A Balaton déli partján lakom, 5 éve végzem egyetemi tanulmányaimat Budapesten, azóta utazom heti rendszerességgel a MÁV vonatain. Egy sok éve fennálló problémára szeretném felhívni a figyelmet.
Ma 2009. 09. 10-én a 15:06-kor Budapest-Déli pályaudvarról Nagykanizsára induló vonattal utaztam haza Kelenföldi felszálással. Nem nagyon lepődtem meg, amikor felszállásnál a vasútikocsi előterében ülőhely nélkül maradt utasok fogadtak. Bizony, nem csak azok álldogállhattak, akik Kelenföldön szálltak fel, hanem akik a Déliben nem tudtak indulás előtt legalább fél órával felszállni. És itt nem 2-3, nem is 10-20 emberről beszélek. Kelenföldön tele volt a peron, legalább 100-150 ember zsúfolódott a már megtelt vagonokba! Székesfehérvár legalább másfél óra, ilyenkor szabadul fel pár hely, de sokan Siófokig ácsoroghatnak, ott már kiürül annyira a szerelvény, hogy mindenki le tud ülni. Hogy mi az oka? Péntek délután sokan hazamennek hétvégére munkából, de főleg egyetemisták, főiskolások adják a vagonok töbletterhét. Vasárnap délután meg vissza ugyanez!
Nyáron a Balatonra megnövekedett utasforgalom miatt sűrűbbnen jártak a járatok és minden mozdony után volt vagy 10 vagon. Most már nincsenek turisták, ezért csökkentek a járatok, értehtő, de pénteken és vasárnap az ingázók rengetegen vannak és van rájuk 5 v 6 kocsi... Én nem értem ezt a dilettáns hozzáállást a MÁV részéről, és ez legalább 5 éve így megy.
A történet ma egy hetes, de még mindig a hatása alatt állok. Történt hogy 2010.08.27-én Körmendről utaztam fel Budapestre. 23-án hétfőn utaztam le akkor megvettem a retúrjegyet, illetve a helyjegyeket. A jegyeket 4 nappal korábban megvettem. Az elvirán szépen ahogy lehet megnéztem hogy pénteken hogy is jövök vissza, mert este hatra mennem kellett dolgozni. A kereső ki is dobta hogy a 14:18-kor indul Körmendről a GYSEV járata ami 14:50-re van bent Szombathelyen és 15:00-kor indul az IC. Azt a kereső nem írja ki, hogy felújítás van a Szentgotthárd-Körmend-
Szombathely vonalon, és ha emiatt késik a vonat akkor az IC nem vár egy percet sem. A MÁV Direkten azt mondta egy hölgy a telefonba, hogy nem köteles az IC várni. Ez igaz, de nem busszal mentem hanem egy másik vonattal, és akkor nekem miért kell előre helyjegyet vennem??? A GYSEV-es kalauz hölgyet kérdeztem amikor jött Körmend után nem sokkal hogy mi van ha nem érünk be időre, mi lesz velünk. Azt mondta hogy pár percet késünk csak így oda fog szólni hogy várjanak meg minket. 5 percet késtünk, de az IC elhúzott. Az egy másik kérdés, hogy van amikor a Keletiből az IC 10-15 perces késéssel indul, akkor bezzeg nem sürgős indulni.Mindegy. Bent áll egy épp indulóban lévő vonat ami egy gyorsvonat volt. Gyorsan felpattantunk rá, mert nem volt más. Ez a vonat 19:30 fele ért volna fel Kelenföldre. Nekem meg 17:35-kor kellett volna leszállnom hogy hatra beérjek dolgozni. Győrbe a gyorsvonat várt, és ekkor láttam hogy egy railjet jön mellénk pár perc múlva, így gyorsan megkérdeztem egy lent ácsorgó kalauzt hogy az mikorra ér fel Bp-re. Mondta egy óra alatt, azaz 18:35-re. Ohh mondom de jó máris nyerek egy órát. Átrohantam a csomagommal a másik vágányra, és az ott álló kalauzt is megkérdeztem hogy erre fel lehet-e szállni, és elmondtam hogy hogy jártam. Nagyon megértő volt, de mivel nem volt helyjegyem így 400 ft-os helyjegy mellé még 500 ft pótdíjat is kellett fizetnem. 500 ft pótdíj meg egy fel nem használt helyjegy 540 Ft és még egy órát késtem a munkahelyemről. Nem beszélek arról hogy 1000 ft még plusszban volt a taxiköltségem is. A MÁV Direkten este panaszt tettem, ahol a hölgy elmondta hogy hát ez van, tehetek nyugodtan panaszt semmit nem kapok, és legközelebb induljak el előbb egy vonattal.
