Lepsényi csatlakozós, nem csatlakozós.
Sziasztok!
Igazából nem is értem miért idegesítem magam fel minden alkalommal, amikor pórul járok, de ha egyszer visszakaphatnám azt az időt, amit elvesztegettem állomásokon ücsörögve…lehet, hogy ez lenne az egyik kívánságom a jótündértől nem is a lottóötös.
Én Lepsényen keresztül járok fel Budapestre. A hely, a vonal és az idő igazából nem is lényeges, mert úgy hallottam máshol az országban is hasonlók történnek. Engem igazából a hozzáállás húzott fel.
Lepsénybe eddig vonatpótló busszal lehetett eljutni, persze vigyáztak arra, hogy sose kelljen 30 percnél kevesebbet várni a csatlakozásra. A vonatpótló buszokat már megszüntették, és a Volán buszai helyettesítik őket. A délutáni - főleg vasárnap az egyik legnépszerűbb - járatot sikerült úgy kitalálni, hogy a volán busza két perccel egy gyorsvonat indulása után érkezzen, így esély sem volt az elérésére. Sokan méltatlankodtak, és talán a sok panaszos levélnek, telefonnak köszönhetően 4 egész perccel korábbra tették a buszt alig fél év alatt. Így most már 2 egész perc lett volna az átszállásra, és egyezkedésre a kalauzzal, hogy hadd vegyünk jegyet a vonaton. Természetesen a Volán dolgozók érdektelensége a mávosokéval vetekedik, és így általában késés, vagyis a csatlakozás lekésése a vége. Ez már egy Volán blogra tartozik, nem is ez a lényeg.
Persze amikor kérdeztem a Máv munkatársát, miért nem tud várni ránk másfél percet (máskor is simán bent tartják 4-5 percre a vonatot az állomáson), a válasz az volt, hogy ez már nem csatlakozó járat. Emberséget nem várok el tőlük, úgyhogy nem is tudtam erre mit mondani. Legutóbb viszont, amikor elérhettük volna a vonatot, és az elvtárs meglátta a buszt bekanyarodni az állomás előtti térre, és meglátta a letóduló táskás embereket, ijedtében belefújt a sípjába és elindította a vonatot, csak azért is bebizonyítandó, hogy ez bizony nem csatlakozó vonat. Alig hittünk a szemünknek, hogy ez a versenyfutás alig 7,5 méteren múlott, de akár még fel is kapaszkodhattam volna, ahogy döcögött ki a szerelvény az orrom előtt. Aztán alig hittünk a fülünknek, amikor tegezve azt válaszolta vissza ez a drága ember, hogy „el vagytok ti tévedve…ez nem csatlakozó…”, mielőtt magára rántotta a forgalmi iroda biztonságot jelentő vasajtóját. Pedig nem is ezt kértünk számon, csak arra utaltunk, hogy csupán emberségből ne szórakozzon 10-12 ember vasárnap délutánjával, mivel így több mint 2 órát vesztett mindenki. Látva ezt a szerencsétlen embert, az jutott eszembe, hogy ez van amikor egy életből kiábrándult, meghasonlott ember (eredetileg nem ezeket a jelzőket akartam írni), egy kis hatalmat kap a kezébe…és direkt kitol az emberekkel, nekik se legyen jobb, mintha én tehetnék az elcseszett életéről. Ez érvényes más tömegközlekedési társaság embereire is. (Bár az is lehet, hogy csak sietett vissza, nehogy lekésse a Cobra11-et)
Apropó 10-12 ember. 3-4 éve, vasárnap délutánonként közelharc ment a helyekért a buszon. Az állóhelyekért. Mostanában már kényelmesen lehet utazni, akár két ülésen is terpeszkedni. Ez nem a Máv érdeme, nem is a Voláné. Néhány év alatt sikerült úgy leépíteni a tömegközlekedést Lepsény, Tamási, Pincehely és Dombóvár között (is!!!), hogy tényleg csak az „tömegközlekedik”, akinek nagyon nincs más választása. Így lehet kiszolgáltatott embereket még jobban megszívatni, másokat pedig átültetni autóból vonatra. Irány az EU! Ja ez már az!?
Ui.: Arra is kíváncsi lennék, hogy most mit csinál az a volt vonatpótló-buszsofőr, aki annak idején saját zsebre dolgozott, és akinek köszönhetjük, hogy az ezáltal (is) gazdaságtalanná tett vonalat megszűntették. Bár az adófizetők pénzén biztos tovább képezték, vagy jól végkielégítették.
Uui.: Az egyik ismerősöm a Máv kontrolling főosztályán dolgozott, és szerinte a legnagyobb csoda, hogy még egyáltalán járnak vonatok. A vállrángatós, felelősségáthárítós érdektelenség keveredve a fejetlenséggel, ami az egész cégre jellemző, néhány ember kivételével. Szóval örüljetek, ha egyáltalán jön vonat.
Köszi a lehetőséget, jól esett, hogy kiírhattam magamból a dühömet.
Sziasztok!
G.
