F. nevű olvasónk küldte az alábbi levelet, amely utazásmegszakításról, pénzvisszafizetésről szólna. Természetesen csak szólna, mert ha a MÁV-ról beszélünk, akkor mindig bejön a képbe egy droid, akinek a napi rutinjába beleszólva lefagy az egész rendszer. S ha már lefagy, akkor ember legyen a talpán, aki a megfelelő reset gomb híján újra tudja az egészt indítani...

Íme a levél:

Kedves Blog!

László (ismét egy még régebbi levél) arról ír, hogy már többször találkozott olyan Desiro-val, melynek nem működött a WC-je. Az hogy nem működött, még hagyján, de mivel nem volt más, továbbra is azt kellett használni. A kalauz szerint megtelt a tartály, ezért nem folytle a cuccos. Az EU-előírások miatt a hagyományos, sínekre pottyantó megoldás már nem lehet új kocsikban, így itt, a magyar ugaron már megint azért szívunk, mert nálunk sohasem lehet rendeltetésszerűen karban tartani még egy WC-t sem.

De mielőtt tovább mérgelődnék, átadom a szót:

Géza barátnője vidéken lakik, így neki nappalis diákként jobban megéri, ha bérletet vesz hozzájuk, így akárhányszor meglátogathatja, s gondolom olcsóbban is jön ki, mint a jegyvásárlással. Az egyik kalauz azonban felhívta a figyelmét, hogy kiegészítő igazolás is kell a bérlet mellé, hiszen Géza nem a barátnőjénél lakik, s a bérlet csak a lakhely és az iskola között használható. A megkért igazolás később mégsem kellett, legalább is egy másik kalauz szerint. Nos, akkor most kinek van igaza?

A levél:

A mai levélírónk arról mérgelődik, hogy míg ők Vecsésen várták a késésben lévő vonatukat, addig a zónázó vidáman átrobogott az állomáson, s nem vette fel a várakozó utasokat. Bevallom magam sem tudom, mi a jó megoldás, az eredeti menetrendet félretéve, állítsák meg a vonatokat az ilyen esetekben, vagy várjanak csak az utasok a saját vonatukra?

Íme a levél (még szintén a régi címre jött, márciusban):

Kedves Raáb Donát!

Egy mai élményemet szeretném leírni a MÁV-val kapcsolatban, illetve az utastájékoztatásról és a gerincességről.

Dani levelét olvasva elkap a nosztalgia, emlékszem, amikor még én vonatoztam csóró diákként egy fél évig Szombathely-Győr, majd utána évekig Szombathely-Budapest között. Nos, már akkor is probléma volt, hogy az IC-kre egyszerűen nem lehetett a vonat indulása előtt helyjegyet kapni. Annyira nem, hogy pl. a vasárnap esti Budapestre tartó, 18:00-ás IC-re általában már pénteken megvették az okosabbak a jegyet, a vasárnap talán még reggel esélyes volt, de az is csak max. az első osztályra.

Öröm látni, hogy a MÁV-nak még mindig nem kell a plusz pénz, ha egy IC-szerelvény fixen 3 kocsiból áll, akkor az 3 kocsiból áll hétfő este is, és karácsony előtti utolsó munkanapon is...

Sajnos nem vigasztal engem sem és gondolom a mostani kollégistákat sem, hogy esetleg nincs elég IC kocsi, hiszen én még anno 2001-ben jártam ugyanígy és azóta már eltelt pár év.

Íme Dani levele (amit még március 11-én küldött a régi címre, bocsi):

Egy érdekes hír, hogy majdnem egy tucat önkormányzat venné saját kezébe a helyi vasútállomás üzemeltetését. Szerintük így az odaérkezők sokkal kellemesebb képet látnának, s jobb gazdák lennének, mint a MÁV.

Az ötlet nem rossz, bár én nem értem, hogy mit is takar pontosan az ötlet? Nyilván a szakmai dolgokat csak vasutasok végezhetik, ez pedig továbbra is a MÁV kezében maradna. De mi a helyzet mondjuk a jegyértékesítéssel? Az nem szakmunka, így a település alkalmazottja is végezhetné. A legjobb megoldás azonban az épületfenntartás, mint a példából is látható, jól működik. A kiadott helyiségek béréből a település tartja fenn az épületet, végzi a takarítást, renoválást, stb. (Halkan hozzáteszem, hogy a legtöbb településen vannak közmunkások, így pl. a takarítás, apróbb szakmunkák külön pénzbe sem kerülnek, azt a közmunkások végezhetik.) Íme a hír: