Tornádó Mezőkövesd határában – vonaton utazóként átélve

A mostani nyár valahogy más volt, mint az előzőek. Árvíz, vihar, szél, jég, tornádó. És ez persze a vasúti közlekedésre is rendesen kihatott. Augusztus 16-án is, mikor Mezőkövesd határában szélörvény pusztított, ami a forgalmas 80-as fővonalat (Budapest – Miskolc – Nyíregyháza) sem kímélte. De menjünk sorba az eseményeken.

A Tokaj IC a Keleti Pu.-ról indult, pontban 17: 33-kor. Ekkor az eső már a fővárosba is megérkezett, de útközben mondhatni elég szép idő volt. Párszor áthaladt egy-két futó zápor, de ezeket eltekintve ekkor még minden rendben volt. A bajok Füzesabony határában kezdődtek. A vonat megállt, az állomástól pár kilométerre, majd lassú tempóban sikerült az állomásig eljutnia. Pár perc várakozás után közölte a kalauzunk, hogy egy jó ideig itt fogunk maradni, hiszen felsővezeték szakadás történt, illetve a sínekre fák dőltek.  Ezáltal pedig a vonatok innen nem tudnak tovább közlekedni. (Ekkor vettük észre, hogy a pannon-osoknak térerejük sincsen, gondolom a vihar nekik is okozott valamilyen kárt.) Az állomásra kisétálva vettük észre, hogy nem csak a mi vonatunk tartózkodik utasokkal az állomáson, hanem még másik három: személyvonat, amely Hidasnémetibe közlekedik, egy másik kör IC, valamint az egri gyors. Ekkor már elindultak a pletykák, miszerint egész éjjel itt fogunk állni, az egész keleti országrészben megbénult a forgalom és hogy tornádó volt. Tornádó? Itt? – kérdeztem, mert elsőre nem akartam elhinni, hogy olyan tornádó, mint amiket az amerikai filmekben láthatunk, most itt pusztít.

            Füzesabonyban több mint másfél órát állt a vonatunk, majd ezután kaptuk a hírt – ekkor már olyan fél kilenc lehetett -, hogy Mezőkövesdig egy szerelvény képes elmenni. Ez a szerelvény a mi IC-k lett, amire a másik három vonatról mindenki felszállt, aki Miskolc, Szerencs, Sátoraljaújhely, vagy Nyíregyháza felé szeretett volna eljutni. A öt kocsiból álló vonat tele lett emberekkel és a vonat lassan de legalább biztosan elindult. Mezőkövesdig még lassabban haladtunk, mint idáig, de kilenc órakor odaértünk. A vonaton a kalauzok azt mondták, hogy a kövesdi állomáson buszok fognak várni minket, amik Mezőkeresztes állomásig fognak mindenkit elszállítani, hiszen onnantól jó a vasúti közlekedés. Nos, a „buszok” sehol sem voltak. Peron, váróterem, buszmegálló, közeli utcák tele csomaggal, emberekkel, sok kisgyerekkel. Ekkor már dörgött, villámlott, de szerencsére nem esett az eső, de lényegesen lehűlt az idő. Itt vártunk közel másfél – kétórát a buszokra. Addig persze semmilyen tájékoztatás nem történt még egy sima „nyugodjanak meg, jönnek a buszok” sem. Semmi.

Végül három busz érkezett meg, ami – szerintem mondani sem kell – édeskevés volt közel 1000 főnek. A nép csak úgy özönlött fel a buszra, nekem is alig maradt már állóhely. Útközben szóba elegyedtem egy külföldivel, aki a Szigetről tartott haza. Megkérdezte, hogy ilyen szituáció sokszor szokott-e történni. Nem szerettem volna válaszolni a nyárra visszagondolván. Tizenöt perces (elég kellemetlen) út után megérkeztünk a mezőkeresztesi állomásra, ahol két vonat fogadott bennünket. Próbáltuk a kalauzoktól, pályamestertől megérdeklődni, hogy melyik hova, meddig visz. Erre fel az állomás személyzete kulturálatlanul válaszolt. Mint a kutyáknak. Megértem Én, hogy sok volt a dolguk, meg mindenkinek vannak rossz napjai, de azért ha valaki normálisan kérdez, akkor nem kell idegösszeroppanást kapni válaszadás (ordítása) közben. Nem?

