Tibor levelét elolvasva már megint előjött az a csúnya érzés, hogy ez már valahol, valakivel megtörtént már. Hát persze, velem, mondjuk kb. ötször. Az ember megveszi a jegyet, a vonat lerohad, vagy leszakad valami, stb., aztán mindenki szarik az utasra, legendák kelnek szárnya, s a kaller persze eltűnik.
Na ekkor jön elő a legnyugodtabb emberből is az állat, hogy ilyen nincs, aztán mégis van - ez Magyarisztán .. A mai történetünkben van IC, turista Ferihegyről, paraszt kaller, lerohadó vonat, tapló ügyfélszolgálatos, csodás szervezés és 140 perces út helyett 320 perces út.
Tessék, lehet olvasni (ugye továbbra is küldi mindenki a leveleket??):