Gábor hazafelé tartott, amikor két rosszarcú bunkó felszállt a vonatra. Persze jegy nélkül utaztak, és mivel egésznap buliztak nem is akartak venni jegyet. Inkább inzultálták a kalauzt és az utasokat. Az ilyen emberek a társadalom szemete. Élősködők, akiktől kifordul a gyomrom. Mondjuk nem értem miért nem hívtak rendőrt, bár sejtem.... A kalauz biztosan félt, hogy legközelebb baja esik, amit meg is értek. Könyörgöm az esti vonatokra miért nem lehet egy rendőrt vagy legalább vasútőröket állítani? Régen volt ilyen, most nincs rá pénz?
Az alábbi eset alig néhány órája esett meg velem. Lehet, hogy sokak számára mindennapi lesz a történet, de bennem olyan kérdések vetődtek fel általa, melyeket úgy érzem, meg kell osztanom másokkal.
Kecskeméten lakom, Budapesten tanulok. Ennek okán hetente többször utazom vonattal a két város között. Az esetek nagy többségében az IC-részre váltok jegyet, de előfordul, hogy csak későn érek rá utazni, és marad a gyorsvonat 2. osztály. A Nyugati pályaudvar – Kecskemét vonal messze nem a legproblémásabb szakasz, ezért eddig nem voltak fenntartásaim a gyorsvonati rész ellen sem. Viszont ez a bizonyos eset gyökeresen változtatott a látásmódomon.
Ma este a 19:53-as gyorsvonattal jöttem haza Kecskemétre. Még valamelyik budapesti állomáson – tehát vagy Zuglóban, vagy Kőbánya-Kispesten – felszállt két rosszarcú, ránézésre negyven év körüli férfi. Eleinte az ajtónál lévő előtérben álltak, ahová a kocsi utasteréből is be lehet látni. Ferihegy környékén a kalauz a kocsiban lévő utasok jegyét érvényesítette, majd továbbhaladt az előtér felé. Láthatóan valami probléma akadt az ott utazó két férfival, mert elég hosszan beszéltek, mondhatni, inkább vitatkoztak. Az egyik elég hevesen gesztikulált a kezével, és többször erőteljesen megmarkolta a kalauz vállát és felkarját. Ekkor még viszonylag nyugodt mederben folytak az események.
Pár perccel később a két alak belépett az utastérbe az előtérből, és leültek az ajtó melletti székpárra. Nem sokkal ezután megjelent a kalauz is, egy másik férfi társaságában. Mint kiderült, a kalauzzal lévő férfi egy büntetésvégrehajtási alkalmazott volt, aki felszólította a két problémázót, hogy ne ellenkezzenek a kalauzzal. Ekkor az az illető, aki már az előbbi szituációban is vitatkozott a jegykezelővel, elkezdett ordítani a bv-ssel. Azt mondta, hogy ő bulizott egész nap, nincs pénze jegyre, és nem is akar venni. Továbbá kijelentette, hogy nincs nála semmilyen igazolvány, és egyébként sem köteles igazolni magát. A kalauz mindezt csöndben hallgatta. A bv-s teljesen normális hangon próbálta győzködni a hőbörgő utast, de az erre csak tegező hangnemben sértegette. Nem volt hajlandó sem büntetést fizetni, sem jegyet venni. Egy idő után, amikor megunták a maguk szidását hallgatni, a kalauz és a bv-s továbbállt. Erre a két rosszarcú alak röhögve csapott egymás tenyerébe. Olyan jelenet volt ez, mintha valami gyengécske filmből lesték volna. Fontos kiemelni, hogy a kalauz az út hátralévő részén nem mutatkozott ennek a kocsinak még a környékén sem, pedig amíg leszálltam, volt közben 2 állomás is.
A többi utas szótlanul ült, nem véletlenül, hiszen az ordító férfin látszott, hogy nem okozna neki gondot egy-két pofont kiosztani. Az előttük ülő huszonéves hölgy még a vita elején jobbnak látta, ha fogja a táskáit, és jó messze választ magának új helyet.