Szegény pára biztos azt hitte hogy Körmenden a vasútállomáson nyaraltam. Nem kérem nem, hanem Gersekaráton voltam, ahonnan a busz indult 11:40-kor, és ért be Körmendre 12:30-ra. Ezek után aki azt mondja, hogy a MÁV értünk van az idióta.
Úgy hallom radikális változások lesznek a MÁV-nál, a csatolt fotó alapján elsőként az időszámítást reformálták meg, valamint erősen sűrítették a Komárom-Miskolc InterCity járatokat :) Üdv, sonny
Az írás valóságtartalmát nem tudtam ellenőrizni, elsőre kicsit furcsának tűnik a dolog, de majd megmondjátok ti, van-e ilyen.
Tisztelt Illetékes Úr/Hölgy!
Már több, mint másfél évtizede járok fel vidékről Budapestre dolgozni és néhány évig a volán járatait részesítettem előnyben a Máv lepukkant szerelvényeivel szemben, de ez megváltozott, amióta Flirt szerelvények járnak a lakóhelyem és Budapest között és ismét vonatozom, de lehet, hiba volt vissza térnem a vonathoz! Történt ugyanis jópár napja, hogy a déli pályaudvarról indulás után megállt mellettem egy első pillantásra hajléktalannak tűnő személy, szakadt farmernadrágban, agyon mosott pólóban, émelyítően erős kannásbor szagú lehelettel és kért tőlem valamit, de nem igazán értettem, hogy mit, mivel elszundítottam. Gondoltam, anyagilag hozzájárulok a következő üveg bor beszerzéséhez és elővettem a pénztárcámból egy kétszázast és nyújtottam felé, de ezt kikérte magának és meglobogtatta a nyakában lógó könnyedén hamisítható kis táblácskát, miszerint ő egy ELLENŐR!!!!!!!!!!!!! Régi vonatos emlékeimet felidézve, az ellenőrökre is ugyanúgy vonatkozott az egyenruha viselésének kötelezettsége, mint a kalauzokra, de ha mégsem viselték, akkor is makulátlan öltözetben jelentek meg az utasok előtt és viselték a piros ellenőri karszalagot, evvel is igazolva, hogy ők valóban jogosultak elkérni a menetjegyem és a kedvezményre jogosító igazolványom! Miután megjelent egy látszatra igazi kalauz, ez a ,,csöves ellenőr,, vad magyarázatba kezdett, miszerint nekem nincs érvényes jegyem és meg akartam őt vesztegetni, ezért, ha jól emlékszem 8000 forintos bírsággal akart sújtani a menetjegy árán felül, amit kicsit sokalltam, hiszen érvényes havijegy birtokában teszem meg napi két alkalommal az utat a lakóhelyem és a munkahelyem között! Amikor a kalauz elővette a csuda masináját, amivel jegyet adnak, gondoltam, felmutatom a bérletemet és tisztázom ezt a sajnálatos félreértést, amivel nem kis derűt sikerült keltenem az utastársakban, valamint a kalauzban is. Miután tovább állt a ,,csöves ellenőr,, gondoltam beszélgetésbe elegyedek egy gyakorta látott utastársammal, aki felvilágosított róla, hogy ez bizony a Nosztalgia Kft. munkatársa volt és valami érthetetlen csoda folytán minden nemű képzettség nélkül, a nyugdíjuk mellett ezer forintos órabérrel bohóckodnak a vonatokon és azért van velük egy kalauz is, hogy legyen közöttük olyan is, aki érti is, amit csinál! Sokáig töprengtem a dolgon, míg végül rászántam magam az írásra, mert néhány nappal ezelőtt megismétlődött a szituáció, de már rutinból nem a pénztárcámhoz, hanem a havijegyemhez nyúltam és felmutattam a piros pólós, kantáros farmeres(!!!!) ,,ellenőrnek,, aki a történet elején szereplő ,,csöves ellenőrrel,, szemben már-már tisztában volt az alapvető tisztálkodási és öltözködési szokásokkal, de sajnos nem úgy érződött, mint aki alkalmazza is!!! Mindezek után annyi lenne a kérdésem, hogy hova tűntek azok az ellenőrök, akik ápoltak voltak, ráadásul a munkakörük ellátásához szükséges vizsgákkal is rendelkeztek és felelősségre is lehetett vonni őket, ha rosszul végezték a munkájukat, neadj' isten ittas állapotban jelentek meg szolgálatban? Azt már meg sem merem kérdezni, hogy ezeket a derék, munkában megfáradt nyugdíjasokat ellenőrzi-e valaki, amikor szolgálatra jelentkeznek, esetleg akkor, amikor végeznek, vagy netalán munkavégzés közben, legalább annyiszor, amennyiszer engem, aktív buszvezetőt, mert biztos vagyok benne, hogy senki illetékest nem lehetne elérni, aki a válaszadásra jogosult lenne!
