Minden vasútvonalnak, hosszabb vonalak esetén, mint Budapest - Hegyeshalom vonal egy vonalszakasznak (Budapest-Komárom, Komárom-Hegyeshalom) van egy megbízott főnöke, a neve Vonalfőnök, aki a szakasz tevékenységét ellenőrzi.
A mi vonalunkon abban az időben, amiről az esetet mesélem, a vonalfőnök Pongrácz Ernő bácsi volt. Az ő birodalma volt a Komárom-Hegyeshalom-Rajka vonal.
Vonalfőnökünk nagyon szigorú ember hírében állott a vasutasok körében. Kapitányos viselkedése miatt ragasztották rá a "generális" jelzőt. Minden apró hiányosságot észrevett, azonnal ordított, mint egy őrmester és nem mulasztotta el az állomás-főnök figyelmét felhívni a kiszabandó büntetésre.
Ezeket az állomásfőnöknek küldött észrevételeket hívták hiánylatnak.
Történt egyszer, hogy az állomásfőnököm magához kéretett: "gyere be apám", ez volt a szavajárása, és a kezembe nyomott egy hiánylatot, mondván: intézd el!
Ebben az időben Személyszállítási vezető volt a munkaköröm. Ez a beosztás azt jelentette, hogy valamennyi személyszállítással kapcsolatos teendő, mint az állomásfőnök helyettese, az én feladatom volt.
Olvasom az észrevételt:
"...dátum, óra perckor, a...számú gyorsvonat mozdonyán utazva azt tapasztaltam, hogy Győr állomás I. számú Helyikapcsoló térfelvigyázója a behaladó vonatot a szolgálati hely nyitott ablakában, sapka nélkül, falatozás közben fogadta. Az esetet vizsgálja ki és a tett intézkedést 8 napon belül jelentse!"
Pongrácz Ernő vonalfőnök
Micsoda fegyelmezetlenség, sőt pimaszság az előírások ilyen mértékű megsértése. Az Utasítás szerint a be-,ki- illetve áthaladó vonatokat az Állomási Végrehajtási Utasításban kijelölt helyen, szabályszerű egyenruhában, a napszaknak megfelelő jelző eszközzel kell fogadni.
Ezzel szemben mi történt a vonalfőnök szerint?
A dolgozó a kijelölt helyen volt, mert a szolgálati hely nyitott ablaka volt kijelölve. A szabályszerű egyenruha már hiányos volt, hiszen ehhez hozzátartozott, az akkor még tányérsapka, ami viszont nem volt a dolgozó fején. Jelzőeszköz egyáltalán nem volt a kezében, hisz akkor nem tudott volna "falatozni".
Kikerestem, hogy a jelzett időpontban és szolgálati helyen ki teljesített szolgálatot.
Sz. Lajosnak hívták, egy középkorú fiatalember volt, aki a hiányosságot elkövette.
Behívattam, ismertettem vele a megállapítást és felkértem, hogy sorolja a mentségeit. Amit elmondott beírtam a kihallgatási jegyzőkönyvbe:
"Sapka azért nem volt a fejemen, mert a magyar ember nem eszik sapkával a fején. Enni pedig azért ettem fehér kenyeret szalonnával, hogy a vonaton utazó rohadt kapitalista hadd lássa, milyen jól megy a magyar vasutasnak. A jelzőeszköz meg már nem fért a kezembe."
A büntetés kiszabása már nem az én hatásköröm volt. Elmondtam a térfelvigyázónak, hogy mit tett helytelenül, és felhívtam a figyelmét az előírás szerinti magatartásra. Az állomásfőnök adott egy Írásbeli figyelmeztetést a dolgozónak, én pedig elküldtem a Jegyzőkönyvet a Vonalfőnöknek. Azt hittem, az ügy el van intézve.
Pár nap múlva a forgalmi szolgálattevő rémülten szalad be hozzám, menjek gyorsan, mert valami őrült, magából kikelve üvölt a telefonba és mindenáron velem akar beszélni.
Átvettem a telefont, de szóhoz nem jutottam. A telefont amilyen messzire csak tudtam eltartottam magamtól és hallgattam az áradatot. Voltam én rohadt, szemét, disznó, aki mindenféle baromságot összeírtam a Jegyzőkönyvbe. Az egész Igazgatóság őt röhögi, hogy milyen igazolást küldtem a megállapításaira. Elrendelte, hogy sürgősen írjak másik Jegyzőkönyvet, amiben normális kifogások vannak.
Amikor kitombolta magát, előálltam az én álláspontommal. A kihallgatási jegyzőkönyvben szóról szóra azt kell leírni, amit a kihallgatott mond. Azt megmásítani nem szabad. Addig győzködtem míg egyszer csak elnevette magát és beismerte, hogy ő sem csinálta volna másképp, de mégiscsak ő a Vonalfőnök, én pedig egy vidéki állomás dolgozója.ű
Megígértette velem, hogy máskor "normális" Jegyzőkönyvet küldök neki.