A MÁV Nosztalgia kitett magáért, nagyon nagyon nagyon ügyes volt. Az év első nosztalgia utazása egy rémálom volt. Halbi kocsikban, gombostűvel feltűzött ülészámokkal kellett 2*4 órát utazni. Semmilyen nosztalgikus hangulat nem volt. A befizetett pénzért cserébe, kaptak 3 térképet, amiből egy eltűnt, meghallgathatták, hogy a VIP részlegben éppen kezdődik a műsor, illetve a VIP részlegben éppen kaját szolgálnak fel stb. Jó poén a beígért meglepetés, de nem mindenkinek jutott, és csak akkor kaphattál, ha szóltál...
Pofám leszakad...
Tisztelt Máv Nosztalgia Kft, Tékozló Homár és MÁV.blog.hu!
Szeretném megosztani Önökkel is élményeimet. Remélem tanulságos lesz… Előre is elnézést a hosszú levélért.
Január tizedikén azon szerencsések közé tartoztam, akik részt vehettek a Pécs Európa kulturális fővárosa rendezvénysorozat megnyitó ünnepségén. Ráadásul abban a szerencsében is részem volt, hogy a Máv Nosztalgia Kft által szervezett, a 2010es év első nosztalgia járatán utazhattam Pécsre. Sajnos nem úgy sikerült, ahogy terveztük.
Nem bosszúhadjáratot szeretnék indítani és nem várok semmilyen kárpótlást, egyszerűen szeretném elmondani a véleményem.
Az utazást még szilveszterkor találtuk, nagyon ígéretesnek tűnt a beharangozó:
„…2010. január 10-én ünnepi nosztalgia vonat indul Pécsre az Európa Kulturális Fővárosa rendezvénysorozat megnyitó ünnepségére! Utazzon velünk erre az egyedülálló ceremóniára!
Az év első Nosztalgia járatán Utasaink részesei lehetnek az Európa Kulturális Fővárosa programok nagyszabású és rendkívüli látványosságokat ígérő megnyitó ünnepségének. Ezen az úton lesz a bemutatója a MÁV Nosztalgia Kft. Új büszkeségének a Pécs-Sopianae névre keresztelt kocsinak, amely az új Élményvonat első kocsija lesz. Ennek alkalmából számos program szórakoztatja vendégeinket az út során. …”
„…A kedvezményes részvételi díjak magukba foglalják a vasúti nosztalgia menettérti jegyet és a helybiztosítást. A MÁV Nosztalgia Kft személyzete biztosítja utasaink kényelmét az utazás alatt, a visszaúton apró meglepetéssel készülünk a hazatérésre. A vonatban étkező és bárkocsi közlekedik. …” (a mavnosztalgia.hu oldalról kimásolva - http://www.mavnosztalgia.hu/hu/menu/5/esemeny/331 )
Azonnal foglaltunk három helyet. Mindhárnam lelkesedünk a nosztalgikus utazás hangulatáért, ezért a hirdetés nálunk nagyon célba talált. Az internetes foglalsát követően hamarosan megérkezett a visszaigazolás és az értesítés: A jegyeinket hatodikán, szerdán átvehetjük a Nyugati pályaudvaron a Kft irodájában.
Készültünk az útra és nagyon beleéltük magunkat a nosztalgia vonatozásba. Már a nosztalgia jegyek is a kezünkben voltak, csak az utazás volt hátra. A jegyen egyébként gőzmozdony és egy sötétzöld régi utaskocsi látható. Az örömünk egészen a Nyugati pályaudvarig tartott, ahol hamar kiderült, hogy a nosztalgia vonaton a mi nosztalgia jegyünk a három Halberstadti kocsi egyikébe szól.
Ezekről a kocsikról azt lehet tudni, hogy hogy 1982ig gyártották és elsősorban a volt NSZK területén közlekedtek, mint elővárosi munkábajáró szerelvények. A kialakított komfort is ennek megfelelően rövid távu utazásra tervezett. A „Halbi” becenevű kocsikat egyébként mindenki ismerheti, mert országszerte közlekednek. A MÁV 2006ban, az addigra elhasználódott flottájának a frissítésére kezdte megvásárolni a németországban üzemen kívül helyezett (leselejtezett) járműparkot.
A pályaudvaron még az indulás előtt a régi időket idéző jelmezbe öltözött kalauztól kérdeztük elsőként, hogy valóban a mindennapi közlekedési rendben álló szerelvényre szól-e a jegyünk, aki ezt megerősítette. Miután kifejeztük nemtetszésünket, telefont ragadott. A hívás nyomán egy fiatalember érkezett hozzánk, akinek újból elmondtuk a panaszunkat.
Válaszként azt kaptuk, hogy semmi probléma, itt és most visszaváltják a jegyünket… Úgy gondolom, hogy ez nem megoldás egy előre megtervezett és nagyon várt utazásra. Ráadásul pécsi ismerőseinkkel is megbeszéltük már a találkozót. Arról nem is beszélve, hogy az utazás apropója a megnyitó ünnepség, amire egyáltalán megszervezte a MÁV Nosztalgia Kft a járatot.
