A MÁV-nak egy hét alatt sem sikerült gatyábaráznia a közlekedést a váci vonalon, holott ez az egyik legnagyobb forgalmú és mellesleg állítólag nyereséges elővárosi vonalak egyike. Mindig van valami, amire a káoszt fogni lehet. Pedig szerintem (és ide a követ vállalom) normális, becsületes karbantartással csökkenteni lehetne a sorozatos szívást... V
Kedves Georgejr!
Immár 6 éve ingázom nap mint nap munkába a Vác-Budapest vonalon.. Sokmindent megéltem már, de ami most az utóbbi időszakban zajlik, az már tényleg elképesztő.
A hétvégi hirtelen nagy havazás elfogadható módon megbénította a vasúti közlekedést egy időre, ami természetes. Az már viszont kevésbé tolerálható, hogy hétfő óta nem sikerült gatyába rázni a közlekedést ezen a vonalon, pedig állítólag az egyik legnagyobb forgalmú és a kevés, nyereséges vonal közé tartozó szakasz.
Pl: A 7:28-as zónázó vonat napok óta vagy meg sem érkezik a váci állomásra és azt mondják, hogy nem is tudják mikor jön és merre van vagy beérkezik ugyan, de mivel a helyi hasonló időben induló vonat szerelvényhiány miatt nem közelekedik így a zónázóból egy mozdulattal személyvonat lesz, ezáltal a menetideje és a szállítandó utasok száma is a duplájára nő - utóbbi egyébként összevonás nélkül is több, mint maximális... Egyébként hogyan keletkezik szerelvényhiány? Egyik nap van, másnap nincs, harmadnapra megint van?
Nem csak reggel, hanem este sem könnyű célba érni, lóvontatta sebességhez hasonlítható km/h-val zötyögnek a vonatok, már ha késve beérnek a végállomásra, hogy aztán onnan újra útnak indulhassanak.
A menetrend már csak egy írásos emlék, a menetidő hasonlóképp.
Már a kalauzok is a MÁV-ot szidják, hogy képtelenség a menetidőt tartani műszaki és technikai okok miatt, hogy a váltók minden nap befagynak és ellehetetlenítik a közlekedést, hogy mindig fejetlenség van és persze az utasok csak azt szidhatják, akit a helyszínen érnek és ezt persze bőszen (jobb híján) meg is teszik.
Ha hó van arra fogják a káoszt. Ha szél van, arra. Ha köd, akkor arra. Ha párás a levegő, akkor meg arra. Az esőről, napsütésről, hidegről vagy melegről már nem si beszélve.
Hol van ennek a folyamatnak a vége és legfőképp a megoldása?
Felháborodottsággal tölt el a tökéletes tehetetlenség. A mindennapos kiszolgáltatottság miatt kénytelen vagyok elviselni a körülményeket és lelkesen kifizetni az emelt árú havi dolgozó bérletet, amiért cserébe napi idegeskedést, folyamatos késést a munkahelyemről és megszámlálhatatlan plusz vonaton töltött órát kapok cserében.
Köszönöm a lehetőséget, hogy elpanaszolhattam a sérelmeimet.
Bízva a futurisztikus utazóbarát MÁV-ban, üdvözlettel:
Mohaupt Melinda