Levelem két anomáliára hívná fel a figyelmet, melyet a MÁV tettrekész alkalmazottai tovább tetéznek. Az első szituáció a Budapest - Hatvan közötti útvonalon történik, hétvégente többször. A két város között óránként járnak személyvonaton, és gyorsvonatok is. A gyorsvonatok a Miskolc, Sátoraljaújhely,és Eger irányába közlekednek a Keletiből. Azon már nem akadok ki, hogy a péntekenként megvásárolni szándékozott jegyemet nagyon ritkán sikerül elsőre a kérésemnek megfelelően (BKV bérletem van, retúr, első osztály, diákkedvezménnyel) kiadni. 10 esetből egy-egy alkalommal nem hajlandó a pénztáros kiadni az jegyet, mivel szerinte az első osztály és a diákkedvezmény nem összeegyeztethető. Ilyen esetben aprót váltatok velük, és megveszem az autómatából. Amennyiben az odaút, vagy a visszaút hétvégén történik, rendszeresen hiányzik az első osztály a gyorsvonatokról. Az első pár esetben azt gondoltam én vagyok a hülye, biztos nem néztem meg jól a menetrendet, és a kalauz is szó nélkül kezelte a jegyemet. A sokadik alkalom után viszont szóvá tettem a kalauznak a problémát, és többszöri rákérdezésem után közölte, hogy kiállít egy igazolást. A Keleti pu. pénzárában ez a papír az első- és másod-osztály különbözet visszafizetését eredményezte, levonva a kezelési költséget(!). A következő alkalommal jobban megvizsgáltam a kalauz által kiállított igazolást, melyen feltünt, hogy számomra van két releváns alahúzással kiválasztandó opció, miszerint "az utas nem vette igénybe az első osztály ÖNHIBÁJÁBÓL, vagy A VASÚT HIBÁJA MIATT". Legközelebb vitába bonyolódtam a kalauzzal, azt firtatva, hogy miért is az én hibám, ha nincs a vonaton első osztályu kocsi. Valahogy igy zajlott a párbeszéd: - Elnézést, szeretnék kérni egy igazolást. - Miről? - Arról, hogy nincs a vonaton első osztályu kocsi, és kérem húzza alá a "vasú hibájából" részt. - Miért is a vasút hibája? - Azért, mert a meghirdetett menetrenddel ellentétben nincs a vonaton első osztályu kocsi. - Há' de hétvége van. - És ez releváns? - ??? - Ez miben befolyásolja a meghirdetett menetrendet? - HÉTVÉGE van! - Elnézést, de az ELVIRA nem írta, hogy a vonat csak "2. o. kocsival közlekedik", sőt a hatvani állomás kijelzője sem, holott a személyvonatoknál szerepel ez a megjegyzés. - DE HÉTVÉGE VAN!!! Körülbelül ennyiben szoktunk maradni az esetek 50 százalékában. A többi esetben aláhuzzák a vasút hibája részt, mert felfogják az érvelésem. A sikertelen esetekben az ügyfélszolgálat orvosolja a problémát, a kalauz igazolásának módosításával, mely esemény önfeledt jegyzőkönyvezést, telefonálgatást, és fénymásolgatást eredményez. Ezzel a módosított igazolással a pénztárban már nem vonják le a kezelési költséget a jegy árából. Abban az esetben is igazolásmódosításra van szükség, ha a pénztárosok fele azért dobja vissza az igazolást, mert, a kalauz véletlenül Budapest-Keleti pu. -t ír állomásnak, mivel a BKV bérletemnek köszönhetően csak Rákoscsabáig szól a MÁV jegy. Utolsó beszélgetésem ebben a témában a személyes ügyfélszolgálaton: - Elnézést hölgyem, miért van az, hogy hétvégén nem tudják meghirdetni azokat a vonatokat pontosan, melyek csak másodosztályu kocsikkal közlekedik? - Sajnos Ő nem tudom, biztos egyedi eset. - Sajnos nem, minden hétvégén ez van. - Nem tudok mit csinálni. - Hölgyem, ha ön bemegy egy autókereskedéshez, kinéz magának egy Renault márkáju autót, pár nap múlva, miután a kereskedő elintézi a papirokat, megkap egy Daciát és az árkülönbözetet, amiért harcolni kell, mit szólna? Főleg ha