Hogy ez mekkora duma... Ideje lenne valami garanciát vállalni, de sajnos ez nem így van... Ki tudja hány utastól esik el így a MÁV?
Tisztelt Máv-Start ügyfélszolgálat, kedves megintállunkvazze blog!
Nem tudom, hogy mennyire kirívó (vagy nem) az eset, természetesen tisztában vagyok vele, hogy a szabályzat szerint járt el az illető pénztáros, sőt, még "rendes" is volt, de azért leírom, ami velünk történt a minap: Egy kollegával voltunk Sátoraljaújhelyen munka miatt, és onnan vonattal szerettünk volna Szerencsen IC-re átszállással visszajutni Debrecenbe ezzel a vonattal: http://www.elvira.hu/elvira.dll/xsl2005/uf?i=S%E1toralja%FAjhely&e=debrecen&v=&mikor=08.01.13&d=&u=31&ed=478239A4&language=1&x=92&y=38#A23
úgy, hogy a kollega felesége Sárospatakon csatlakozik hozzánk.
Az egyszerűség (és az Újhely - Sp közötti nevetséges táv) kedvéért kikértem az újhelyi pénztárnál 3 jegyet Db-ig, Szerencstől a nemtommilyen IC-re szóló pótjegyekkel együtt. Ez 16:40 körül volt. Az indulásra várakozva egyszercsak kap kollega egy telefont a közben Patakon ugyancsak a vonatra váró feleségétől, hogy bizony még az előző vonat sem ment tovább patakról, mindenkit leszállítottak, és közölték velük, hogy egyelőre nem megy tovább vonat. Erre mi természetesen visszamentünk a pénztárhoz, és - ugyanannál a pénztárosnál, akinél 3 perccel ezelőtt megvettük a jegyet - rákérdeztünk, hogy akkor most mi van? A hölgy közölte, hogy bizony, vannak fennakadások, nem tud semmi biztosat, de megkérdi Patakot. 1 perc telefonálás után közölte, hogy Sárospatak nem garantálja, hogy tovább tudják indítani a vonatot, azt meg végképp nem, hogy ekkora hóviharban (2 centi hó volt összesen akkor) Szerencsig el is ér a vonat időben. Mivel Újhelyi vendéglátóink felajánlották, hogy vész esetén kocsival elvisznek minket Szerencsre, így közöltük a hölggyel, hogy mivel nem szeretnénk bizonytalan kimenetelű vonatocskázásba kezdeni, inkább megolduk máshogy szóval kérjük szépen vissza a jegy árát. Ezután bontakozott ki a következő beszélgetés: pénztáros hölgy: mivel egy bő óra múlva indulna az IC, így annak az árát már nem adhatom vissza én: de mivel nem tudja a MÁV garantálni, hogy odaérünk időben, így nem tudjuk igénybe venni a szolgáltatást a MÁV hibája miatt, tehát mégiscsak igényt tartanánk a teljes összegre, amit kifizettünk. pénztáros hölgy: Dehát azt sem tudja garantálni, hogy nem esik el útközben, ha valahová gyalog megy, akkor milyen jogon tart igényt a pénzére? én: Úgy, hogy ezúttal én, mint ügyfél szolgáltatást vásárolok a vasúttársaságtól, amit egyértelműen nem tudnak biztosítani, így teljesen jogosan követelem vissza a pénzemet pénztáros hölgy: Dehát, a repülők is leesnek néha, és örüljek,hogy a jegyem árát visszakaptam... Na ez volt az a pont, amikor úgy éreztem, hogy sem az idő, sem a helyzet, sem az - átdolgozott hétvége utáni - lelkiállapotom nem engedi meg,hogy hosszas vitába bonyolódjak, tehát inkább otthagytuk az IC pótjegyek összesen 390 forintos árát, ami nem egy nagy összeg, de ennek ellenére rendkívül sérelmesnek tartom a Máv hozzáállását az utasokhoz. Emlékeztetném Önöket, hogy ez itt, akármennyire is nem akarják belátni, 2008, Európa, pontosabban az EU schengeni övezete. Amennyiben nem hajlandók tudomásul venni azt, hogy Önök igenis _szolgáltatóként_ vannak jelen a piacon, akiknek elsődleges feladata az ügyfelek minél jobb, gördülékenyebb kiszolgálása, úgy kívánok önöknek sztrájkokkal gazdagított, lassú és fájdalmas leépülést és csődbe jutást, vezetőik teljes elszegényedésével egyidőben. Maradok tisztelettel, immáron kizárólagos Volán-utas, Lehotai Balázs Debrecen
