Vasárnap 5 napos kényszer szabadság után (hivatalnál voltam ellenőrzésen) utaztam vissza Békés megyéből Piliscsabára. Az út nagy része a megszokott módon telt. Villanyvonattal a Keletibe. Az ablak persze nem tudott egy helyen megállni, így vagy sarkig nyitva volt vagy csukva. Lévén gatyarohasztó meleg volt így próbáltam egyensúly találni, sikertelen. Így 5 percenként lehúztam kicsit az ablakot, hogy túl sok pollent stb-t ne nyeljek. No ennyi volt az összes kaland, élmény egészen Budapestig. Ott szépen átbattyogtam a Margit hídhoz, majd felszálltam a kedves kis piros desirora. Viszonylag normális hőmérséklet mellett elindultunk. Már Szabadságliget után voltunk, amikor feltűnt, hogy kissé lassan haladunk, de nem gyanakodtam. Majd amikor az alagút előtt kb 400 méterrel megálltunk már kezdtem gyanakodni (Piliscsaba és Pilisvörösvár között van Magyarország leghosszabb vasúti alagútja). Pár perc után a fiatal mozdonyvezető leszállt, hátrament, majd pár perc után visszajött. Az egyik utasnak mondott valamit, majd eltűnt a vezetőfülkében. Még tett egy-két diszkrét kísérletet az indulásra, de csak kísérleti szinten maradt a dolog. Már legalább 5-10 perce álltunk, amikor megint előkerült a srác, megint hátrament, ekkor valami célszerszámmal a kezében, majd néhány perc múlva ismét fülkébe be. A vonaton az utasokat nem tájékoztatta senki, hogy mégis miért állunk, kivéve egy utast, akinek elmondta a vezér, hogy már a visszaúton is csak egy motor működött és most a szellőzőt eltömítette a nyárfa termése (asszem ez a megfelelő, annyit értek a növényekhez mint egy hintaló, de arra a fehér trutyira gondolok, ami ilyenkor a nyárfáról hullik). A szellőző eltömődése miatt a hűtővíz felforrt így meg kellett várni, amíg újra lehűl. Végülis nagyjából 20-30 percet álltunk a semmi közepén, mire elindultunk. A tájékoztatás annyi volt, hogy elnézést kérünk utasainktól, a technika megtréfált, de végre folytathatjuk utunkat. Két dolog zavart igazán:
1. 20-30 perc alatt nem volt utastájékoztatás a vonaton.
Nyilván a vezér próbálta mielőbb megoldani a helyzetet, hogy senki ne kapjon hőgutát és ne kelljen a pályán dekkolni túl sokáig, ezzel is borítva a menetrendet. Biztos tájékoztathatott volna (de nem hibáztatom azért mert nem tette; volt elég dolga anélkül is), viszont volt egy jv is a vonaton, akit az egész incidens alatt nem láttunk. Ő is tájékoztathatott volna. Nem nagy dolog, de sokat jelentett volna, annak az 1-200 utasnak, aki ott csücsült a semmi közepén...
2. Ha már Budapest felé nem működött megfelelően a vonat, ki engedélyezte, hogy közlekedjen?
Gondolom a vezér jelentette, hogy gondok vannak, de akkor miért nem sorolták ki a szerelvényt és cserélték? Ha nagyobb gond lett volna, akkor is engedik közlekedni?
Végül persze elértem Klotildliget állomást. A slussz poén, amin már szinte mindenki röhögött az volt, hogy a vezér bemondta:
"Elnézést kérünk, az első kocsi lépcsői, szintén a technika ördöge miatt nem működnek, tessék leszálláskor nagyot lépni"