Dávid hazafelé IC-vel utazott, amikor elromlott a vonat. Átrakták őket egy másik vonatra, amin persze tömegnyomor lett. Dávidnak ezután jött csak a fekete leves, hiszen neki is ki kellett töltenie azt a nyomtatványt, amivel visszakaphatja a helyjegye árát. A történetet egy-az-egyben átvettem Dávidtól, aki megkért, hogy a blogjára azért dobjak egy linket. Hát íme:

Pest-Gödöllő: 1 óra

Megjártam Pestet valamelyik nap vonattal (az biztos, hogy többet nem). Odafelé semmi különösebb gond nem volt, fejtettem a rejtvényeket elmebeteg módon és egész gyorsan elrepült az a ~2 óra. Pest az elmúlt 1-2 hét alatt se változott semmit, leszámítva, hogy a Keletiben és környékén még több a hajléktalan. Kijöttemkor épp két roma úriembert igazoltattak a rend őrei, nem irigylem a munkájukat. Hétvége örömére jó nagy tömeg is volt, alig jutottam el a metróig. A kallereket természetesen most sem zavarta különösebben, hogy mutatok-e nekik bármit, kedélyesen ették a tökmagot. A Déliben épphogy elértem a vonatot, egy csaj mögöttem már hiába nyomkodta a gombot – őszintén sajnálom, remélem olvas.

Visszafelé örültem, hogy minden vonatot-metrót elértem, annak már kevésbé, hogy a következő vonatra lófasz volt, nem jegy. Jártam egy kört (közben egy srác odajött, hogy alkoholra gyűjt – eddig ő volt a legjobb kéregető, egyébként nem volt hajléktalan) és egy rettentő ízléses (nem, nem volt az) úriember cigit kért. (Hogy miért nem tudják őket eltünteni a Keletiből, az egy másik kérdéskör)
Végül elindult az IC Miskolc felé, Gödöllő előtt aztán megállt, tolatott egy kicsit, majd még egy kicsit és megint megállt. 1 óra álldogálás után kezdtük megunni a várakozást, végül kimentek páran a kalauzhoz, hogy mi a tök van, aki ennek örömére szólt, hogy bizonytalan ideig állunk, bemegyünk Gödöllőre és majd átszállunk a következőre.

Ezzel még nem is volt baj, áttereltek minket a Hernád IC-re, amin tömegnyomor lett rögtön. Egy srác mellettem mesélte, hogy elvileg visszajár a helyjegy ára (ezt tudtam eddig), de most már nem, csak a 20%-a. Reméltem, hogy csak áprilisi tréfának szánta…
Hát nem, úgyhogy innentől jön a MÁV-szidás. Oké, hogy elromlik a vonat. Oké, hogy átszállunk egy másikra.
Régen késés esetén az volt a szabály, hogy a helyjegy árát a pénztáros visszaadja.
De ki volt az az idióta barom állat, aki kitalálta, hogy most már ki kell tölteni egy félrecsúszottan lefénymásolt űrlapot, valahogy eljuttatni nekik, majd pár hónap alatt visszautalják a helyjegy és a jegy 20%-át. Egy másodosztályú, teljes árú jegy esetén ez ~672+108 forint. Rohangálsz a pénzért egy csomót és talán visszakapsz 780 forintot. Fantasztikus, nem? Aki meg 90%-os jeggyel kószál, az meg ~67+108 forintot…

Azért beírtam nekik az IC-újságba, hogy köszönöm, hogy 1 óra alatt leértünk BP-ről Pestre, valamint azt is, hogy “Keleti kényelem, nyugati ár”.

Ha te valamiért nem veszel jegyet, nem kérdezik meg, hogy miért, hanem megbüntetnek. Ha ők elszúrnak valamit, egy ideig korrektek, aztán vége a mulatságnak srácok, szaladgáljatok ti a pénzetek töredékéért, örüljetek, hogy van mivel hazajönni.

Most, majd’ 1 órával a posztolás után megnéztem a papírt alaposabban, amit ezek az aljas ge** mocskos fa*******k adtak nekem. Hát ezt beszkennelem és beszúrom nektek, mert sírva fetrengek a röhögéstől. Nem elég, hogy kevesebb pénzt adnak vissza, elérik, hogy senki se kérje vissza! Olyan infókat kérnek el, amit valószínűleg a kutya sem tud. Őszintén kívánok a kitalálóknak és a kivitelezőknek egy jó 10 órás álldogálást valahol Szibériában a semmi közepén!
 

A kép kattintásra nagyul… (A fénymásolat van így félrecsúszva!)

Forrás: Dávid, nerv.us.to