ez rendszeresen megtörténik. - Értem én a problémát, de nem tudok mit csinálni, írjon levelet az Igazgatóságra, ha ez tényleg rendszeres. - Igen, az. Köszönöm, viszlát. A következő eset a hugommal történik. Hatvan - Győr útvonalon közlekedik rendszeresen, Hatvan - Győr útvonalra szóló bérlettel. A Hatvan - Budapest távot az általam használt vonatokkal teszi/tesszük meg, néha közösen. A Budapest - Győr útvonalra IC pótjegyre van szüksége, melyet az átszállásra hagyott kevés idő (13 perc) miatt Hatvanban vesz meg az indulás előtt 10-15 perccel. A peronon állva, a vonat érkezése idejében legalább az esetek felében azt veszi észre, hogy a kijelzőn megjelenik 15 perc késés. Kérdezem én, laikus, ez csak most derült ki? Nem lehetett véletlenül tudni az előző 15, esetleg 30 percben is? Ha már ennyit késik a gyors, esélytelen az IC elérése, melynek következménye egy űj helyjegy. Első probálkozásom a pénztárnál: - Jó napot hölgyem, szeretném ezt a helyjegyet egy következő IC -re valóval kicserélni. - Mit képzel maga? - Azt, hogy késett a gyorsvonat, amiért nem értük el az IC -t, így kéne egy pótjegy a következőr ehelyett. - Azt úgyanúgy ki kell fizetni, MÉGIS MIT KÉPZEL? - Hölgyem, úgy gondolom, hogy amennyiben Önök egy szolgáltatást nem teljesítenek a vállaltaknak megfelelően (késik egy gyorsvonat), nem csak az lenne a kötelességük, hogy kicseréljék a következőre, de a kellemetlenségért esetleg az EU normáknak megfelelően visszatériteni a jegy árát is. - Budapest nem "csatlakozó állomás"! Itt jött egy rész, ahol nekem, idióta utasnak, el lett magyarázva, mit jelent a fenti szóösszetétel. Az szintén egy más kérdés, hogy szerintem ennek alkalmazása törvénytelen. Ekkor még nem volt ügyfélszolgálat, így az ügyeletes tiszthez mentem. Elmondtam neki a panaszom, mondta, hogy ezt emberileg megérti, de nem tud mit csinálni, írjak a panaszkönyvbe. Megtettem, 2 hétre rá jött egy levél, hogy kérik a jegyeket, és visszafizetik a kétszer megvett pótjegy árát. Ekkor naivan úgy gondoltam, hogy lám, mégis nekem van igazam. Következő együttutazásunk alkamával szintén egyből a pénztárhoz mentünk, előadtam a fenti történetet, mindek eredményeképpen újból elzavartak. Tüntetőleg a "megszokott arcok" szó szerint elmenekültek a pénztárakból, maradt két kedves hölgy. A frissen nyitott ügyfélszolgálaton folytattam a kört, mivel az ügyeletes tiszt felvilágosított a létezéséről. Ott is előadtam a problémát, miszerint miért kell kétszer fizetni egy olyan szolgáltatásért, melyet a "szolgáltató" hibájából nem tudok igénybe venni? Ismét a "Budapest nem csatlakozó állomás" szóösszetétel magyarázatát kaptam válaszként. Itt én a panaszkönyvbe írás eredményességével probáltam érvelni, mely felvetésemre a két hölgy a szélső asztaloknál "lefagyott", és nem volt képes válaszolni. Az egyetlen Úrhoz fordultam a szobában, aki gondolom valamilyen felsőbb beosztásban dolgozhatott, melyre a "mikrofonfeje" és a MÁV logós pulóvere utalt, ellentétben a két bluzos hölggyel :) A panaszkönyves felvetésre annyit reagált, hogy biztos az hibázott, aki elbírálta az esetemet, mert szerinte az jogtalan volt, majd Ő kivizsgáltatja. Épeszü érveim nem hatották meg, a "Budapest nem csatlakozó állomás" és a "majd én kivizsgáltatom" loopba került... Ezek után őt is otthagytam, az ügyeletes tiszt ismét a panaszkönyvet javasolta... Tudom hosszu voltam. De valahogy kezdem unni, hogy a MÁV minden utazás alkalmával - elnézés a kifejezésért, de nem találok jobb szót erre - lehúz párszáz Forinttal.
