Kedves Megintállunkvazzeg!
Tegnap(2010.07.27) betelt a szaros vödör. Az, hogy nem képesek kommunikálni az utasokkal a Kallerek, és mozdonyvezetők, azt megszoktuk. Azt, hogy mindegyik Vasutas piás, azt is.
De azt, hogy egymás között megbeszélik a 18:50-es Nyugati-Esztergom járaton, hogy Óbuda után bármikor lerobbanhat a vonat az már sok. Megbeszélik, és tovább mennek. A vonat pedig 5 km-re a az Óbudai állomástól természetesen le is robbant. Motor leáll, 45 perc néma csönd. Csöndet néhány zúgolódó hölgyemény veri fel, aki le akar szállni. Alapvetően nem tudnak, mert az ajtó nem működik. Ám segítő kezet nyújtottam, és vésznyitóval szabad utat engedtem az embereknek. Másfél méter magasból ugráltak le az emberek, és még a Kallernek állt feljebb, hogy ezt "hogy merik?"! Mertük, aztán kimentünk az Ürömi úthoz. Itt megvártuk a Sárga Volánt, és már hasítottunk is hazáig.
A nők magassarkú cipő problémáiáról, kisgyerekek sírásáról, idősek nehézkes közlekedéséről...és még sok mindenről akkor ne is beszéljünk! És persze nem ez volt az első, és utolsó!
Jó lenne már, némi kompenzáció, és tisztelet egyszer a MÁV-tól!