Imre fölöslegesen megvette a félhavi bérletét, de sebaj, gondolta majd jól visszaváltja. Hát persze, csak kifogott egy dolgozni nem akaró szöszit, akivel sehogy sem sikerült zöld ágra vergődni. Íme a történet:

Tisztelt Új Blog!

A történetem mondhatni szokásos, amiért mégis leírom, az a szokásosnál is látványosabb semmibe vétele az utasnak, és a szokásosnál is cinikusabb viselkedés.

Június 1-én reggel Kelenfölfön megvettem a félhavi bérletemet Kelenföld és Százhalombatta között, kártyával fizettem, számlát kértem. A vásárlás után tollal ráírtam az igazolványszámomat. Délután azonban (immár Százhalombattán) kiderült, hogy külföldre kell mennem néhány hétre, mégsem lesz szükségem a bérletre. Lesétáltam az állomásra, hogy visszaváltsam. A kis szöszi unottan a kezébe vette a bérletet és reflexből mondta, hogy ezt csak ott lehet visszaváltani, ahol vettem. Ez furcsa volt, de gondoltam, biztos valami újdonság. Visszasétáltam a munkahelyemre, írtam az ügyfélszolgálatnak. Ők (nagyon gyorsan, respect) azt válaszolták, hogy bármely pénztárban visszaváltható. Visszasétálok az állomásra (munkaidőben, nekem az nyilván ingyen van), mondom a szöszinek, mizu. Annyira lekezelően, amennyire csak lehet, azt mondja: elseje van, megkezdődött már az érvénytartam, nem válthatom vissza. Mondom, ez félhavi bérlet, ez csak 4-étől érvényes, tehát ma még oké vagyok. A következő mondata (ezt a töltényt nyilván direkt mostanra tartogatta): kártyával lett fizetve, nem váltja vissza készpénzre. Ekkor fogtam, és eltettem a zsebembe a kártyás fizetés bizonylatát. Maradt a bérlet és a számla, mondom, most már egyiken sem látszik, hogy kártyával lett fizetve, szeretném kérni a kezelési díjjal csökkentett pénzem. Ez az a pont, ahol már félretette az újságot maga elől, és megnézte alaposabban a bérletet. Aztán persze kaján vigyorral kötött bele a következő kínálkozó lehetőségbe: már ráírtam az igazolványom számát, innentől ő nem váltja vissza, menjek be a központi ügyfélszolgálatra a Délibe. Nagyjából itt lett elegem, kiosztottam a rosszindulatú, süket fejét, de udvariasan elköszöntem, ő már nem köszönt.

Kora este bementem az említett helyre a Déliben, azonnal és udvariasan orvosolták a problémámat.

Az a kisebb gond, hogy a szőkeség nincs tisztában a munkája legalapvetőbb szabályaival, de hogy tényleg udvarias fellépésre ennyire magam szintről tegyen a fizető utasra, ennyire ne akarjon dolgozni, és ennyire szándékosan tegyen keresztbe, ahol csak tud, nos, ez már sok. Nagyon sok. Mi, adófizetők tartjuk el őt, aki nem dolgozik, és velünk viselkedik így? Az a minimum, hogy panaszkönyvet fogok írni az esetről, de nem lenne ellenemre, ha valami komolyabb figyelmeztetést is kapna.

Imre voltam