A fiatalember biztosított róla, hogy bár a jegyünk a Halberstadti kocsiba szól, de a teljes járművet bejárhatjuk, fényképezkedhetünk és igénybe vehetünk minden szolgáltatást. Ez persze sovány vígasz, hiszen ugyanerre azoknak az utasoknak is lehetősége van, akik valóban nosztalgia hangulatú helyekre szóló jegyet kaptak. Nem tőlük irígylek bármit is. Azt sajnálom, hogy egy élmény-utazásból "kész átverés show" lett.
A különvonat egyébként 14 vagonból állt, az alábbi rendben:
1. -Bombardier mozdony
2. -Sophiane Schlieren ülőkocsi
3. -4252es étkezőkocsi -Az Orient express pianó bárkocsija
4. -55ös szalonkocsi -Horthy szalonkocsi
5. -IC -a MÁV-Start 3. generációs új IC kocsija
6. -Budapest 004es étkezőkocsi
7. -Pannónia 029es étkezőkocsi -egykori kormányzati étkezőkocsi
8. -Mathias 252es étkezőkocsi -a Rákosi kor kormányzati étkezőkocsija
9. -AbaÜ 630as ülőkocsi -Sisi kocsi
10. -MÁV ülőkocsi Halberstadti kocsi
11. -MÁV ülőkocsi Halberstadti kocsi
12. -Istropolitan szalonkocsi -csehszlovák építésű szalon bárkocsi
13. -"Irány Pécs" matricázott Schlieren ülőkocsi
14. -MÁV ülőkocsi Halberstadti kocsi
15. -Kádár 051es kormányzati szalonkocsi
Mi a sorban 14. Járműben kaptunk helyet. Azt megértem, hogy a leginkább exkluzív élményt nyújtó kocsikat fenntartották a „VIP” vendégek és a sajtó számára. Arra viszont szeretnék választ kapni,
-hogy a nosztalgia járatba milyen módon illeszkedik a napi közlekedési rendben szolgáló három Halberstadti szerelvény?
-hogy a hirdetésben miért nem hívták fel a figyelmet arra, hogy a nosztalgia különvonat 14 kocsijából hárommal akár a mindennapokban is utazhatunk?
-a jegy vásárláskor miért nem jelezték, hogy a nosztalgiajegyünk nem nosztalgia kocsiba szól?
A Nyugati pályaudvaron „segítségünkre siető fiatalember induláskor a kérdésünkre annyit tudott kínálni, hogy visszaváltják a jegyet –ezt említettem már. A sérelmünket azzal kívánta leszerelni, hogy a hírdetés nem nosztalgia vonatról szólt, hanem élményvonatról. Azon túl, hogy ez nem igaz, azt is megjegyezném, hogy a „Halbi” nem nyújtott különösebb élményt sem. Ha csak azt a fájó lila foltot nem nevezzük élmények, amit a lábamba fúródó nem mozdítható karfa okozott a kétszer négy órás utazás alatt.
Különösebb élményt az sem okozott, hogy a látszólag szolgálatkész és udvarias kalauz elfelejtett visszajönni az indulás után azzal az információval, hogy hazafelé le tudunk-e szálni Kelenföldön. (A mögöttünk lévő négyes ülésben tették fel a kérdést, bizonyára máshol találkoztak a kaluzzal, ahol elmondhatta nekik a választ.) Az sem nyújtott nagyobb élvezetet, hogy bár megpróbáltunk előrébb jutni, de a tőlünk két kocsival előbb álló Istropolitan szalonkocsiig jutottunk. Az viszont kifejezetten felháborított, hogy amig mi a nosztalgia jegyünkkel a „halbiban” semmiféle nosztalgikus hangulatot nem kaptunk, a mögöttünk álló Kádár szalonkocsiba rendezkedett be a MÁV Nosztalgia Kft, pincérestül, vörösborostul. Nem irígység ez, inkább csak egy kellemetlen kesernyés szájíz.
Azt sem állítanám határozottan, hogy növelte a boldogságunkat amikor a hangosbemondóban megszólalt egy kellemes férfihang és közölte, hogy ebben a pillanatban kezdődik az első két (VIP) kocsiban a műsor, ezért mindenkit megkérnek, hogy foglalja el a helyét az első két kocsiban. Attól sem lettem boldog, amikor ugyan ennek a két kocsinak az étkeztetéséről számolt be a speaker. Még csak az sem, amikor az ezen a vonaton tapasztalt kényelemről és kiszolgálásról beszélt. A visszaút már vagy fél órája tartott, amikor kávét szerettünk volna venni a szalon-bárkocsiban. Nem tudtunk, mert ahhoz, hogy a kávéfőző bemelegedjen, kell egy állandó sebesség... Ha nem, hát nem.
