Diána gyerekeivel iskola által szervezett táborba ment volna. Le is foglalták a kocsit úgy ahogyan az meg van írva. A foglalást a MÁV-nak sikerült egy fecnivel megoldani, aminek az eredménye az lett, hogy a kocsi tömve volt már utasokkal mire a nebulók odaértek. Nem értem miért nem lehetett a szakaszt lezárni, esetleg egy nagyobb papírra kiírni a foglalást? Viszont azokat a szülőket sem tudom sem megérteni, sem tisztelni, akik más utasokkal erőszakoskodtak. Saját magukat minősítették, de ettől még hibázott a MÁV-Start, hiszen 120 gyereknek + a kísérő tanároknak nyilván sok hely kell, és ilyen esetben legalább egy kocsit le kellene zárni, hogy a helyet biztosíthassák. Ez nem történt meg.
Tegnap (07.23) történt velünk egy incidens a MÁV-nál. Balatonlellére mentek táborozni a gyerekeink az iskolával. Reggel 6.30-ra kellett kimentünk a vonathoz, ami 7.13-kor indult volna. 7 órakkor elkezdtek a szülők és a gyerekek bevonulni a lefoglalt vagonukhoz, ami már telve volt utasokkal. A MÁV egy apró sajtfecnire kiírta, hogy ez a vagon foglalt az iskolánk számára. Ha én vagyok az utasok helyébe, lehet én sem veszem észre. 120 gyerek + a tanárok két vagonba egymás hegyén-hátán. Több gyereknek nem jutott ülőhely. Ezért az igazgató ügy döntött nem engedi elindítani a vonatot. Egy ember nem volt a vasúti dolgozok között aki karakánul eltudta volna a helyzetett simítani. A végén voltak olyan szülők, amit én helytelenítek, erőszakkal próbálták leszedni az utasokat. A kisebb gyerekek sírtak. Az én lányom is abban a vagonba ült ahol a verekedés zajlott. Én síró görcsöt kaptam.
Eddig mindig mondtam a férjemnek, hogy a vonatnál nincsen kényelmesebb. Most mélységesen felvagyok háborodva, és bár utálom az autót soha többet nem engedem a lányomat vonattal a táborba. Inkább összeszedek egy pár gyereket és levisszük autóval őket.
Üdvözlettel: Szányel Diána
