A szombati vihar továbbra is tombol. Igazából azt nem értem, ha van büfékocsi és tudják a mávosok, hogy itten mostan sehova, akkor miért nem visznek körbe teát, ásványvizet? Legalább nyugodtabbak lennének az utasok. Mi az, hogy az állomásfőnök nem tudja, hogy 2-3 km-re a nyílt pályán vesztegel 300 utas? Tisztelt Pályavasút, nevezzék meg a felelősöket, kik és miért nem értesítették a délegyházi pályaudvart, a kalauz miért nem tett eleget kötelességének (utasok tájékoztatása egyebek mellett). Mi az, hogy hétvégén csupán három ember dolgozik a hiba elhárításán? Mikor fizetésemelésért teccenek sztrájkolni erre is tessék gondolni!
Kedves Megintállunkvazze,
Rengeteg ember nevében szólok, akik a hétvégéjüket értelmetlen várakozással töltötték. A hétvégémet pusztában álló vonaton töltöttem, számtalan embertársammal együtt, akik haza szerettek volna jutni a szeretteikhez.
Kezdjük a szombati nappal. A Keleti pályaudvarról indultunk az Avala Intercity vonattal 13:20-kor.
Délegyháza után 2-3 km-rel járhattunk, amikor bennünket is elért a vihar, így a szerelvény megállt. Ez volt 14 óra 10 perckor.
Innentől kezdve senki nem mondott semmit arról, mikor indulunk tovább, segítenek-e rajtunk, hazaérünk-e még aznap...
A wc-ket bezárták. Mivel felsővezeték szakadás miatt nem tudtunk tovább menni, így fűtés sem volt onnantól kezdve a vonaton. Mint másnap megtudtam, 17 óra 40 percig semmi nem történt irányunkban. Nem voltak elhárítók, nem volt senki, aki segített volna.
Kb. 200-300 ember utazott volna haza szombat délután, ehelyett ott várakoztunk a hidegben. Miután besötétedett, már semmi fény nem volt a vonaton, így tehát ott várakoztunk 14-15 fokos hidegben, sötétben, étlen-szomjan (mert a MÁV-nak még az sem jutott eszébe, hogy a vonaton lévő étkező kocsiból legalább ásványvizet osszanak szét az ott ragadt emberek között.)
Az volt a szerencsém, hogy apukám eljött értem kocsival, ám mivel a puszta közepén kapta el a vihar a szerelvényt, így be kellett sétálni vak sötétben Délegyházáig, a sínek mentén, csomagokkal a kezünkben és a hátunkon. Miután beértem az állomásra, átfagyva (kb. 80 km-es szél fújt fél órán át, míg beértünk), gondoltam, visszakérem a jegyemet, mert az a legkevesebb, hogy a MÁV visszafizeti nekem, ha már hazajutni nem tudtam vele. Az állomáson közölték, hogy a pénztár bezárt, nem adják vissza a pénzemet, forduljak holnap bármelyik állomáshoz: visszakapom a jegy árát. Nem hagytam annyiban a dolgot, azt kérdeztem, s vajon honnan fogják tudni, hogy én valóban azon a vonaton utaztam, és jogosult vagyok visszakérni a menetjegyem árát? Erre megnyugtattak, ne aggódjak, biztosan megtérítik másnap.
A vicc az volt az egészben, hogy a délegyházi állomásfőnöknek fogalma nem volt arról, hogy az Avala 2-3 km-re Délegyházától még mindig a pályán van. Tágra nyílt szemekkel kérdezték, hogy vannak még utasok rajta???....Mire közöltem velük, hogy már 2 óra óta várakoztunk arra, hogy végre kimentsenek, vagy segítsenek rajtunk.
A bezárt wc-k miatt mindenki a sínek mellé ment elvégezni a dolgát a csontig hatoló szélben.
Igen, ez Magyarország, ahol az emberek ilyen nyomorúságos helyzetbe juthatnak. Egy nyavadt buszt nem tudtak küldeni, mert mindössze 3 darab volt aznap készenlétben (de hát kérem, szombat van! - közölte velem a kiskőrösi állomáson dolgozó MÁV-os nő), akik mind Taksonyba mentek, hogy az ott leszállított utasokat tovább vigyék. Teljes volt a fejetlenség és a káosz.
Másnap megtudtam, hogy az Avala végül hajnali 2 és 3 óra között ért Kiskőrösre. Ez ám a hatékonyság!
És itt még nem ér véget a történet. Azt gondolná az ember, hogy ezek után nincs semmi rosszabb, ami történhet vele.
Vasárnap este utaztunk vissza Budapestre, de még mielőtt felszálltunk volna a vonatra, panaszt tettem az állomáson, mivel közölték velem: eszük ágában sincs kifizetni a tegnapi jegyemet, mivel (milyen buta vagyok, tudnom kellett volna) igazolást kellett volna kérnem a kalauztól!!!!! (a kalauzt sötétedés után senki nem látta, valószínűleg elbújt az egyik vagonban, hogy ne kövezzék meg amiatt, hogy semmi nem történik.)
ezek után kértem a panaszkönyvet, és mindent beleírtam, ami történt velünk. A hithű MÁV-dolgozók persze mind egymásra mutogattak. Senki nem volt, aki azt mondta volna, hogy sajnáljuk, ami történt, tudjuk, hogy miattunk kerültek ilyen kiszolgáltatott helyzetbe. Ehelyett minden MÁV-dolgozó (legyen az kalauz, vagy jegykiadó) lekezelő volt és ellenséges. Mindenki áthárította egy ismeretlenre a felelősséget. Az a legnagyobb gond, hogy kicsinyke országunkban minden területen megfigyelhető ez. Itt senki nem hibás, az utas hallgasson, mert végülis ennyi pénzért örüljön, hogy utazhat mocskos és büdös, kizárólag deportálásra alkalmas vonaton.
De. Vasárnapra sem sikerült elhárítani az üzemzavart. (3 ember dolgozott keményen a vezetékszakadáson - hiszen hétvége volt: magasra emelt kézzel hivatkoztak erre.)
Dunaharasztin leszállítottak bennünket, ahol zuhogó esőben, kb. 300 ember egyszerre kereste a buszt, ami persze nem volt sehol.
Cirka tíz perc után megjelent egy darab busz, úgy futottak utána az emberek, mintha az életük múlt volna rajta - érthető, senki nem akart vasárnap este Dunaharasztin ragadni szakadó esőben, orkán erejű szélben.
Aztán a busz elindult. Kb. 200 ember maradt még Dunaharasztin, kétségbeesve, átfagyva, csomagoktól meggörnyedve.
10 perc múlva jött még egy busz, arra végre sikerült magunkat feltuszkolni. Soroksárra érve még egy órát várakoztunk a vonaton, amikoris 9 óra után elindultunk végre végcélunk felé: a Keleti pályaudvarra.
Az egyik utastól csak ennyit hallottam: "elkeserítő és végtelenül kiábrándító, ami ebben az országban folyik." És ő mégcsak nem is volt ott tegnap egész délután és este azon a vonaton, melynek utasairól mindenki megfeledkezett.
Ez az én történetem.
Rajtam kívül még számtalan ember érezte ugyanazt a kiszolgáltatott, nyomorult érzést, ami keserűvé tette ezt a hétvégét, de én hangot is fogok neki adni, megragadok minden lehetőséget, hogy megtudja a világ: Magyarországon már csak így mennek a dolgok.
Nem hagy nyugodni a kérdés: vajon mit gondol a MÁV arról, hogy magyar állampolgárokat ilyen kiszolgáltatott helyzetbe hoz????
Andrea
