Diákigazolvány nélkül utazni nem szép dolog, de valljuk be azért, hogy egy gyereknél erősen megállapítható, jogosan veszi -e igénybe a diákkedvezményt.
Marietta mostani levelében arról mesél, hogy párjának nagyobbik gyereke egyedül utazott, de elkövette a hibát, hogy otthon hagyta a diákját. A kalauz erre rendőrt hívott, akik persze szartak kijönni, így leszállították a gyereket a végállomástól 30 kilométerre.
A történet szerencsésen megoldódott, mert később a gyerek visszaszállhatott a vonatra és az apuka elment érte. Most ott tartunk, hogy a MÁV még 8000 Ft-os büntit is kiküldött. De mi van akkor, ha legközelebb egy gyereket otthagynak majd egyedül egy állomáson, nem lesz mobilja, nem lesz pénze és otthon hiába várják? Át is adnám a szót Mariettának:
Rendőrök egy gyerek személyazonosításához
Egy hónappal ezelőtt párom nagyobbik gyermeke vonattal utazott egyedül a főváros felé.
Kalauz érkeztekor a diák annak rendje és módja szerint diákjegyét felmutatta, azonban ott szembesült azzal a ténnyel, hogy a diákigazolványát otthon felejtette. Kedves Kalauzunk nem hitte el, hogy a gyermek az gyermek (valószínű egy 30 év körüli embert láthatott maga előtt), így személy azonosítására szolgáló dokumentumot kért tőle.
Mivel a fiú még nem töltötte be a 14. életévét, így személyigazolvánnyal még nem rendelkezett (és azóta sincs neki), és a diákigazolványát otthon felejtette, ezért Kedves Kalauzunk úgy döntött, hogy rendőri karhatalom segítségét kéri a megszeppent gyermek személyazonosítása miatt a következő megállónál (kb. 30 km-re Budapesttől). A rendőrök azonban nem érkeztek meg a pályaudvarra, ezért Kedves Kalauzunk volt annyira jó fej, hogy a nem személyazonosított gyermek visszaszállhatott a vonatra és a végállomásig utazhatott.
Azonban a sztori itt még nem ér véget, mert Kedves Kalauzunk, nem adott csekket, nem mondta, hol lehet bemutatni a diákigazolványt, mint ahogyan jegyzőkönyvet sem kapott, vagy írt alá a gyermek az eljárásról. Ehelyett Kedves Kalauzunk ismételten rendőri segítséget kért, akik nagy nehezen megérkeztek a végállomásra.
A gyermek látva a helyzetet, édesapját hívta fel telefonon, hogy jöjjön érte, és igazolja személyazonosságát.. Ami természetesen meg is történt, így itt az utazás, ha kalandora is sikerült, de szeerencsésen végződött.
De mi van abban a helyzetben, ha Kedves Kalauzunk nem engedi visszaszállni Budapesttől 30 km-re a 14. év alatti, érvényes jeggyel utazó gyereket, amikor először hívott rendőri segítséget? És ha ebben az ominózus időpontban mindkét szülő dolgozik, akkor a gyerek ott ragad valahol a két város között, pénz és minden segítség nélkül?
Feldúlt párom nem hagyta szó nélkül az esetet, még aznap este e-mail formájában kért felvilágosítást az eljárással kapcsolatban. Végül, majdnem egy hónap múlva, tegnap megkaptuk a várva várt felvilágosítást. Vagyis, hogy a Nagyon Jófej MÁV nem kéri a teljes büntetési tétel megfizetését, mindösszesen 8 000 Ft-ot fizessünk be azért, mert a gyermek otthon felejtette a diákigazolványát, és ezért a Kedves kalauznak rendőri karhatalmat kellett igénybe vennie.
Azért Kedves Kalauzunkra kíváncsi lennék, hogy tagbaszakadt férfiak esetében is kérte volna-e a rendőrök segítségét, vagy hagyja őket jegy nélkül utazni? És vajon a kalauz annyira rosszul lát, hogy nem tudja egy gyerekről megítélni, hogy 14 éves, vagy 19 éves-e???? Miért nem elegendő ilyen esetben egy ellenőrző, vagy egy könyv felmutatása, hogy igazolja, tanulói jogviszonyban van????
Veled is hasonló történt? Történeted, észrevételed, fontos közlendőd van, mely megjelenthet itt, az Új MÁV Blogon? Az e-mailt az ujmavblog@gmail.com címre küldheted, és mi kitesszük történeted! |