Ezek után a két férfi, gondolom azért, hogy elüssék az időt, egymással kezdett el vitatkozni valami nőügyön. Egymással szemben is rendkívül agresszívek voltak, az utasok csak nézték, hogy mikor verekszenek össze. Nem sokkal később mindketten felálltak, ismét kimentek az előtérbe, és onnan kiabáltak trágárságokat, most már a szótlan utasokra. Nyilvánvaló volt, hogy ha valaki visszaszól, vagy esetleg csak csúnyán mer rájuk nézni, az nem ússza meg verbális sértéssel. A kérdés inkább az volt, hogy nyolc napon belül, vagy túl gyógyuló lesz a válaszuk...
Ez így ment egészen Ceglédig, ahol is leszálltak, és mentek Isten hírével. Direkt néztem, hogy nem várja-e őket esetleg néhány rendőrjárőr, vagy néhány biztonsági, de senkit sem láttam. Végül is örülhettem, hogy ép bőrrel megúsztam. Mikor rajtam volt a sor a sértegetésben, nem voltam mindig biztos ebben.
A történtek alapján megfogalmazódott bennem néhány kérdés:
1. Elsősorban egy már-már közhelyszerű gondolat kerített hatalmába: miért kell nekem kifizetni a diákigazolvánnyal is meglehetősen borsos árat, ha két retardált ingyen utazhat ekkora távolságon? Ezek szerint járható út az, hogy nem veszek jegyet, ordítok a kalauzzal néhányszor, és utána békében hagynak addig utazni, ameddig akarok? Megjegyzem, a múltkor a kalauz majdnem átharapta a torkomat, mert a pénztáros rossz IC-re adott nekem jegyet, holott alig voltak a vonaton, senki helyét nem foglaltam el.
2. Hogyan lehet értelmezni a kalauz lépéseit? Mivel maga nem tudott, vagy nem mert fellépni, ezért keresett egy (kvázi) hatósági személyt, akivel megpróbálta jobb belátásra téríteni az ordító utast és a társát, és miután ez nem jött be, otthagyta őket? Ennyi lett volna részéről a történet? Azt hittem, hogy az fog történni, ami ilyenkor normális lenne: a következő állomáson, vagy legalábbis a következő városban (Monor, Albertirsa, stb.) megáll a vonat, és már rendőrök várják a két illetőt. Korábban ezen az oldalon olvastam, hogy ennél sokkal kisebb ügyben is hasonlóan jártak el. Ezzel szemben itt az úriemberek angolosan távozhattak. Miért?
3. A következő kérdést tartom a legfontosabbnak. Mi történt volna akkor, ha ez a két alak megtámadja valamelyik utast? A kocsiban rajtam kívül ült három húszas éveiben járó nő, egy idősebb hölgy, és egy nyelvtankönyvet tanulmányozó fiatal férfi. Ki tudta volna ezek közül megvédeni magát, vagy az utastársát, ha elindul felé ez a két dühöngő őrült? Innen jutottam el ahhoz, hogy egyáltalán mivel biztosítja a MÁV az utasai biztonságát, például az ilyen esetekben? Maga a kalauz is láthatta, hogy ez a két ember veszélyes, és amúgy sincs joguk a vonaton tartózkodni, ehhez képest a második szóváltás utáni egy órában nem érezte szükségét annak, hogy megjelenjen a kocsiban. Miért nincsenek biztonságiak ezeken a vonatokon? Miért nem értesítik ilyen esetben a rendőrséget? (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Rudi Giuliani polgármestersége alatt pont azzal a módszerrel növelték az elfogott bűnözők számát New Yorkban, hogy az ehhez hasonló esetekben a hőbörgőket bevitték, és sokukról kiderült, hogy szökésben lévő bűnözők.)
Szívesen venném, ha kérdéseimre választ kapnék!
Üdvözlettel és köszönettel:
Gábor
(negyedéves joghallgató egyetemista)