Az már szinte említésre sem méltó, hogy épp a mi kocsinkban (másikban természetesen nem tudom) az ülőhelyek számozása több bonyodalmat is okozott. Egy szervező hölgy ezt úgy kommentálta, hogy kupleráj van. Persze ezt az indulásra sikerült megoldani.
Az ülések fejtámlájába gombostűvel szúrt ülésszám inkább szánalmas, mint nosztalgikus volt. Ellenben minden utas kapott egy kis csomagot. Pécs térképpel, egy kis könyvecskével és hasznos információkkal. Végre valami pozitív! Ezt Pécsett a vonaton hagytuk azt gondolva, hogy amikor visszatérünk megtaláljuk. Nem kívántuk magunkkal cipelni a városba. Sajnos a háromból kettőt elvitt valaki, csak egy maradt meg. Nem tudom ki vitte el, az utasoknak volt, a szervezőknek meg minek? Ha csak be nem gyűjtötték újrafelhasználásra. Márciusban, a Goran Bregovic koncertre jön legközelebb Pécsre nosztalgia járat…
A hazafelé vezető út semmiben nem különbözött az odaúttól. Ha csak abban nem, hogy a pályaudvari fiatalember egyre többet gesztikulált csinos fiatal lányokkal. Mivel a mögöttünk lévő szerelvényben volt a főhadiszállás, az egész úton sokszor ment el mellettünk szinte a teljes management.
Mielőtt leszálltunk volna Kelenföldön, épp megérkezett az apró meglepetés, amit ígértek. Egy szelet „utas csoki”, amit a csinos hostesslány nem feltétlenül adott oda mindenkinek. Szemlátomást kevés volt a kosárkájában, aki bóbiskolt, vagy nem figyelt az kimaradt... Mellettünk is elment volna, ha nem kérdezünk rá, hogy kapunk-e. Persze én jobban örültem volna egy nosztalgia kocsinak, mint egy szelet filléres csokinak.
Az utolsó pillanatban sikerült szóba elegyedni a Nyugati pályaudvari fiatalemberrel. Szerettem volna megkérdezni tőle, hogy a mi ülőhelyeink szerinte miféle élményt nyújtottak? Nem tudott rá válaszolni. Az akadozó szavakból nehéz volt bármit kihámozni. A fiatalember nem volt épp szomjas (vagy nem tűnt annak). Mint utóbb kiderült róla, a MÁV Nosztalgia Kft ifjú üdvöskéje (ezt a kötöttpálya.hu oldalon olvastam, ha jól emlékszem)/értékesítési vezetője az illető.
Szedjük össze még egyszer! Az értékesítési vezető az utaspanaszra azt ajánlja, hogy visszaváltják a rendezvényre induló járatra szóló menetjegyet. A panaszt (hogy a nyújtott szolgáltatás nem egyezik meg azzal, amit kínáltak) azzal kívánja leszerleni, hogy félreértettük a hirdetést. Igazi vérpofi szakember, gratulálok! És azt sem tudom válaszként elfogadni, hogy 2010 magyar forintért ennyi jár... 14 vagonból három "Halbi" volt, de a másik 11re is 2010 Ft volt a nosztalgia jegy ára! Kivéve az ingyen utazó "VIP" kör.
Most, az utazás végén szomorú és csalódott vagyok, pedig egy vidám, élménydús programon szerettünk volna részt venni. Fel is vagyok háborodva, mert átvertnek érzem magam, és mindhármunk nevében beszélek. Azt nem tudom, hogy a három „halbi” utasai miként vélekednek a szolgáltatásról, de én úgy érzem nem azt kaptam, amire számítottam. Úgy érzem, hogy becsaptak. Az értékesítési vezető arrogánsan akarta megoldani a problémát. Ráadásul valótlansággal kívánta álláspontját igazolni. Utolsó érvként annyit sikerült összehoznia, hogy későn foglaltuk le a jegyet.
Sajnálom, hogy a kellemesnek ígérkező utazás kényelmetlenre sikeredett, de leginkább azt sajnálom, hogy egy illúziót sikerült lerombolnia a szervezőknek azzal a kicsinyességgel, hogy a nagyobb utaslétszám –több értékesíthető jegy miatt hétköznapi kocsikkal töltötték fel a szerelvényt.
Sértőnek és megalázónak tartom, hogy erre nem hívták fel előre a figyelmet sem a foglalásnál, sem a vásárlásnál. Sajnálom, hogy mindez csak az utazás kezdetekor derült ki. Sajnálom, hogy beleéltem/ beleéltük magunkat a nosztalgia utazásba. Többet nem fordul elő!
Levelemet nem azért fogalmaztam meg, hogy azáltal bármiféle jóvátételt eszközöljek ki, de történetemet szeretném a nyilvánosság elé tárni. Ezért a levél egy-egy másolatát megkapta a Tékozló Homár és a máv.blog.hu, kötöttpálya.blog.hu oldal is. Ezeket az oldalakat arra kérem, hogy levelemet közöljék le.
Üdvözlettel: P. Róbert
Budapest 2010, január 12.
