Hát büszke vagyok, hogy ilyet is írhatok. Nem csak a fikáról kell szóljon ez a blog, hanem a dícséretről is.
Sziasztok!
Abszolút pozitív élményről számolhatok be a Békéscsaba-Bp. Keleti
vonalon egy kaller viselkedéséről és még egy kis csattanó is akad a végére.
Néhány hete történt, hogy felszálltam az említett járatra. Indulás előtt
pár másodperccel pattant föl egy fiatal nő a vonatra, s ült be a
fülkébe, ahol egyedül ültem. Látszott rajta, hogy rohant, a pénztárcáját
sem rakta még el rendesen. 2 percen belül megérkezett a kaller bácsi is,
kérte a jegyeket. A nő kérdezi, hogy nem tudná-e megadni a Keleti
telefonszámát, mert azt hiszi, hogy a pénztárnál felejtette a
bankkártyáját, amivel fizetett.
Csávó végig tapogatja a kabátját, mondja h hozza a telefonját. Gondoltam
lediktál egy telefonszámot, és viszontlátás. De nem! Visszajött, beült a
fülkénkbe, és a saját telefonjáról (gondolom céges v mittomén) kezdett
intézkedni: bejelentkezett az azonosítószámával meg midnen, és vázolta a
helyzetet a személyszállításért felelős fejesnek (ezt ő mondta), és
frankón leszervezte, hogy a nő hogy fogja visszakapni a kártyáját, kinek
kell majd értemenni, melyik pénztáros, felvette mindenki adatát,
meglepően profin. Ennyi intézkedés tuti nincs benne abban a mindig
emlegetett munkaköri leírásban...
Na és egy poén: míg várták a visszahívást, hogy megvan-e egyáltalán a
kártya, addigra elhangzott a nő neve, (nem emlékszekpontosan, mondjuk
Kiss Erika), a kaller visszakérdez: Kiss Lászlónak a lánya? Igen, honnan
tudja? Ismerem az apját, mert Gyulán a fürdőben maszírozok és hozzám
szokott járni...:D
milyen kis mellékese van a kallernek, alig tudtam tartani a röhögést..na
de végülis maximálisan rendes volt úgyh peace.
Üdv: Levente
