MÁV utaspanaszok, késések, információk.

Új MÁV blog

Társadalmi munka

2011. október 24. - walteristvan

István erre a hétre megint a régi időkből válogatott nekünk egy történetet, mely a társadalmi munkáról szól:

Már említettem, hogy az 50-es évek végén, de a 60-as évek elején is a vasúton hármas túrban (három műszakban) dolgoztunk. Vasutas nyelven 12/24-ben. Amiből a 12 óra a munkaidő, a 24 óra pedig a szabadidő volt. Ebből a 24 órából azért leszámíthatjuk a hazaérkezést, ami esetenként (vidékről bejáróknak) több, mint egy óra, a szolgálatba utazás ugyancsak ennyi.

Ezt persze nem nagyon emlegethettük, mert a válasz az volt, hogy a vidéken lakás az kedvezmény. Ebben van valami igazság, ha beleszámítom, hogy a vasutasok utazási kedvezménye véges volt. Szabadjegyet - bármilyen viszonylatban - hármat vehettünk igénybe évenként, személyzeti jegyet, az arcképes felmutatása mellett korlátlan mennyiségben, még a hajóra is. (a személyzeti jegy nagyon olcsó volt!).

A vidékről bejárók kedvezménye abból állt, hogy kaptunk,  úgynevezett  húszas, munkába járásra szolgáló szabadjegyet, amellyel a lakóhely és a munkahely között bármennyit utazhattunk.

Bár a túrban dolgozóknak nem számított, hogy hétköznap van vagy ünnep, a forduló szerint szombaton, vasárnap, karácsonykor, szilveszterkor menni kellett szolgálatba.
Ma már nehezen elképzelhető, hogy a hét hat munkanapból állt.  Magyarul 1948-tól 1968-ig  a szombati nap is munkanap volt.  1968-tól  1981-ig már minden második szombat szabad volt. Az ötnapos munkahetet csak 1981-ben vezették be.

A szombatok, vasárnapok és más ünnepek annyiból zavartak bennünket, hogy azok, akik nem a vasúton dolgoztak  -  családtagok, barátok, barátnők  -  nem nagyon tudtak beleszokni, hogy programot nem lehet bármilyen napra tervezni.

Ezért tapasztalható, hogy a vasutasok nagyon sokszor vasutas házastársat találtak maguknak.  Vagy, ha nem is volt vasutas, de nagyon megértő kellett hogy legyen.
A 24 óra szabadidőben végeztük el az otthoni teendőket, a fiatalok a sportolást  és a szórakozást vagy a kulturális tevékenységet, kirándulást.

Ezeken kívül nagyon sokszor végeztünk társadalmi munkát, ami ugyan eredeti jelentése szerint szabadon választható jellegű, de a "szocialista rendszerben" ezt a jellegét elvesztette.  Többnyire központi, politikai irányítással szervezték. A részvétel nem volt kimondottan kötelező, de önkéntesnek semmiképp nem nevezhető.

Elvégzendő munka akadt bőven. Általában vasárnap, amikor a forgalom némileg kisebb volt, éjszakai szolgálat után nekiálltunk  tisztítani a  Rendező pályaudvari vágányokat.
Az éjszakás egy vágányt reggelre szabaddá tett, beállítottak erre a vágányra  két-három alacsony oldalfalú teherkocsit és ásóval, kapával, csákánnyal, lapáttal szedtük össze a vágány mellett és között a szemetet, gazt és szórtuk fel a kocsira, amit másnap a pályafenntartásiak kivittek a Rába-partra és ott elterítették.

Hangulatosak voltak ezek a munkálatok. Annyit senki nem dolgozott, hogy megszakadjon, de azért a munka meglátszott, amikor abbahagytuk.   Az abbahagyás nem mindig azt jelentette, hogy a betervezett mennyiséget elvégeztük, hanem azt, hogy  11-12 óra felé már nagyon sokan voltak olyan állapotban, hogy célszerűbb volt befejezni a munkát addig amíg senki nem sérült meg.

A munkára képtelen állapot abból származott, hogy általában a legfiatalabb vagy a leggyengébb azzal foglalkozott reggeltől kezdve, hogy elment a boltba, feltankolt italból és végigkínálgatta a dolgozó kollégáit. Ha az adag elfogyott, fordult még egyet-kettőt.
(Hogy honnan volt annyi pénzünk, ma sem értem!)

