Előttünk van az, amikor a srác felsorolja Magyarország hibáit a YouTube videón, majd a végén hozzáteszi: Magyarország, na én most leiszom magam?
Anikóval is valami hasonló történhetett, amikor hazalátogatott Magyarországra, s rögtön meg is gyűlt a baja a MÁV-val. A Volt fesztiválról hazafelé rossz dátumú jegyet kapott, így önhibáján kívül szabálytalanul utazott.
A másik, ami viszont ordas dolog, hogy Tatabányán meg késésben volt, így nem vette észre, hogy az 1500 Ft-os jegyéért 10000-sel fizetve, csak 2000 Ft-ig kapott vissza a pénztárostól.
Anikó leírja, hogy ez neki új, mert külföldön nem szokás az ilyen típusú átverés - azóta már újra külföldön van, reméljük, legközelebb kellemesebb dolgok érik itthon...
Íme a levél:
Sziasztok,
Én nem a hőségriadó miatt írok, csak szintén friss tapasztalat a MÁV-val kapcsolatban.
Azt az apróságot már nem is említem, hogy a VOLT fesztiválra utazva rosszul adták ki a jegyünket, július 2-át írtak visszaútra miközben aznap még tartott a fesztivál, a kedvezmény miatt pedig később nem lehetett visszaváltani a retúrjegyet. Két vasutas szerint is helytelen így a jegy és biztosak voltak benne, hogy a visszaúton nem fogják elfogadni, de szerencsére nem volt probléma. Hozzá kell tenni, hogy a jegy kiadása előtt 15 percig lapozgatta a pénztáros a "szabályzatot" (ez valami mágikus fogalom lehet, mert utána is mindenki erre hivatkozott), hogy végül kiadja a jegyet hibásan. Tanulság: jegy átvételekor minden egyes adatot ellenőrizni kell rajta.
Ugyanebben a pénztárban (Tata) történt meg velem egy ennél sokkal rosszabb eset egy héttel később. Budapestre utaztam, a helyi közlekedés miatt eleve sietve érkeztem az állomásra, sajnos elég hosszú sor is állt előttem. Egy nagyon béna nő próbált épp jegyet venni, a még bénább pénztáros - a szabályzatot lapozgatva!! - több mint 5 percig bénázott. Érezhető volt a feszültség az egyre hosszabb sorban. Közben bemondták a vonatomat is. Ekkor még hárman voltak előttem, szerencsére ők már gyorsan végeztek, és én is gyors voltam, sajnos túl gyors is. Csak utólag tudtam rekonstruálni a történteket, mert csak órák múlva vettem észre, mi is történt. Tízezrest adtam, a pénztáros pedig kiadta a jegyet (kb. 1500 ft), majd a visszajárót, ezeket gyorsan zsebrevágtam és rohantam a vonatra, már jött is, és nekem még át kellett cipelnem rohanva a bőröndöt a feluljárón, sikeresen ki is akadt a vállam, azóta se tudom rendesen használni. Mint kiderült, 2000 ft-ig adott vissza a nő, és a maradék 8000 ft-ot vagy utána akarta volna odaadni (hát, mit mondjak, senki nem jött vagy kiáltott utánam...), vagy, mint ezt is megtudtam, ez egy létező technika, kihasználva, hogy nagyon sietek, bepróbálkozott, hogy figyelek-e, és mivel ugye nem figyeltem, hát lenyúlta a pénzemet. Azt hiszem, egyértelmű a tanulság.
Szerencsére épp 4000 ft még volt a pénztárcámban, amennyibe a reptéri taxi került pár órával később, így rövid úton el is hagytam az országot...
Biztos túlságosan hozzászoktam már a külföldi élethez, tényleg nem mindig nézem, mennyit adnak vissza, fel sem tételezem, hogy ne annyit adnának, mint amennyit kell. Az összegen kívül azért is szomorított el az eset, mert egész életemben mindig visszaadtam a pénzt, ha valaki többet adott nekem, éppen 2 nappal a fenti eset előtt mentem vissza egy - egyébként nem túl udvarias - pincérnőhöz, mikor fizetés után észrevettem, hogy nem számolta fel a kávékat, és kifizettem.
Anikó
