Gabriella Békéscsabán szeretett volna felszállni az IC-re, ráadásul az első osztályra, hogy kényelmesen utazhasson. A vonat azonban nem várt meglepetéssel szolgált: az ajtó becsukódott és odaszorította őt bőröndöstül.

A levél olvasása közben én sem értettem, hogy miért nem nyílt vissza az ajtó ha akadályt érzett, hát a MÁV válasza szerint azért nem, mert (megint) SAJNOS a románok nem telepítettek mozgásérzékelőt az ajtóhoz, ami így fix idő után bezáródik. De sebaj, mert egy gombbal visszanyitható, sajnálatos módon a gomb azon az oldalon van, ahonnan az ajtó záródik, így nem elérhető...

Gabriella levelét alább olvashatjátok, én válaszomban megkértem, hogy írja meg a történetet a Nemzeti Közlekedési Hatóságnak, mert hozzájuk tartozik, hogy Magyarországon még román vonat se közlekedhessen, ha veszélyezteti az utas biztonságát. Íme:

Üdv!

Olvastam a május 30-iki Szegedre utazás gyötrelmeiről. Biztattak bennünket, olvasókat, h írjuk meg történetünket. Mivel az esetem óta folyamatosan erre gondolok, ez a felszólítás megadta lendületet!
 
Budapest-Békéscsaba-Budapest utazásomra a kényelmes IC-t választottam I. osztályon - kevesen vannak, kulturált a körülmény. Lehet a mobilt/laptopot tölteni, működik a klíma - csak novemberben is a hideg oldalon...

De most nem erről szeretnék írni, hanem egy halálközeli élményről.
 
Mivel a MÁV-nak is megírtam, így csak kontrollcézemvézem a lényeget.

"....a Békéscsabáról Budapestre induló IC vonat I.osztályának kocsijába akartam felszállni - majdnem sikertelenül.

Ahogy az érkező utasok leszáltak, én elkezdtem a felszállást.

Épp az első lépcsőre feltett kisbőröndöm után kapaszkodtam fel a talajszintről - balkézzel fogva a korlátot, jobbal a bőröndöt, amikor kezdett becsukódni a távirányított ajtó.

Ott álltam A CSUKÓDÓ AJTÓTÓL EGYRE JOBBAN SZORíTVA AZ ELSŐ LÉPCSŐN, nem tudtam se le, se fel lépni, mert a lábamat a bőröndömhöz szorította az ajtó.

SENKI nem szállt ott fel, csak én. Vagyis egyedül voltam, közvetlen a MOZDONY mögött, ami nagy zajjal volt.

KIABÁLTAM SEGíTSÉGÉRT, de senki nem hallotta meg. A bent ülők azért nem, mert még egy ajtó is volt az utastér felé, akik a vonat körül járkáltak, pedig a mozdony zajától - az arccal befelé voltam, a kiáltozásom így erőtlennek bizonyult.

Visszagondolva legalább fél percig ott álltam fájdalommal és rémületben - mert a vonat 5 perccel később érkezett be, és ilyenkor - várhatóan - egyből indul is, féltem, hogy a még nagyobb baj csak ezután jön.

Szerencsére egyszercsak visszament az ajtó "nyitott helyzetbe", és fel tudtam szállni.

Egy egyenruhás hölgy ült ott, akinek gyorsan elmondtam a történteket. Ő ment a vonatvezetőért, aki érkezett is. Ő kezelte a jegyemet is - Mellékletben van.

Kérdezte, hogy a következő állomásnál legyen-e orvos, mondtam, hogy valószínű "az ilyedtségen kívül más nem történt".

És ami meglepett a kedvessége mellett, az a mondat, hogy ez "román vonat", mást nem tudnak tenni, "én is beszorultam"-mondta.

Igyekeztem elfoglalni magam, megnyugodtam.

A férjem várt a Keletiben, és egyből a III. kerületi, Vörösvári úti rendelőbe mentünk. 2 órát kellett várni...

Szerencsére "csak" zúzódások vannak a bal bordámon és a bal combomon..."

Válasz a MÁV-tól:

"Tisztelt Utasunk!
 
Köszönettel vettük megkeresését és szíves elnézését kérjük az adminisztratív okok miatti késedelmes válaszadásért.
 
Az Ön által igénybe vett Transsylvania nemzetközi vonatban közlekedő, CFR (román vasút) tulajdonú InterCity kocsijaiba sajnálatosan nem szereltek be mozgásérzékelőt az automatikusan záródó ajtókhoz. Ebből adódóan a beállított várakozási időt követően az ajtók automatikusan záródnak, függetlenül attól, hogy történik-e mozgás, vagy sem a lépcsőkön. Az ajtó mellett elhelyezett zölden világító gombbal, vagy a vésznyitóval van lehetőség újra nyitni az ajtókat.

Őszintén sajnáljuk a kellemetlenségeket és azok feledtetése érdekében megküldünk Önnek 2 000 Ft értékben utazási utalványokat, amelyeket a szelvények hátoldalán jelzett időponttól számítva egy éven belül használhat fel személypénztárainknál, belföldi, illetve nemzetközi menetjegy vásárlása esetén.
 
Bízunk abban, hogy a jövőben nem fordul elő hasonló eset és ennek érdekében, magkeresését megküldjük a társvasút részére a szükséges intézkedések megtétele céljából.
 
Az utalványokat, postacímére küldjük a fenti levelünk kíséretében."
 
(KIEMELÉS TŐLEM)
 
Válaszom a zöld gombbal kapcsolatos:

"...amikor én be voltam szorulva, onnan kezdve, nem lehetett volna azt a bizonyos zöld gombot megnyomni, mert balról csukódott, és emlékeim szerint balról-kivülről volt a gomb. A bal kezemmel kapaszkodtam a BENTI  fogódzkodóba, plusz a testemmel próbáltam visszanyomni a záródni akaró ajtót, miközben a lépcső húzódott be alattam = RÉMÁLOM!!!
KELLENE EGY BELSŐ GOMB IS ARRÓL AZ OLDALRÓL, AMELYIK FELÉ CSUKÓDIK AZ AJTÓ....

Most csak a MAGYAR járatokat vesszük igénybe.

B.csaba felé páros, hazafelé páratlan órákban..."
 
Tanács mindenkinek: ha vonatra szállnak fel, annál az ajtónál tegyék, ahol nincs egyedül, van más felszálló utas is!!
 
ÉS: reméljük, mielőbb a hiányzó érzékelőt beépítik!!!
 
JG

Megjegyzés: a 2 ezer Ft-os vigaszdíj megérkezett.