Na ezért jók az ilyen típusú blogok, hiszen Tibor levelét elolvasva itt, melyet a Tuti IC út nevű bejegyzésünkben jelenítettünk meg, György is megírta a válaszát.
Ő is az említett meghibásodás áldozata lett, azzal a különbséggel, hogy a kalauzok beszélgetését hallva kiderült neki, hogy a jelenlévő MÁV-os alkalmazottak mindent megtettek, a szar felülről került a palacsintába: a forgalomirányítás és a válságkezelés nem volt topon.
Szóval köszönöm a leveleket, a múltkori akciónak hála folyamatosan jönnek, előbb-utóbb mindenki kikerül ide. A mai történet:
Hello!
A hétfői káoszos levelet szeretném kiegészíteni a másik oldallal.
Én Szeged felől jöttem 18:45-ös IC-vel. Amikor Nyársapáton megálltunk és egy kísértetiesen hasonló vonat állt mellettünk a másik vágányon, kezdett gyanús lenni, hogy most sem lesz sima utunk. Egy olyan 15 perc után jött az utaskísérő, hogy kábelszakadás miatt bizonytalan ideig itt fogunk állomásozni. Mivel rutinos utazóként tudom, hogy az ilyesmi hosszú órákat vesz igénybe, kiderítettem hogy az utolsó busz 18:00 óra körül járt Nyársapáton, szóval ez olyan 20:00 óra körül azt jelenti, hogy a MÁV-ra vagyunk utalva teljesen.
Lleszálltam infót szerezni és akkor mondta az egyik vasutas, hogy próbálnak buszokat szerezni egy ideje, de a Volán társaságok elhajtották a MÁV-ot. No comment. Kicsivel később az előző vonatból ami mellettünk állt, elkezdtek áramlani az utasok az állomás felé. Tőlük tudtam meg, hogy nekik azt mondták, a buszok úton vannak.
Nosza én is visszamentem a mi vonatunkra és elkezdtem összeszedni a cuccomat. Akkor jött a mi kalauzunk, hogy a szomszéd vonatnak azt mondták jön értük busz, hogy velünk mi lesz ki tudja, de aki akar szerencsét próbálhat velük. A döntést segítette, hogy kicsivel később lekapcsolták a világítást. Miután az emberek lecuccoltak, az első vonatot vissza is fordították. Szóval első levél írója azzal mehetett el amiről én leszálltam. Ott már negyed kilenc körül nem volt villany.
Szóval nekiálltunk kempingezni Nyársapáton.
A mellékelt képen látható amikor olyan 20:45 körül megérkeztek az ígért buszok. Két tizenszemélyes meg egy nagyobb. Hát ebbe becuccolt a várakozóknak olyan harmada, a szokásos tülekedés és tömegnyomor közepette. Mivel a sofőr szerint útban van még 2 busz, én várakozó álláspontra helyezkedtem és akkor csináltam a képeket. Annyi embert lapátoltak föl a buszra amennyit csak annyi légköbméterben lehetett. Reméltem, hogy a tömeg elmegy és én már kényelmesebben mehetek. Hiú remény volt. Ezek a buszok olyan 20:52-kor mentek el, mint látható a másik képen.
A 2. körben jött még egy kis busz meg egy nagyobb. Úgy nézett ki, hogy azok is hamar megteltek, de egyszer csak kiszólt a sofőr a kisbuszból, hogy még befér 2 ember. Nosza rástartoltam az egyikre. Beszálltam és akkor néztem, hogy optimista volt az a két hely, mert az ajtóból nem volt hova menni a sok csomagtól és már mindenhol ültek emberek. Ismét csak tévedtem mert még 2 embert begyűrtek mögöttem. Közben a nagyobbik buszra próbáltak éppen felpasszírozni pár biciklit. Kár hogy nem láttam mi lett a vége. Még olyan cca. 50 embert otthagytunk de hát valaki majd értük megy.
Mi szépen átdöcögtünk Ceglédre kicsit kényelmetlenül, mert mozdulni sem lehetett és állva a mennyezet is alacsony az ilyen buszokba és kapaszkodni se nagyon van mibe, de azért odaértünk. Cegléden semmi tájékoztatás vagy ember nem várt, de szerencsére csak 1 vonat állt az állomáson. Olyan 22:00 óra előtt kicsivel el is indultunk Budapest felé.
A Ceglédtől Pestig tartó úton mellettem ült két kedves utaskísérő hölgy akiknek a beszélgetéséből még pár dolog kiderült. Leginkább az, hogy a szegedi és a pesti irányítás simán elbeszélt egymás mellett. Mobilon hívogatták a központot és egymásnak ellentmondó információkat és utasításokat kaptak. Szegények még jobban megszívták, mert az utolsó Budapest Szeged vonattal mentek volna vissza Szegedre ami közben eljött Pestről. A pesti irányítás szerint az utolsó vonat elindul nyugatiból menetrend szerint pesti kallerral és Ceglédbercelin cserélnek. A szegedi irányítás szerint meg Pesten megvárta volna őket a vonat és úgy jöttek volna vissza. Ebből az lett, hogy felmentünk Pestre egy szuszra, Albertirsán elment a két vonat egymás mellett és a két szegedi lány a nyugatiban ragadt, a pesti kallernak meg le kellett mennie Szegedre. Egyébként a 12 óra szolgálatot akkor már átlépték. Én még jobban jártam, csak 2 órát késtem, aki viszont a korábbi vonattal próbált feljutni az 1-el többet. Ha jól hallottam 4 embert számoltak össze akik a repülőjüket késték le.
Persze már az sincs, hogy legalább a helyjegy árát visszakapná az ember ha már megduplázódott a menetidő és az IC kényelemből indiai stílusú buszozás lett. Kárigénylő lapot tölthetsz ki az Andrássy úti MÁV központban amit 30 nap alatt elbírálnak és eldöntik, hogy visszaadnak-e valamennyi pénzt. Ha jól emlékszem arra amit a kaller mondott, a kárigény max. a jegy árának 40%-a lehet. Aki a repülőt késte le és franciául beszélt, azt gondolom nem vigasztalta meg.
Egyébként ez nem is olyan vészes, korábban ua. okokból Csengelén táboroztam, akkor 5 óra késéssel értem be Szegedre busszal késő éjszaka.
A személyzet egyébként végig normális volt és igyekeztek segíteni, de hát ők sem kaptak infót, sokat nem tudtak tenni. A központban volt teljes a káosz.
Üdv
egy törzsutas.
ui.: elnézést a homályos képekért, szürkületben fényképeztem mobillal.
Veled is hasonló történt? Történeted, észrevételed, fontos közlendőd van, mely megjelenthet itt, az Új MÁV Blogon? Az e-mailt az ujmavblog@gmail.com címre küldheted, és mi kitesszük történeted!
Kérlek töltsd ki egyperces kérdőívünket az olvasói levelekről! Szeretnénk még jobbá tenni az oldalt! |
