Előzmény: Rács mögött (az összes történet pedig itt található)
Amikor a "Brazil" barátom az apjával és még egy vasutassal kukoricás vagonba bújva disszidáltak, jó 24 órát töltöttem a Körkemence utcai Rendőrség alagsorában levő pincében.
Utólag belegondolva nagy szerencsém volt, hogy csak 24 órát, mert erről a 24 óráról senki nem tudott. Senki nem tudta hol vagyok. Anyám is hiába érdeklődött, nem árultak el neki rólam semmit. Azt meg pláne nem, hogy miért vagyok eltüntetve szem elől. Nekem sem árulta el senki, hogy miért vagyok ott.
Annak, hogy nem maradtam még egy darabig, Isten tudja meddig, a cellában, annak köszönhetem, hogy a Szabad Európa Rádióban elmesélték a disszidensek, hogyan tudtak kiszökni.