Ekkor derült ki, hogy a vonatok csak Miskolcig tudnak bemenni, személyvonatként közlekedve, hiszen Miskolc és Hernádnémeti-Bőcs között is leszakadt a vezeték, ha jól emlékszem. Az egyik vonat szinte azonnal el is indult, mert a másik a még Mezőkövesden maradtakat várta be. Mi arra szálltunk. Újabb 45 perces várakozás, majd elindultunk végre, habár ekkor még nem voltunk tisztában vele, hogy Miskolctól hogyan tovább. Ráadásul nem volt elég az, hogy még a vasutasok sem tudtak semmit, még be is csapták az embereket, hogy pontosan Miskolcig hány perc is lesz a menetidő. Hát nem 20 perc volt az kérem szépen!

Negyven perces vonatút után begördültünk a Tiszai Pu.-ra. Mikor leszálltunk, akkor mondták be a hangosba, hogy Bőcsig ismét vonatpótló autóbuszok szállítják a tovább utazókat. Már csak két busz volt, de szerencsére nem volt tömegnyomor, hiszen sokan Miskolcig utaztak. Akik pedig az első vonattal jöttek el Mezkeresztesről, azok már a buszon foglaltak helyet. Tehát újra buszocskázás, be Alsózsolcára (hiszen a felsőzsolcai megálló ott található…), ahol egy darab ember nem szállt le, vagy fel a buszra. Tehát, ha úgy nézzük, tettünk egy felesleges kört. Majd pedig megérkeztünk valamikor éjfél körül Hernádnémeti-Bőcsre. „A vonatot már elindították Szerencsről.” – mondta az egyik kalauz. Mit ne mondjak, újbóli várakozás, de már ekkora mindenki úgy volt vele, hogy teljesen mindegy, csak érjenek haza. Megérkezett a vonat, egy kétkocsis Bzmot. Mindenki fel, indulás.

Nekünk az út, több mint hat órás késéssel a végéhez közeledett, hiszen szerencsiek vagyunk. Vonatunk 1 : 30-kor ért be az állomásra. A Tokaj – Nyíregyháza fele utazók itt szembesültek vele, hogy innentől nekik még nem is olyan könnyű a hazajutás, hiszen (állítólag) Görögszállásnál is történt valamilyen vezeték szakadás. Mikor elhagytuk a szerencsi állomás épületét, akkor mondta be a hangos, hogy Sátoraljaújhelybe és Nyíregyházára is indul vonat egy fél óra múlva. Tehát ez, gondolom, azt jelentette, hogy már nem kellett nekik sehol sem várakozni vagy átszállni.

De mi történt ezután azokkal, akik nem e két irány fele akartak tovább utazni, hanem Tállya – Abaújszántó fele a 98-as mellékvonalon? Nos, ezt sajnos már Én sem tudtam meg, remélem, valamilyen vonatot sikerült mihamarabb elindítani arra felé is, hiszen az utazók között még ekkor is jócskán voltak már „félholt” gyerekek.

Ezzel az írással persze célom nem a panaszkodás (amely már e nélkül is olyan jól megy a magyaroknak), hanem az, hogy pontos képet adjak arról, hogy milyen egy ilyen utat átélni: a szervezetlenség hiánya, a várakozás, az utasok kizárása az információátadásban. Elismerem, hogy egy felsővezetékszakadást tényleg nem lehet secperc alatt helyreállítani, nem lehet éjfél környékén buszsofőrt találni, de azért könyörgöm, több óra alatt sikerül csak!? Kétlem. Arról meg inkább már nem írok, hogy az IC helyjegy árát milyen bonyolult módon kell most már visszakérni…

Mivel az időjárás ilyen változékony, kiszámíthatatlan, véleményem szerint a MÁV-nak szüksége lenne ilyen esetekre valami gyorsan bevethető „B tervre”, hogy ne keljen ennyi kellemetlenségen átmenni egy 100 km-es távon.