Tornádó Mezőkövesd határában – vonaton utazóként átélve
A mostani nyár valahogy más volt, mint az előzőek. Árvíz, vihar, szél, jég, tornádó. És ez persze a vasúti közlekedésre is rendesen kihatott. Augusztus 16-án is, mikor Mezőkövesd határában szélörvény pusztított, ami a forgalmas 80-as fővonalat (Budapest – Miskolc – Nyíregyháza) sem kímélte. De menjünk sorba az eseményeken.
A Tokaj IC a Keleti Pu.-ról indult, pontban 17: 33-kor. Ekkor az eső már a fővárosba is megérkezett, de útközben mondhatni elég szép idő volt. Párszor áthaladt egy-két futó zápor, de ezeket eltekintve ekkor még minden rendben volt. A bajok Füzesabony határában kezdődtek. A vonat megállt, az állomástól pár kilométerre, majd lassú tempóban sikerült az állomásig eljutnia. Pár perc várakozás után közölte a kalauzunk, hogy egy jó ideig itt fogunk maradni, hiszen felsővezeték szakadás történt, illetve a sínekre fák dőltek.Ezáltal pedig a vonatok innen nem tudnak tovább közlekedni. (Ekkor vettük észre, hogy a pannon-osoknak térerejük sincsen, gondolom a vihar nekik is okozott valamilyen kárt.) Az állomásra kisétálva vettük észre, hogy nem csak a mi vonatunk tartózkodik utasokkal az állomáson, hanem még másik három: személyvonat, amely Hidasnémetibe közlekedik, egy másik kör IC, valamint az egri gyors. Ekkor már elindultak a pletykák, miszerint egész éjjel itt fogunk állni, az egész keleti országrészben megbénult a forgalom és hogy tornádó volt. Tornádó? Itt? – kérdeztem, mert elsőre nem akartam elhinni, hogy olyan tornádó, mint amiket az amerikai filmekben láthatunk, most itt pusztít.
Füzesabonyban több mint másfél órát állt a vonatunk, majd ezután kaptuk a hírt – ekkor már olyan fél kilenc lehetett -, hogy Mezőkövesdig egy szerelvény képes elmenni. Ez a szerelvény a mi IC-k lett, amire a másik három vonatról mindenki felszállt, aki Miskolc, Szerencs, Sátoraljaújhely, vagy Nyíregyháza felé szeretett volna eljutni. A öt kocsiból álló vonat tele lett emberekkel és a vonat lassan de legalább biztosan elindult. Mezőkövesdig még lassabban haladtunk, mint idáig, de kilenc órakor odaértünk. A vonaton a kalauzok azt mondták, hogy a kövesdi állomáson buszok fognak várni minket, amik Mezőkeresztes állomásig fognak mindenkit elszállítani, hiszen onnantól jó a vasúti közlekedés. Nos, a „buszok” sehol sem voltak. Peron, váróterem, buszmegálló, közeli utcák tele csomaggal, emberekkel, sok kisgyerekkel. Ekkor már dörgött, villámlott, de szerencsére nem esett az eső, de lényegesen lehűlt az idő. Itt vártunk közel másfél – kétórát a buszokra. Addig persze semmilyen tájékoztatás nem történt még egy sima „nyugodjanak meg, jönnek a buszok” sem. Semmi.
Végül három busz érkezett meg, ami – szerintem mondani sem kell – édeskevés volt közel 1000 főnek. A nép csak úgy özönlött fel a buszra, nekem is alig maradt már állóhely. Útközben szóba elegyedtem egy külföldivel, aki a Szigetről tartott haza. Megkérdezte, hogy ilyen szituáció sokszor szokott-e történni. Nem szerettem volna válaszolni a nyárra visszagondolván. Tizenöt perces (elég kellemetlen) út után megérkeztünk a mezőkeresztesi állomásra, ahol két vonat fogadott bennünket. Próbáltuk a kalauzoktól, pályamestertől megérdeklődni, hogy melyik hova, meddig visz. Erre fel az állomás személyzete kulturálatlanul válaszolt. Mint a kutyáknak. Megértem Én, hogy sok volt a dolguk, meg mindenkinek vannak rossz napjai, de azért ha valaki normálisan kérdez, akkor nem kell idegösszeroppanást kapni válaszadás (ordítása) közben. Nem?
