Dezső küldött egy levelet, melyben felháborodott azon, hogy a nejét rendőrökkel szállíttatták le az IC-ről.  A kedves feleség ugyanis macskával utazott, erre a kalauz 8000 6000 Ft-ra akarta megbüntetni, s mivel ez nem jött össze, így jött a karhatalom.

Azon lehet vitatkozni, hogy a szabályzat szerint macska nem szállítható az IC-n, s emiatt bünti jár, a kérdés viszont az, hogy ez miért nem tehető meg, illetve hogy hol kellene erről tudomást szereznie az utasnak? Közkeletű igazság, hogy a szabály nem tudása nem mentesít a felelősség alól, de azért nyilván nem olvashatja el minden utas a 100 oldalas utasszabályzatot, ráadásul a kedves feleség még meg is kérdezte a pénztárost, kell -e extra jegy a macskának.

A pénztáros persze igazat mondott, mert nem kell, igaz hogy azért nem kell, mert macska nem is szállítható az IC-n. Ezt a bevezetőt még hadd fűszerezzem meg azzal, hogy mielőtt a jól szituált, helyjegyes, macskás feleséget lepaterolták volna a vonatról, a kalauz nyelvismeret hiányában sikertelenül próbálta elmagyarázni 4 külföldinek, hogy az IC helyjegyes - így ők tovább utazhattak minden gond nélkül.

Átadom Dezsőnek a szót (itt jegyezném meg, hogy köszönöm a leveleket, mindenki sorra kerül, van már másfél hónapos tartozásunk is):

Tisztelt MÁV Zrt. és Kedves Beutaltak!

(Beutaltak alatt a MÁV bármely szerelvényén, bármely viszonylatban közlekedő sorstársak értendők!)

Én se jókedvemben csatlakozom (Nini! Egy MÁV-berkekben teljességgel ismeretlen fogalom: Csatlakozás! Ez az a Délibáb, amit folyton kergetnek, de szinte soha se érnek el vonatai és frusztrált alkalmazottai.) a „megintallunkvazze” bejegyzés szerzőjéhez.

Kifejtem.

Jelenlegi élethelyzetünkből adódóan én, vagy népes családom tagjai sajnos rendszeres beutaltjai vagyunk a Budapest-Kaposvár-Budapest viszonylatnak. Tekintsünk most el attól, hogy a dolog csak átszállással és folytonos késések okozta sokkal oldható meg! Hagyjuk a zsúfoltságot, a tájékoztatás teljes hiányát, a „légjavító” berendezés nyújtotta kéjt és azt a pökhendi magatartást is, ami a MÁV Startot jellemzi!

Egyedi estet mesélnék el. Frisset, most vasárnapit.

Történt pedig, hogy a kaller rendőri segédlettel szállította le a nejem az IC-ről, mert vele volt a Nindzsa. Nindzsa (Botroci Kormi Negra Nindzsa a böcsületes neve, de nekünk csak Nindzsi) amúgy egy cica, és úgy gondolta, hogy a szállító dobozában tán sikeresen túléli a MÁV-val történő sokadik találkozását is. Mivel a macska egy értelmes, önálló személyiség, már a „vonat” (és összes szinonimái minimum két nyelven) szó hallatán túlélésre rendezkedik be, vagyis komoly készleteket próbál elhelyezni a szállító dobozában élelemből, vízből és játékokból. Rutinos utazó szegénykém.

Ebből adódóan sem ő, sem a gazdája nem tudhatta, miféle társadalomra veszélyes, illegális és közveszélyes tevékenységet folytat a puszta jelenlétével. IC-n ugyanis nem utazhatna. Ezt szúrta ki éles szemmel a kalauznő, aki az amúgy félházas, vasárnap délben Budapestről induló szerelvény nagyhatalmú uraként – miután 8000HUF pótdíjat nem volt hajlandó leperkálni –végül Pincehelyen leszállítatta a rendőrökkel a nejem.

Egy békésen, a szállítódobozában alvó cica miatt.

Utolsó szocialista nagyvállalatunk, a MÁV szabályzata szerint szállítókosárban a macska díjtalanul szállítható, a kutyáknak kell csak jegyet venni. Ugyanakkor egy kitétel szerint a macska nem szállítható 1. osztályú, és étkező kocsiban, valamint "pótdíj-köteles" vonaton.

Rendben.

De.

Hol vannak erről a tájékoztatók? Hány piktogram van az állomásokon kitéve, vagy a MÁV-Start hivatalos honlapján, pályaudvarokon? Hányszor van bemondva a Büfé-kocsi reklám után a vonaton esetleg??? A jegyvásárláskor a nejem rákérdezett a macskára. Azt a - téves - tájékoztatást kapta, hogy nem kell jegy. Ez amúgy igaz, nem is annyira téves, mert a macskára nem kell jegy, nincs is, csak kutya-jegy létezik.

Utánajártam. Letöltöttem a 90+ oldalas üzletszabályzatot. A 89-en kezdődik az ide vonatkozó rendelkezések ismertetése.

De. Biztos, hogy nekem kell ismernem a szabályzatot utasként? Nem annak, aki a jegyet kiadja, aki tájékoztat, akinek SZOLGÁLTATNI és NEM hatóságot játszani lenne a kötelessége?

A nejem felajánlotta a kalauznak, hogy átköltözik macskástul a "kevésbé puccos" kerékpár-szállító kocsiba, ha cica ekkora baj. A jegyvizsgáló tán frusztrált volt egy kicsit amiatt, hogy egy 4 fős, több európai nyelvet is kiválóan beszélő, Pécsre tartó társaságnak – saját nyelvismeretének rendkívül erős korlátai miatt – (MAGYARUL) nem sikerült elmagyarázni, hogy NINCS HELYJEGYÜK!!! Bűntit kéne fizetni! Így aztán leszállította a magyarul tudót. Ha fizet, akkor mehetett volna amúgy békében tovább macskástul - és ez az igazán vérlázító!) miután üvöltözött vele egy jóízűt.

Amikor a vonatra felszállsz, nem mondják be, hogy "No cat please!". A cica – kosarastul – a Déli-pu jegykiadó-pultjára volt téve, amikor a nejem a jegyét vette. Ott voltam. (Szegénykém, még olvadt is a "figyelmességtől" hogy együléses helyre szól a helyjegye! Azt hitte, azért, hogy maga mellé tehesse a szállító kosarat...)

Szóval Pincehelyen leszedték őket a rendőrök, akik aztán egy jót mosolyogtak a "tyúk-peren”. (Pontosabban csak a fiatalabbik „közeg” mosolygott, idősebb kollégáján erősen érződött, hogy a vasárnapi szundit közvetlenül megelőző, „tejfölös-csirke nokedlival, mélytányérból, kanállal” napirendi pont közepette zavarta fel békéjét egy nő, meg a macskája. Vagy a MÁV???) Hőségben, étlen-szomjan, alig pár óra késéssel végül rendben hazaértek.

Csak a cica ijedt meg, de nagyon. Meg a nejem sírt pár órácskát a megaláztatástól.

A hír ugyanis gyorsan terjedt és minden szembejövő vasutas somolyogva – többen azért elnézést is kérve! – kérdezte tőle: "Maga a macskás Hölgy?" Hát igen. Ő volt.

Végül hazaértek. És ez a lényeg!