Gabriella Békéscsabán szeretett volna felszállni az IC-re, ráadásul az első osztályra, hogy kényelmesen utazhasson. A vonat azonban nem várt meglepetéssel szolgált: az ajtó becsukódott és odaszorította őt bőröndöstül.

A levél olvasása közben én sem értettem, hogy miért nem nyílt vissza az ajtó ha akadályt érzett, hát a MÁV válasza szerint azért nem, mert (megint) SAJNOS a románok nem telepítettek mozgásérzékelőt az ajtóhoz, ami így fix idő után bezáródik. De sebaj, mert egy gombbal visszanyitható, sajnálatos módon a gomb azon az oldalon van, ahonnan az ajtó záródik, így nem elérhető...

Gabriella levelét alább olvashatjátok, én válaszomban megkértem, hogy írja meg a történetet a Nemzeti Közlekedési Hatóságnak, mert hozzájuk tartozik, hogy Magyarországon még román vonat se közlekedhessen, ha veszélyezteti az utas biztonságát. Íme:

Szlovénia nagyon szép ország. A politikusok ott is csak politikusok, de ellentétben kis hazánkkal, ott 15-20 éve megegyeztek abban, hogy minden politikai ellenfél szar, de az első Szlovénia. Ennek meg is lett az eredménye: a szlovének messze előttünk járnak a gazdasági fejlődésben, az egy főre eső GDP-ben, és ma az a helyzet, hogy a Muravidéken az egyszerű paraszt ember is meg tud élni gazdálkodásból.

Ezt csak azért mondtam el, mert Gábor küldött nekem egy levelet arról, hogyan is működik Szlovéniában a vonatpótlás, illetve a kerékpárszállítás és hogyan működik itthon, nálunk.

Íme a levél, Gáborral amúgy még találkozunk, mert a levele legközelebb egy másik témával folytatódik:

Szeretném ezentúl hetente egy posztban összefoglalni az előző héten itt, az Új MÁV Blogon megjelentetett bejegyzéseket, így akinek nincs kedve sokat visszaolvasni, az is megtalálja itt a híreket. A hét nem feltétlenül 7-7 napot takar majd, hanem ahogy ráérek éppen elkészíteni az összefoglalókat, úgy kerülnek ide fel ezek.

A mai adag a május 28., szombat és a június 3., péntek között eltelt napokat fogja át.

Május 28-án, szombaton arról írtam, hogy a munkahelyemen az egyik kolléga arról beszélt, hogyan hajtotta el a vonaton lejmoló részeget. Mint a posztból kiderült, sikerült neki, ráadásul különösebb gond nélkül.

Imre fölöslegesen megvette a félhavi bérletét, de sebaj, gondolta majd jól visszaváltja. Hát persze, csak kifogott egy dolgozni nem akaró szöszit, akivel sehogy sem sikerült zöld ágra vergődni. Íme a történet:

Tisztelt Új Blog!

A történetem mondhatni szokásos, amiért mégis leírom, az a szokásosnál is látványosabb semmibe vétele az utasnak, és a szokásosnál is cinikusabb viselkedés.

Na ezért jók az ilyen típusú blogok, hiszen Tibor levelét elolvasva itt, melyet a Tuti IC út nevű bejegyzésünkben jelenítettünk meg, György is megírta a válaszát.

Ő is az említett meghibásodás áldozata lett, azzal a különbséggel, hogy a kalauzok beszélgetését hallva kiderült neki, hogy a jelenlévő MÁV-os alkalmazottak mindent megtettek, a szar felülről került a palacsintába: a forgalomirányítás és a válságkezelés nem volt topon.

Szóval köszönöm a leveleket, a múltkori akciónak hála folyamatosan jönnek, előbb-utóbb mindenki kikerül ide. A mai történet:

Mint azt egyik olvasónk jelezte is, a Vastagbőr blog kijött egy poszttal, Jól sejtettük, tényleg siralmas a MÁV helyzete címmel. Én mondjuk napi olvasója vagyok a Vastagbőrnek már évek óta, de aki nem olvas politikát, annak is érdemes megnéznie a mostani bejegyzésünket, hiszen én is kigyűjtöttem a főbb érdekességeket egy most kiadott jelentésből, melyet azért hoztak létre, hogy átvizsgálják a MÁV 2002-2010 közötti gazdálkodását.

Hát íme a számok nálunk is: