Diákigazolvány nélkül utazni nem szép dolog, de valljuk be azért, hogy egy gyereknél erősen megállapítható, jogosan veszi -e igénybe a diákkedvezményt.

Marietta mostani levelében arról mesél, hogy párjának nagyobbik gyereke egyedül utazott, de elkövette a hibát, hogy otthon hagyta a diákját. A kalauz erre rendőrt hívott, akik persze szartak kijönni, így leszállították a gyereket a végállomástól 30 kilométerre.

A történet szerencsésen megoldódott, mert később a gyerek visszaszállhatott a vonatra és az apuka elment érte. Most ott tartunk, hogy a MÁV még 8000 Ft-os büntit is kiküldött. De mi van akkor, ha legközelebb egy gyereket otthagynak majd egyedül egy állomáson, nem lesz mobilja, nem lesz pénze és otthon hiába várják? Át is adnám a szót Mariettának:

Rendőrök egy gyerek személyazonosításához

Egy hónappal ezelőtt párom nagyobbik gyermeke vonattal utazott egyedül a főváros felé.

Kalauz érkeztekor a diák annak rendje és módja szerint diákjegyét felmutatta, azonban ott szembesült azzal a ténnyel, hogy a diákigazolványát otthon felejtette. Kedves Kalauzunk nem hitte el, hogy a gyermek az gyermek (valószínű egy 30 év körüli embert láthatott maga előtt), így személy azonosítására szolgáló dokumentumot kért tőle.

Mivel a fiú még nem töltötte be a 14. életévét, így személyigazolvánnyal még nem rendelkezett (és azóta sincs neki), és a diákigazolványát otthon felejtette, ezért Kedves Kalauzunk úgy döntött, hogy rendőri karhatalom segítségét kéri a megszeppent gyermek személyazonosítása miatt a következő megállónál (kb. 30 km-re Budapesttől). A rendőrök azonban nem érkeztek meg a pályaudvarra, ezért Kedves Kalauzunk volt annyira jó fej, hogy a nem személyazonosított gyermek visszaszállhatott a vonatra és a végállomásig utazhatott.

Azonban a sztori itt még nem ér véget, mert Kedves Kalauzunk, nem adott csekket, nem mondta, hol lehet bemutatni a diákigazolványt, mint ahogyan jegyzőkönyvet sem kapott, vagy írt alá a gyermek az eljárásról. Ehelyett Kedves Kalauzunk ismételten rendőri segítséget kért, akik nagy nehezen megérkeztek a végállomásra.

A gyermek látva a helyzetet, édesapját hívta fel telefonon, hogy jöjjön érte, és igazolja személyazonosságát.. Ami természetesen meg is történt, így itt az utazás, ha kalandora is sikerült, de szeerencsésen végződött.

De mi van abban a helyzetben, ha Kedves Kalauzunk nem engedi visszaszállni Budapesttől 30 km-re a 14. év alatti, érvényes jeggyel utazó gyereket, amikor először hívott rendőri segítséget? És ha ebben az ominózus időpontban mindkét szülő dolgozik, akkor a gyerek ott ragad valahol a két város között, pénz és minden segítség nélkül?

Feldúlt párom nem hagyta szó nélkül az esetet, még aznap este e-mail formájában kért felvilágosítást az eljárással kapcsolatban. Végül, majdnem egy hónap múlva, tegnap megkaptuk a várva várt felvilágosítást. Vagyis, hogy a Nagyon Jófej MÁV nem kéri a teljes büntetési tétel megfizetését, mindösszesen 8 000 Ft-ot fizessünk be azért, mert a gyermek otthon felejtette a diákigazolványát, és ezért a Kedves kalauznak rendőri karhatalmat kellett igénybe vennie.

Azért Kedves Kalauzunkra kíváncsi lennék, hogy tagbaszakadt férfiak esetében is kérte volna-e a rendőrök segítségét, vagy hagyja őket jegy nélkül utazni? És vajon a kalauz annyira rosszul lát, hogy nem tudja egy gyerekről megítélni, hogy 14 éves, vagy 19 éves-e???? Miért nem elegendő ilyen esetben egy ellenőrző, vagy egy könyv felmutatása, hogy igazolja, tanulói jogviszonyban van????