Akik a Rendező pályaudvaron most dolgoznak a piros téglás épületben, azok közül kevesen tudják, hogy az épület helyén valamikor  ÁFOR  (Ásványolaj forgalmi) Vállalat volt.
A terület tele volt a földbe ásott hatalmas tartályokkal.

Ezeket a tartályokat, amikor az ÁFOR-t megszüntették, szintén társadalmi munkában ástuk ki, hogy a helyére épülhessen,  akkor még csak konyha , étkező, fürdő és öltözők.
Ma már a régi alsóház épületének lebontása miatt a forgalmisták, vonatfelvevők is  ide költöztek.

A fiatalok,  főleg a KISz tagok, még a felnőtteknél is több társadalmi munkát végeztek.
Előfordult persze olyan munka is, amivel nem dicsekedhettek. Mármint a munkájuk eredményével.

Történt egyszer, hogy egy személyszállító szerelvény lemosásával bízták meg őket.
A szerelvényt először belül kellett lemosni, felmosni, ablakokat megtisztítani, hulladékot eltávolítani. Ekkor még mindenki lelkes volt.

Ezután következett a külső mosás. Az illetékesektől kaptak megfelelő mosószert, amit slaggal felvittek a kocsik oldalára, tetejére. Hosszúnyelű kefékkel jól beledörzsölték a vegyszert mindenhol, hadd oldja fel a szennyeződést.

Amikor a szerelvény végére értek, gondolták, megérdemlik, hogy pihenjenek egyet.
Úgy is lett: Ahogy az idősebbektől látták, ők is futárt küldtek a boltba, akinek visszatérte után nekiálltak beszélgetni.

Telt-múlt az idő. Eszükbe jutott, hogy a vagonokra felhordott vegyszert le kellene mosni.
Hozzáláttak.  Nagyon elcsodálkoztak, hogy a kocsik tetejére, oldalára, ablakokra felhordott és onnan nagyon csúnyául lefolyt vegyszer sehogy sem akar onnan lejönni.  Ráégett.
Senki nem figyelmeztette őket, hogy a vegyszer fél óra alatt elvégzi a kosz feloldását, de ekkor okvetlenül le kell mosni erős vízsugárral, mert különben ráég és nem lehet lemosni csak úgy ha mindent elölről kezdenek. Még egyszer felvinni a vegyszert...stb.

Erre már senki nem volt hajlandó. Összeszedték a szerszámokat és a munkát befejezettnek nyilvánították.

Kik vettek részt ebben a munkában?   Ilyen embert ma már sehol nem lehetne találni.
Nincs olyan ember, aki elismerné, hogy ő is ott volt.

A  csíkos szerelvény egy-két hétig forgolódott Budapest és Rajka között, megszégyenítve a vasutasokat, aztán egyszer csak eltűnt. Valószínű, hogy valamelyik budapesti állomáson, ahol már voltak korszerű kocsi-mosók, elhatározták, hogy tisztába teszik a csúfságot. Talán nem tudták meg, hogy Győrben  lettek a kocsik ilyen szépre festve.
Azt is el tudom képzelni, hogy a ráégett vegyszert csak úgy tudták eltüntetni, hogy az egész kocsit, kocsikat átfestették.

Több szerelvénymosás Győrben nem történt

 

Veled is hasonló történt? Történeted, észrevételed, fontos közlendőd van, mely megjelenthet itt, az Új MÁV Blogon? Az e-mailt az ujmavblog@gmail.com címre küldheted, és mi kitesszük történeted!


A bejegyzés trackback címe:

https://mav.blog.hu/api/trackback/id/tr633324900

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn · http://darazskarcsi.blog.hu 2011.10.24. 08:03:16

Az Északiban is működött az italfutár. A szemközti bolt kétdekásból állítólag ipari mennyiséget adott el minden nap.

Adani 2011.10.24. 10:54:22

@Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn:

Moldova is megírta, hogy sok 2000 tonnás 500km-es mozgalomban lévő vezér, akik ugye sokat szolgáltak, két kannát vittek mindig a gőzösre, az egyikben tartották a jó vizet, azaz híg fröccsöt a másikban a rossz vizet.

SomiTomi · http://somitomi.blog.hu 2011.10.24. 15:28:42

érdekesek ezek a sztorik, legyen még ilyen sokszor.

lyken 2011.10.24. 20:54:25

Lol. Még ilyet. :D
süti beállítások módosítása