Jó szórakozást:)
Akkor kezdtem el sejteni, hogy valami baj van, mikor az állomáson várakozó százfős gyülekezet, mint a megbabonázott birkák, egyszerre kezdtek nézni abba az irányba, ahonnan a vonat jönni szokott. Ilyenkor, már észrevettem, próbálják mintegy hipnotizálni a szerelvényt, hátha attól majd átugrik néhány megállót, na meg a fél órás késést, és a közösség akaratának engedelmeskedve mégis beérkezik fél nyolcra (na nem is 25-re, mikorra kiírták, azt senki sem várja már).
És értem én hogy megy ez, olvastam Moldova Doktor könyvét, Akit a mozdony füstje megcsapott, igaz, azt már vagy harminc éve írta, de hát mit csináljak, ha azóta se változott semmi a MÁV háza táján. A múltkor is, hallom, ugye, kirakták a fél vezérkart a Startból, mikor elfelejtették közölni, hogy nemlétező hóesés miatt kimaradnak a szerelvények. Bár korábban nem tudtam, hogy az elbocsátás és az átszervezés szavak szinonimák, mindig tanul az ember valami újat, különben meg biztos, hogy az „elbocsátott” vezetők is szégyenkezve ülnek az új karosszékeikben, és ez nekem elég, nem vagyok nagyigényű. Visszatérve a korábbi problémára, álltam ott kint Vecsésen a megállóban, néhány évvel korábban halok megint, jönnek az első ősz szálak is, pedig tanítom magamnak, hogy nem szabad idegeskedni. Éppen a jógakönyvet téptem szét mérgemben, mikor belém hasított, hogy esetleg haza is mehetnék, úgyis csak az Isten tudja, mikor jön itt vonat. Közben elment a Ceglédi gyors is mellettem kényelmes, kiránduló tempóban, nagyon vigyázva, hogy nehogy felszálljon rá bárki, annyira azért tartotta a sebességet. Miért-miért, kérdeztem magamtól, miközben hazafelé sétáltam azon töprengve, mikor indulhat a következő Volánbusz, és hogy vajon milyen halálnemet érdemelnek azok, akik még arra sem képesek, hogy néhány szót böfögjenek a hangosbemondóba, hogy ne álljál már ott, te hülye, mert még megfázol a végén az öt fokban. Pedig még Kökin is tudatják az emberrel, mikor indul a negyedikről a személy, igaz, szigorúan csak egyszer, le is szoktam a walkman-ezésről, mióta egyszer tévedésből Monoron kötöttem ki. Egyébként a munkahelyen nem haragudtak a másfél órás késésért, bár a kért fizetésemelést sem kaptam meg, talán mert bizonytalan a bejutásom, de ez már nyilván nem az Önök problémája. Köszönöm a szíves figyelmet.
