Szlovénia nagyon szép ország. A politikusok ott is csak politikusok, de ellentétben kis hazánkkal, ott 15-20 éve megegyeztek abban, hogy minden politikai ellenfél szar, de az első Szlovénia. Ennek meg is lett az eredménye: a szlovének messze előttünk járnak a gazdasági fejlődésben, az egy főre eső GDP-ben, és ma az a helyzet, hogy a Muravidéken az egyszerű paraszt ember is meg tud élni gazdálkodásból.
Ezt csak azért mondtam el, mert Gábor küldött nekem egy levelet arról, hogyan is működik Szlovéniában a vonatpótlás, illetve a kerékpárszállítás és hogyan működik itthon, nálunk.
Íme a levél, Gáborral amúgy még találkozunk, mert a levele legközelebb egy másik témával folytatódik:
Kedves Vittore!
Gratulálok ehhez a patinás bloghoz, és látván kérésedet, erőt veszek eredendő lustaságomon és leírok egy múlt augusztusi történetet:
Akkor ugyanis volt szerencsénk az Asszonnyal Ljubljanából Bp-Déliig utaznunk a Citadella Gyorssal (szlovéneknél IC). Eme járat jellegzetessége, hogy a menetrend szerint kerékpár szállítására alkalmas, jegyet is eladnak rá (bár ez mindig +45 percet jelent a vásárlás során, dehát ki kell élvezni a pillanatot). Kerékpár szállító kocsi ellenben nincs. Így a sorstársakkal élivel-lapjával sikerült a fülkés kocsikba bepréselni 10-12 bringát, majd mindezt átmozgatni a határnál egy másik szerelvényre.
Szóval visszafelé már roppant tapasztaltnak éreztük magunkat - persze alaptalanul. Fél órával az indulásunk után ugyanis szlovén kalauzunk ékes angolsággal elnézést kért, hogy X óra Z perckor vonatpótlóra kell szállnunk néhány állomás erejéig. Majd látva a megszeppent képünket ("öö izé, két keró odakint, azt hogyan") még meg is nyugtatott minket, hogy el lesz intézve. A helyzet a következő: vonat pontosan akkor állomásra beér, ahogy a kaller mondta. Vasutasok segítenek lecuccolni a bringákat. Vonatpótló busz mellett kisbusz, raktérben sofőr elszedi a népektől a bringát és csomagokat. Minket meg felterelnek a légkondis buszra. Pár állomásnyi buszozást követően begurulunk az új vonathoz. Kisbusz már sehol, cuccunk (keró és az egy heti felszerelés) a kerószállító kocsiban szakszerűen elhelyezve. Minket vonatra felterelnek. Heveny "nekünk is kell ilyen" érzés motoszkál kicsiny lelkünkben.
Node, magyar rögvalóság. Határon álldogálunk fél órácskát a magyar mozdonyig. Honi kaller felszáll, közli, hogy Ajka és Városlőd között pótlóbusz. A kerót meg valahogy majd elintézzük. A "majd elintézzük" az alábbi metódust takarta: vonatról cuccokkal leugrik, körbefutja a négy pótlóbuszt, az egyik aljában volt annyi hely, hogy a sofőrök kegyesen megengedték, hogy betegyük oda a kétszáz rugós technikát, persze csípőre tett kézzel osztva az észt, hogy milyen rosszul is csináljuk. Majd Városlődnél vonatot megrohan, a zászlós vasutas leosztott minket, hogy honnan tudja, van-e rajta kerószállító (elvileg ő legyezgette össze a szerelvényt korábban). Alumíniumot és csomagot feldobál, vonat indul.
Azt hiszem, érezhető a kontraszt. Indulás előtt elővételben az ember kicsenget előre definiált odaútra és visszaútra kerékpárjegyre 5 Eurót (ami esetünkben 20). Ezt többnyire nem azért csinálja az ember, mert van felesleges pénze és oda akarja adni a vasútnak, hanem azért, hogy az A pontból B-be szállítsa el a járművet. A szlovének ezt felfogták. A MÁV pedig látványosan nem.
Veled is hasonló történt? Történeted, észrevételed, fontos közlendőd van, mely megjelenthet itt, az Új MÁV Blogon? Az e-mailt az ujmavblog@gmail.com címre küldheted, és mi kitesszük történeted!
Kérlek töltsd ki egyperces kérdőívünket az olvasói levelekről! Szeretnénk még jobbá tenni az oldalt! |
