István erre a hétre megint a régi időkből válogatott nekünk egy történetet, mely a társadalmi munkáról szól:

Már említettem, hogy az 50-es évek végén, de a 60-as évek elején is a vasúton hármas túrban (három műszakban) dolgoztunk. Vasutas nyelven 12/24-ben. Amiből a 12 óra a munkaidő, a 24 óra pedig a szabadidő volt. Ebből a 24 órából azért leszámíthatjuk a hazaérkezést, ami esetenként (vidékről bejáróknak) több, mint egy óra, a szolgálatba utazás ugyancsak ennyi.

Ezt persze nem nagyon emlegethettük, mert a válasz az volt, hogy a vidéken lakás az kedvezmény. Ebben van valami igazság, ha beleszámítom, hogy a vasutasok utazási kedvezménye véges volt. Szabadjegyet - bármilyen viszonylatban - hármat vehettünk igénybe évenként, személyzeti jegyet, az arcképes felmutatása mellett korlátlan mennyiségben, még a hajóra is. (a személyzeti jegy nagyon olcsó volt!).

Egyre többször vetődik fel az igény, hogy a MÁV által okozott késésekből eredő károkért járjon valamiféle kártérítés. A jelenlegi szabályozás szerint a MÁV csak a hely- és pótjegyes vonatok (pl. InterCity) késése miatt fizet kompenzációt, de ez is kimerül főleg a jegyárak visszafizetésében.

Ma Magyarországon a bruttó átlagbér 216.000 forint, s ezt a 21 nap x 8 órával leosztva megkapjuk, hogy kb. 1286 Ft a magyar bruttó átlagos órabér. Ezzel a számmal sokat lehetne játszani, mert ennek a nettója függ sok dologtól is, egy gyerektelen munkavállalónál például 141.000 forint, 840 forint/óra. De ha a munkaadót nézzük, ő a bruttó bérünk után még további adókat és járulékokat fizet az államnak, így a mi bruttónk neki 277.560 forint, 1652 forint/óra.

A fenti számokat figyelembe véve gyakorlatilag látható, hogy bármelyik órabérrel is számolunk, pénz esik ki a vasút késése miatt. A piacgazdaságban mindig meg kell fizetnie valakinek a számlát, s ezt a cégek/felek egymás között le is tudják rendezni, ha másképp nem, peres úton. A Tescoban vásárolt dinnyéért például 480 forintot fizettem, s amikor otthon kiderült, hogy belül rohadt, az e-mailben küldött panaszomra a Tesco egy 500 forintos utalvánnyal kárpótolt.

Átadták a villamosított Sopron-Szombathely-Szentgotthárd vasútvonal legutolsó, Szombathely-Szentgotthárd közötti szakaszát. A teljes beruházás mintegy ötven milliárd forintba került, s ennek köszönhetően az eddigi 60 kilométeres haladási sebesség 120 kilométeresre nőtt.

A folytatás előtt azonban egy saját történet: én személy szerint épp Szentgotthárd környékéről származom, s innen kerültem fel Budapestre. Számos alkalommal vonatoztam az 1990-es években Szengotthárd és Szombathely között, és az akkori állapotokra jellemző volt, hogy egy-egy kis piros Studentkával tehettük meg ezt a hatalmas, 54 kilométeres távolságot, 70-80 perc alatt. Még egy extra, a vonat, mint azt egyszer egy velünk utazó vasutastól megtudtam, azért zökkent, hintázott folyamatosan, mert ezen a szakaszon kispórolták a sínek összehegesztését, így minden sínpár csatlakozásakor ugrott egyet a vonat.

A Cass Scenic Reilroad State Park egy az amerikai Nyugat-Virginia állam kezelésében álló park. Számunkra azért lehet érdekes, mert benne található a 18 km hosszú vasútvonal, ami a régi korok vasútját idézi fel.

A Wikipédia szerint Shay, Climax és Heisler típusú mozdonyokat használnak, mi egy videó alapján jutottunk el ehhez az állami parkhoz:

László a Facebook üzenőfalunkra posztolta be a képét, melyben a MÁV Desiro vonatjának zsúfoltságárról ír:

2011.10.20. a, Kőbánya Kispesten várjuk a Lajosmizsei vonatot. És időben érkezik (nagyjából)! De mi is jött?? Egy darab a MÁV által nagy dicsben tartott Siemens Desiro, amire már Kő-Kin se lehetett normálisan felférni! És ez nem az első eset. Ilyenkor, mikor vége a munkának, a diákok is mennek haza, mért EGY!! Ilyet küldenek??? Aki elindítja, azt kellene a szőnyeg szélére állítani, hozzá nemértés miatt!

És itt a kép is (kattintásra nagyobb lesz):

Péter a Facebook-on küldte be felháborodott hangú hozzászólását, melyben nagyon sok igazság olvasható. Érdekes az okfejtése az "elkéső generáció" felnövéséről, de abban mindenképpen igaza van, hogy a sok-sok késés nemzetgazdasági szinten hatalmas károkat okoz, amit sajnos a cégeknek és lakosoknak kell lenyelniük.

Nem is értjük, hogy ha egy-egy buszhálózat, villamosvonal felállításánál forintra pontosan kiszámolják a kieső/behozott munkaórák értékét a menetrendváltozás miatt, akkor nagyobb tételben, a napi ezernyi utas késései által összeadódott kieső munkaórák miért nem érdekelnek senkit?

Íme a beküldés:

Körülbelül 6-7 éve ingázom vonattal Budapesttől 60 km-ről. Ez az út a MÁV menetrendje szerint a jelenlegi „zónázó” vonatokkal 59 percet kellene, hogy igénybe vegyen. Ezt a menetidőt körülbelül az utak 1/3-ában tudják teljesíteni. A maradék 2/3 késés.