Az egyik sztori a töketlen pénztárosról szól, aki miatt a vonatot lekésték, a másik pedig a visszafizetésiu mutyiról. Élvezzétek így hétfőn eme egyperceseket:
2007.11.29-én lányom barátja Tiszalucról Debrecenbe akart utazni, ezért időben elindult a vasutállomásra. Odaért 16.43-ra, néhány perces várakozás után, több kopogást követően megjelent a pénztáros hölgy, tőle kért Nyiregyházáig retur diákjegyet, majd Nyiregyházától Debrecenig retur egészjegyet. Ez a kivánság annyira meghaladta a pénztáros szellemi erejét és szakmai felkészültségét, hogy a 16.57-kor induló vonattal nem tudott elutazni, mert a kilométer dijszabás valamint a kérés komplikáltsága hosszu időtartamu erőfeszitésre késztette a vasut jegykiadásra alkalmazott képviselőjét. A panaszkönyv kiadását a kedves hölgy azért nem tartotta lehetségesnek és fontosnak, mert a következő 17.57-kor induló vonattal ugyis tovább tud menni és a jegyet is megkapta, akkor mit akar beleirni?
Szia!
Barátnőm múlt hétvégén utazott a Budapest-Szeged vonalon, IC pótjeggyel. Miután a vonat kereken 45 percet késett, gondolta visszaváltja a pótjegyet a megérkezése után a szegedi pénztárban, mivel ugye a 30 percet túllépte a késés. A hölgy az ablak mögött a kérésre eltűnt, majd kb. 10 perc múlva visszajött azzal, hogy nem tudja elérni azt a személyt telefonon, aki engedélyt adhatna a pótdíj visszafizetésére, jöjjünk vissza holnap (nem tudunk), akkor talán elérhető lesz. Holott egyértelmű a 45 perces késés, ők maguk is elismerték, a saját információs táblájukon még akkor is ki volt írva. Mi egyértelműbb ennél? Miért kell ehhez egy magas beosztású személy, és egyáltalán, mi az hogy nem lehet elérni valakit munkaidőben? Az egész járatnak vissza kellett volna fizetniük a pótdíjat, de elcsalták, a hangosbemondó sem közölte a leszálló utasokkal, holott visszajárt volna. Nem az a 350 forint a bosszantó, hanem ez a hozzáállás. Hogy egyszerűnek hülyének nézik az embert. Még mindig.
kt
