Még régen mondta sokszor Édesanyám, hogy felénk (keleti országrész), mindig azok a vonatok jönnek, amiket a "fejlettebb" régiókból kisorolnak. Nem nagyon akartam elhinni, de sajnos lassan beigazolódik. Nyilván máshol is vannak lepukkant vonatok, de felénk, illetve még keletebbre sokkal nagyobb az arányuk. Aztán az évek során bevezették, hogy az eddig gyorsvonatként közlekedő vonatokat elnevezték IC-nek, amire helyjegyet ugyan nem lehet venni, de IC.... Persze ezek a vonatok nincsenek annyira borzalmas állapotban (nem magyar kocsik), de a többi tényleg katasztrófa: se hely, se normális körülmények, se pontosság....
Tisztelt Georgejr!
Ha jól tudom, te is ezen a vonalon utazol, szóval ismerős lesz a helyzet?
Problémám a következő: már két éve minden egyes vasárnap (Békéscsaba-Budapest vonal) többedmagammal kénytelenek vagyunk a folyosón végigállni a 2-2,5 órás utat. Legalább annyian állnak, mint amennyien ülnek, általában állóhely is alig van már. Akik már ott szállnak fel, ahol én (Mezőtúr), esélyük sincs az ülésre, hiszen már a vonaton odaérkezésekor is állnak. Idáig tűrtem, de most már borzalmasan elegem van, ezért írok most. Fontos megemlítenem, hogy térdeimet nem rég műtötték, nincsenek olyan állapotban, hogy hatalmas fájdalmak nélkül végig tudjam állni az utat. Ezzel nyilván nem vagyok egyedül, sok az idős ember is.
Nem beszélve arról, hogy mindig fél órát késik a vonat, és hogy ezen a vonalon a legjobb vonat olyan állapotú, mint ami máshol a legrosszabb (koszos, büdös, lassan már magázni kell). Most már csak egyszerűen ülni akarok, ha már heti 3000 forintot költök diákként. Miért fizessek annyit, mint aki ül? Miért fizessek annyit, mint egy dunántúli, aki Flirt-ön és egyéb finomságokon ÜL késés nélkül, léggondival etc.? (tisztelet a kivételnek)
Egyszerűen elegem van, hogy havonta 12 ezer forintot költök diákként vonatozásra, és a legalapvetőbb szolgáltatást nem kapom meg ezért
Mit lehetne tenni, hogy ennek érdekében elérhessünk valamit?.(média, aláírásgyűjtés, bojkott, panaszáradat....bármi)
Tisztelettel:
T.Á.
