A szombati vihar továbbra is tombol. Igazából azt nem értem, ha van büfékocsi és tudják a mávosok, hogy itten mostan sehova, akkor miért nem visznek körbe teát, ásványvizet? Legalább nyugodtabbak lennének az utasok. Mi az, hogy az állomásfőnök nem tudja, hogy 2-3 km-re a nyílt pályán vesztegel 300 utas? Tisztelt Pályavasút, nevezzék meg a felelősöket, kik és miért nem értesítették a délegyházi pályaudvart, a kalauz miért nem tett eleget kötelességének (utasok tájékoztatása egyebek mellett). Mi az, hogy hétvégén csupán három ember dolgozik a hiba elhárításán? Mikor fizetésemelésért teccenek sztrájkolni erre is tessék gondolni!
Kedves Megintállunkvazze,
Rengeteg ember nevében szólok, akik a hétvégéjüket értelmetlen várakozással töltötték. A hétvégémet pusztában álló vonaton töltöttem, számtalan embertársammal együtt, akik haza szerettek volna jutni a szeretteikhez.
Kezdjük a szombati nappal. A Keleti pályaudvarról indultunk az Avala Intercity vonattal 13:20-kor.
Délegyháza után 2-3 km-rel járhattunk, amikor bennünket is elért a vihar, így a szerelvény megállt. Ez volt 14 óra 10 perckor.
Innentől kezdve senki nem mondott semmit arról, mikor indulunk tovább, segítenek-e rajtunk, hazaérünk-e még aznap...
A wc-ket bezárták. Mivel felsővezeték szakadás miatt nem tudtunk tovább menni, így fűtés sem volt onnantól kezdve a vonaton. Mint másnap megtudtam, 17 óra 40 percig semmi nem történt irányunkban. Nem voltak elhárítók, nem volt senki, aki segített volna.
Kb. 200-300 ember utazott volna haza szombat délután, ehelyett ott várakoztunk a hidegben. Miután besötétedett, már semmi fény nem volt a vonaton, így tehát ott várakoztunk 14-15 fokos hidegben, sötétben, étlen-szomjan (mert a MÁV-nak még az sem jutott eszébe, hogy a vonaton lévő étkező kocsiból legalább ásványvizet osszanak szét az ott ragadt emberek között.)