Kedves Donát!

A következő történet 2010. szeptember 4-én esett meg velünk Brassó-Budapest
viszonylaton, és anyukámmal átléptünk egy bizonyos dimenziót, a MÁV-Start
Zrt. közreműködésével. Én már nem várok csodát, pláne kártérítést, hiszen csak
haza szerettem volna érni, nem pedig egy többmilliós üzleti tárgyalásra. De a
velünk utazó német srácnak bazi nehéz volt elmagyarázni, hogy akkor ott mi is
történt pontosan.
A Pannónia nemzetközi gyorsvonattal indultunk Brassóból akkor már 50 perces
késéssel Budapest felé. Az ottani tájékoztatás sem volt túlságosan széleskörű:
románul bemondták a késést, aki meg nem értette, az meg találgasson.
A hab a tortára csak Lökösházán került fel.
Átértünk a határon, a majdnem egyórás késést természetesen nem hoztuk be. Itt
mindig hozzácsatolnak két-három magyar kocsit, és úgy halad tovább a vonat.
Mivel a szerelvény országunkban intercityvé –tehát felárassá - válik, hogy ne
kelljen a cégnek visszafizetnie a pótjegyek árát, a magyarországi expressz-rész
időben elindult, amikor Romániában, a Bukarestből indult rész még csak a határ
felé csattogott. Mivel az IC-vel – csodák-csodájára- a mozdony is elment, a
miénkhez nem maradt, ami húzhatná.
Megoldás a következő volt: meg kellett várni az újabb egy óra múlva érkező
Traianus expresszt, a Pannóniát hozzácsatolták, és együtt mentek tovább
békésen.
Ott állunk Lökösháza izgalmas, barátságos, tiszta állomásán, tájékoztatás
szájról-szájra terjedt, légkondicionálás a mozdony hiányából adódóan nulla –
igaz, legalább nem fáztunk-, és vártuk a másik vonatot, ami, remétltük, nem
késik.
Nem késett. Hozzácsatoltak, vidáman indultunk. Most jön a cseresznye a habra.
A kalauzoktól megkérdeztem, hogy mennyit is késik pontosan a Pannónia, mert
jönnének értünk az állomásra. A válaszból kiderült, hogy amin ülünk az nem a
Pannónia, hanem a Traianus, és természetesen időben fogunk megérkezni!!!!!!
És valóban: Szolnokra már nem érkezett meg a Pannónia aznap a peronon
található utastájékoztató szerint, hanem a Traianus alig öt perces késéssel.
Tehát: én a Pannóniára ültem fel még reggel Brassóban, de a Traianusról
szálltam le Budapesten úgy, hogy ugyanazon az ülésen ültem utam elejétől a
végéig.
Na, hát ez volt. Becsúsztunk Abszurdisztán naaaaaaaaaagy fekete lyukába.