Baleset történt a győri állomáson. Csúszott a lépcső. Jobbulást kívánunk a sérültnek. De felmerül az egyzerű kérdés: Nem lehetne megoldani a csúszásmentesítést?
Kedvencünk az egyszeri pénztáros, aki sokszor elszúrja a jegyet és mi szívunk miatta. Bár tényleg érdemes megnézni a jegyet, mielőtt belevágunk kalandtúránkba. Szegény Endre nem tette, következményei hajtás után.
Nyílt pályán nem illik leszállni, de itt a kalauz is ludas volt. Ha valami baleset történik az az ő felelőssége is lenne. Ennyit egyes emberek munkamoráljáról...
Heló!
Egy igen érdekes eset történt minap a barátnőmmel, elmesélem hát nektek is.
Történt 2007. december 2. álmos vasárnap délutánján, mikoris barátnőm a délután 15.17-es monori személlyel éppen Budapestre kívánt volt utazni. A vonat pontosan indult, és pontosan is közlekedett, egészen a hírhedt Ferdinánd-híd megállóig (Ne keresd a hivatalos megállóhelyek között, mert ez egy amolyan kvázimegálló, pár száz méterre a Nyugati pu. előtt.
Az egyik sztori a töketlen pénztárosról szól, aki miatt a vonatot lekésték, a másik pedig a visszafizetésiu mutyiról. Élvezzétek így hétfőn eme egyperceseket:
2007.11.29-én lányom barátja Tiszalucról Debrecenbe akart utazni, ezért időben elindult a vasutállomásra. Odaért 16.43-ra, néhány perces várakozás után, több kopogást követően megjelent a pénztáros hölgy, tőle kért Nyiregyházáig retur diákjegyet, majd Nyiregyházától Debrecenig retur egészjegyet. Ez a kivánság annyira meghaladta a pénztáros szellemi erejét és szakmai felkészültségét, hogy a 16.57-kor induló vonattal nem tudott elutazni, mert a kilométer dijszabás valamint a kérés komplikáltsága hosszu időtartamu erőfeszitésre késztette a vasut jegykiadásra alkalmazott képviselőjét. A panaszkönyv kiadását a kedves hölgy azért nem tartotta lehetségesnek és fontosnak, mert a következő 17.57-kor induló vonattal ugyis tovább tud menni és a jegyet is megkapta, akkor mit akar beleirni?
Utas=paraszt? Újabb kifejezést kell megjegyeznünk!
Kedves Megint állunk vazze oldal üzemeltető! Arra gondoltam, hogy az Ön által üzemeltett oldalon érdemes lenne megjelentetni az alábbi esetet:
A Budapest Keleti pályaudvarról 2007. december 6-án 17:55-kor induló, Sülysápig közlekedő személyvonat jegykezelője az alábbi telefonbeszélgetést folytatta fennhangon egy kocsi utazóközönsége füle hallatára: "Itt vagyok a szolnoki vonaton, és épp ütöm a parasztokat"
Mondatát néma csend és döbbenet fogadta, és azt gondolom, hogy ez a hölgy számára nagy szerencse.
Én még naivan úgy gondolom, hogy ez nem egyfajta szakzsargon a MÁV-nál, mert tényleg udvarias kalauzokkal szoktam találkozni, de ez a húszas éveiben járó termetes kalauz hölgy olyannyira túllőtt a célon, hogy nem tudom szó nélkül hagyni (Más kérdés, hogy a mondatból az is kiderül, azt sem tudta melyik vonaton volt).
Egyre több a kiskirály. Sebaj, miután a panaszkönyve is bekerült, valamint itt is megjelent, reméljük lesz fegyelmi.
Az alábbi esetet a panaszkönyvbe is bejegyeztem, de okulás végett nektek is elküldöm.
Mivel köztisztviselő vagyok, a szokásos módon, december 8.-án is 50%-os mérsékelt áru jegyet vettem. (A pénztárban lepecsételtetve az igazolást, ahogy azt kell.) A meglepetés akkor ért, mikor a 10:15-kor Keleti pályaudvarról Nagykanizsáig közlekedő (5209 számú) gyorsvonaton a kalauz a jegyellenőrzéskor a nálam lévő, (85/2007 kormányrendelet alapján kiállított)hivatalos köztisztviselői igazolást nem fogadta el. Annak ellenére, hogy régóta használom, és tele van pecsétekkel (már csak két rubrika volt szabad) a kalauz azt állította, hogy a papír hamisítvány, és hozzátette, hogy közokirat-hamisítás miatt börtönbe kerülhetek (3-5 évre!), ráadásul az 'állásomba fog kerülni', mivel az erkölcsi bizonyítványomba is bekerül ennek ténye. A kalauz egész idő alatt úgy viselkedett, mintha hatósági személy lenne: elkérte, de nem adta vissza a személyi igazolványomat, továbbá a jegyzőkönyvet, mivel megítélése szerint túl hosszú bejegyzést tettem bele, kitépte a kezemből. Ezek után a jegyzőkönyv 1 példányát nem volt hajlandó átadni, arra hivatkozva, hogy nem írtam alá. (Nem is tudtam volna, miután elvette tőlem aláírás előtt.) A kalauz mindezen működését megtetézte azzal, hogy a társával együtt (utóbbi kérésre sem volt hajlandó elárulni a nevét), aki szintén nem képes megkülönböztetni a fénymásolt pecsétet és aláírást a valóditól, Székesfehérváron leszállított a vonatról, miután telefonon (a vonatról) rendőrt hívott. (Bizonyára nem akarta futni hagyni a köztörvényes bűnözőt. Bár négy csomaggal nehéz lett volna kiugranom a mozgó vonatból.) Miután végre a kiérkező rendőrnek átadta az irataimat, a kalauz visszaszállt a vonatra és otthagyott az államáson. Természetesen a rendőr az adataim felvételén kívül semmit nem tett az ügyben, mivel ő is látta, hogy az igazolás eredeti, és megegyezik az általuk használttal. Ugyanígy nyilatkozott a székesfehérvári valamint a Budapest Keleti pályaudvari állomásfőnökség több munkatársa, akiknek a panaszkönyvi bejegyzés közben megmutattam a papíromat. A túlbuzgó és mellékállásban írásszakértőként tevékenykedő kalauz miatt újabb, teljesárú jegyet kellett vennem hazáig, majd vasárnap vissza Budapestig, ám ez csekély költség ahhoz képest, hogy mások előtt meghurcoltak, két órával később értem haza, és az idegességtől valamint sértettségtől még aludni sem tudtam. Továbbá a holnapi napom azzal fog eltelni, hogy a munkahelyemen hivatalos igazolást kell majd beszereznem az irat valódiságát igazolandó.