Sziasztok!
Jó a blog ötlete, olvasom rendszeresen. Nekünk is van (sajnos) MÁV-os élményünk, gondoltam megírom. Ha gondoljátok, jelentessétek meg.
Üdv: trabantkombi
Tavaly karácsony előtt Berlinből akartunk hazajönni, s mivel lemaradtunk a bombakedvező, „egy marék szotyiért” fapados jegyekről, úgy döntöttünk, hogy vonatozunk. Elég kedvezményes volt a jegy, mivel úgysem tudok vonaton aludni, nem is kértünk hálókocsit, amit azért aranyárban mérnek. December 19-én este indultunk el a Metropol nevű nemzetközi vonattal a berlini Főpályaudvarról, szakadó hóban, mínusz 10 fok körüli hőmérsékletben. A vonat szépen haladt át Németországon, Csehországon, semmi késés sem volt. Aztán a szlovákiai Kúty nevű vasúti csomópontnál bő 40 percet vártunk, mert a vonat egyik része Ukrajnából érkezett- késve. De végül csak összelegózták a szerelvényt, s folytattuk utunkat- továbbra is szakadó hóban, mínusz 12 fokban. Beértünk Magyarországra és 20-30 km-enként elkezdett a vonat 10-20 perceket állni, majd Pesttől negyven kilométerre egyszer csak nem ment tovább. 20 percig. Aztán továbbhaladtunk 2 kilométert, majd újra semmi fél óráig. A 8:32-es menetrend szerinti érkezést el is felejthettük, s csak a késést számolhattuk. Az érkezést is csak találgathattuk, mert senki nem tájékoztatott bennünket („Értse mán meg, énse tudok semmit.”), a WC-kben már a padlón hömpölygött a fekália, a vonat pedig egyre ritkábban indult el, egyre rövidebb távolságokra. A hó már órák óta nem esett, olyan -10 fok volt. Akiket ismerős várt a Keletiben, telefonon értesültek, hogy a pályaudvar a szétfagyott váltók miatt nem indít, nem fogad járatokat, így végül 11:55-kor (3:23 perc és tovább számlálódó késés után) nyílt pályán leszálltunk a vonatról, amely végképp nem ment sehová. A térd fölötti hóban evickélve sikerült egy taxit hívni és ostobán eltaxizni a Nyugati Pályaudvarra, hátha majd onnan Debrecenbe indul valami. Persze. Találtunk több száz, az üres információs táblát értetlenül bámuló embert, s a hangosbemondó néni épp azt recsegte: „Nem értik meg, hogy nem érkezik, nem indul vonat. Ne jöjjenek már ide kérdezősködni.” Hoppá. Végül egy telefon és további két és fél órás várakozás után sikerült egy debreceni taxisnak felvirágoztatni a pangó üzletet, de HAZAJUTNI! Ja, és este a MÁV honlapján a járatkövetőben az szerepelt, hogy a vonatunk pontosan megérkezett!!!
Másnap besétáltam a debreceni állomásra és hivatkozva a honlapjukon is olvasható szabályozásra és információra (Európai Unió 1371/2007/EK utasjogi rendelete értelmében a 120 percet meghaladó késés esetén a menetjegy árának 50%-át kötelesek visszatéríteni), beadtam a kérvényt. Emellett próbáltuk a Budapest-Debrecen előre megváltott jegyünk árát is visszaszerezni, amire a hölgy közölte, hogy ezt csak Budapesten lehet megtenni. Sebaj, egy ismerősünk éppen ment Pestre, elvitte a jegyeket, ám ott azt közölték, hogy csak Debrecenben lehet! A logikai zsákutca rolója le, egyenesen az ember fejére, s elhalóan annyit lehet sóhajtani: máááááv.
Talán másfél hónapja megjött a válasz is a MÁV-tól. Sajnos, ez az eset vis maior-nak minősül, így nem áll módjukban visszatéríteni egy fillért sem. (A tél tehát vis maior, a hideg is, a hó is, igaz, hogy sem Németországban, sem Csehországban, sem Szlovákiában nem omlott össze a vasúti közlekedés, el sem merem képzelni mi lehet Oroszországban vagy Svédországban, s mellesleg nem olvastam a tájékoztatóban, hogy hó esetén nem tudjuk garantálni az Ön utaztatását) DE: és innentől kezdve zseniális, kellemetlenségeinkért kárpótolni szeretnének, ezért kaptunk 4000ft MÁV utazási csekket, illetve egy már előre kitöltött MÁV-Start kártya igénylőlapot. Na, ez milyen már? Kiszúrják a szemem, hülyének néznek, de majd kipótolom még a 4000-et néhány ezerrel, ha valahová utazni szeretnék- s persze csak a MÁV-val. Na, köszi, köszi, nem. Amúgy a MÁV minőségbiztosítási mottója: „A megfelelőtől a kifogástalanig.” Helyette javaslat: a szánalmastól a gyomorforgatóig.
Nem hiszem, hogy a MÁV „ügyfélkozpontúságáról” még lehet valami újat írni, de azt hiszem egy kis összehasonlítás jobban rávilágít a helyzet tragikusságára.
Ezt meg akartam írni már korábban is, de láttam, hogy elég sokaknak volt hasonló élménye, ezért végül nem tettem. Most viszont vonattal kellett utaznom egy konferenciára Németországban, s jegyet vettem a német intercity-re (ICE). Természetesen a honlapon kártyával meg lehet venni a jegyet, ki lehet nyomtatni, kiválaszthatom az ülőhelyet, stb. Drága, persze, de tényleg kifogástalan a szolgáltatás. Aztán, ahogy szokott lenni, megbetegedtem, s nem tudtam elutazni, ami csak a tervezett utazás reggelére lett biztos. DE: fél nappal azután, hogy nélkülem ment el a vonat, amelyre helyjegyem volt, szintén a honlapról letöltött igénylőlapot kitöltve visszaigényelhettem a jegyem árát, amit 10% kezelési költség leszámolása után vissza is utaltak a számlámra. Tehát az én hibámból nem utazok, nem tudnak eladni egy helyjegyet másnak a vonatra miattam, s visszafizetik gyakorlatilag a teljes összeget. Nem fikáznak, nem kell úgy érezned magad, mintha koldulnál. Na, ezen még azért hüledezünk.
A MÁV pedig, bár nem teljesít (el sem juttatott a célállomásig), szó szerint sz*r szolgáltatást nyújt, nemcsak nem ismeri ezt el, hanem nyomorult PR-ra használja fel még az elutasító levelét is??? Szerintetek melyikük fogja megtartani az ügyfeleit? Mi kocsival járunk haza.