Ekkor derült ki, hogy a vonatok csak Miskolcig tudnak bemenni, személyvonatként közlekedve, hiszen Miskolc és Hernádnémeti-Bőcs között is leszakadt a vezeték, ha jól emlékszem. Az egyik vonat szinte azonnal el is indult, mert a másik a még Mezőkövesden maradtakat várta be. Mi arra szálltunk. Újabb 45 perces várakozás, majd elindultunk végre, habár ekkor még nem voltunk tisztában vele, hogy Miskolctól hogyan tovább. Ráadásul nem volt elég az, hogy még a vasutasok sem tudtak semmit, még be is csapták az embereket, hogy pontosan Miskolcig hány perc is lesz a menetidő. Hát nem 20 perc volt az kérem szépen!
Negyven perces vonatút után begördültünk a Tiszai Pu.-ra. Mikor leszálltunk, akkor mondták be a hangosba, hogy Bőcsig ismét vonatpótló autóbuszok szállítják a tovább utazókat. Már csak két busz volt, de szerencsére nem volt tömegnyomor, hiszen sokan Miskolcig utaztak. Akik pedig az első vonattal jöttek el Mezkeresztesről, azok már a buszon foglaltak helyet. Tehát újra buszocskázás, be Alsózsolcára (hiszen a felsőzsolcai megálló ott található…), ahol egy darab ember nem szállt le, vagy fel a buszra. Tehát, ha úgy nézzük, tettünk egy felesleges kört. Majd pedig megérkeztünk valamikor éjfél körül Hernádnémeti-Bőcsre. „A vonatot már elindították Szerencsről.” – mondta az egyik kalauz. Mit ne mondjak, újbóli várakozás, de már ekkora mindenki úgy volt vele, hogy teljesen mindegy, csak érjenek haza. Megérkezett a vonat, egy kétkocsis Bzmot. Mindenki fel, indulás.
Nekünk az út, több mint hat órás késéssel a végéhez közeledett, hiszen szerencsiek vagyunk. Vonatunk 1 : 30-kor ért be az állomásra. A Tokaj – Nyíregyháza fele utazók itt szembesültek vele, hogy innentől nekik még nem is olyan könnyű a hazajutás, hiszen (állítólag) Görögszállásnál is történt valamilyen vezeték szakadás. Mikor elhagytuk a szerencsi állomás épületét, akkor mondta be a hangos, hogy Sátoraljaújhelybe és Nyíregyházára is indul vonat egy fél óra múlva. Tehát ez, gondolom, azt jelentette, hogy már nem kellett nekik sehol sem várakozni vagy átszállni.
De mi történt ezután azokkal, akik nem e két irány fele akartak tovább utazni, hanem Tállya – Abaújszántó fele a 98-as mellékvonalon? Nos, ezt sajnos már Én sem tudtam meg, remélem, valamilyen vonatot sikerült mihamarabb elindítani arra felé is, hiszen az utazók között még ekkor is jócskán voltak már „félholt” gyerekek.
Ezzel az írással persze célom nem a panaszkodás (amely már e nélkül is olyan jól megy a magyaroknak), hanem az, hogy pontos képet adjak arról, hogy milyen egy ilyen utat átélni: a szervezetlenség hiánya, a várakozás, az utasok kizárása az információátadásban. Elismerem, hogy egy felsővezetékszakadást tényleg nem lehet secperc alatt helyreállítani, nem lehet éjfél környékén buszsofőrt találni, de azért könyörgöm, több óra alatt sikerül csak!? Kétlem. Arról meg inkább már nem írok, hogy az IC helyjegy árát milyen bonyolult módon kell most már visszakérni…
Mivel az időjárás ilyen változékony, kiszámíthatatlan, véleményem szerint a MÁV-nak szüksége lenne ilyen esetekre valami gyorsan bevethető „B tervre”, hogy ne keljen ennyi kellemetlenségen átmenni egy 100 km-es távon.
