mi lenne a jó megoldás? Nem tudom, hogy a levelemben jogos panaszokat fogalmazok-e meg, de a mávnak az a dolga, hogy ezekre is válaszoljon, és megmondja, hogy nincs igazam. De semmi sem történik, és kezdem azt hinni, hogy a leveleim a spam mappába kerülnek. Neked is volt ilyen tapasztalatod? Tavaly nyáron is volt egy ehhez hasonló történetem, de akkor 17 kérdést tettem fel, és mikor másfél hónap után naponta küldtem el a levelet, visszaírtak, hogy legyek türelemmel, hamarosan válaszolnak, és aztán tényleg válaszoltak. De most nincs semmi visszajelzés az automatikus válaszon kívül.
Lassan eljutok oda, hogy már nem is a levélben foglaltakat kifogásolom, hanem azt, hogy az Ügyfélszolgálat semmibe veszi az utast.
 
Üdv:
L.
 
    Tisztelt Magyar Államvasutak Zártkörűen Működő Részvénytársaság!

    2010. július 11-én a Bajáról 14:45-kor induló 833-as számú InterRégióval illetve a Sárbogárdon hozzá csatlakozó 536-os számú Dráva-Hernád InterCity vonattal utaztam Bajáról Budapest-Kelenföld állomásra. Ezzel az utazással kapcsolatban szeretnék néhány kérdésemre választ kapni.  

    A Dráva-Hernád InterCity vonatra pótjegy váltása kötelező, amely nem tartalmazza a helybiztosítást. Úgy tudom, hogy csak annyi pótjegyet adnak el erre a vonatra, amennyi ülőhely van, hogy teljesüljön az IC-vel való utazás legfontosabb feltétele: ne legyen álló utas. A 2010. július 11-i 536-os Dráva-Hernád InterCity vonaton azonban annyi utas utazott, hogy nem találtam ülőhelyet egyik kocsiban sem, és rajtam kívül szinte minden utas így járt, aki Sárbogárdon szállt fel.

    Kérdésem, hogy hogyan fordulhat elő ilyen eset.

    Sajnos egész utazás alatt nem találkoztunk jegyvizsgálóval, aki ezt a helyzetet kezelni tudta volna, vagy igazolást tudott volna kiadni a pótjeggyel rendelkező, de leülni nem tudó utasoknak, hogy kártérítési igényükkel a Magyar Államvasutak Zártkörűen Működő Részvénytársasághoz fordulhassanak.

    Kérdésem, hogy ilyen esetben mit tehet az utas. Jogosult-e kártérítésre, ha rendelkezik pótjeggyel, de mégsem tud leülni? Ha nem található a jegyvizsgáló, ezáltal nem lehet tőle igazolást kérni, hogyan tudja igazolni az utas egy esetleges kártérítési eljárásban, hogy valóban nem teljesült az IC-vel való utazás legfontosabb feltétele; az, hogy ne legyen álló utas?

    Ugyanezen 536-os számú Dráva-Hernád InterCity vonaton nem, vagy nem kielégítően működött a légkondícionáló, nagyon meleg volt a vonaton. Tudom, hogy a klíma csak akkor működik megfelelően, ha az ablakok csukva vannak, de ha csukott ablaknál sem működik megfelelően (mint az említett esetben), akkor biztosítani kellene máshonnan (pl. nyitható ablakokkal) a friss levegő beáramlását. Sajnos ezen a vonaton, a kocsi folyosóján, ahol állnom kellett az ülőhelyek hiánya miatt, csak egy ablak volt, ezt a többi utassal egyetértésben szerettük volna kinyitni, hogy friss levegő jöjjön be, de zárva volt. Roppant veszélyesnek tartom, hogy nagy nyári melegben egy zárt kocsiban, ahol ráadásul a tervezettnél jóval többen tartózkodnak, nem biztosítják a friss levegő beáramlását, ugyanis többen rosszullétre panaszkodtak. Ahogy fentebb említettem, jegyvizsgáló/utaskísérő nem járt abban a kocsiban, nem tudott segíteni senki az ablak nyitásában.  

    Kérdésem, hogy ilyen esetben mit tehet az utas. Jogosult-e kártérítésre, ha rendelkezik IC pótjeggyel, de nem kapja meg az elégséges komfortfokozati szolgáltatást? Ha találkozik jegyvizsgálóval, kaphat-e tőle igazolást az esetről, hogy ez alapján indítson kártérítési eljárást? Nem egyszer hallottam arról, hogy mikor valaki kártérítést kért a klímaberendezés hibája miatt, akkor a pénztárablakban azt a választ kapta, hogy keresse meg a jegyvizsgálót, aki igazolni tudja a hibát. Tisztázzák, kérem, hogy a klíma hibája esetén mi a követendő eljárás (függetlenül attól, hogy van-e ülőhely a vonaton).

    Továbbá kérdésem, hogy mi okozza az IC kocsikban a légjavító berendezés rendszeres hibáját. Sajnos nem ez az első eset, hogy fülledt, meleg, gyakorlatilag nyitható ablak nélküli kocsiban kellett utaznom. Javaslom nagyméretű nyitható ablakkal rendelkező IC kocsik közlekedtetését, hogy a klímaberendezés hibája esetén is friss levegőhöz juthassanak az utasok.  

    Mielőbbi válaszukat várva tisztelettel:

L.