Uzsgyival Szegedre bátor dolog.
Heyho!
Rutinos utazóként már sok mindent megéltem a vasúton. De ilyet én még nem láttam. Elképesztő egy eset.
Az útvonal a következő volt: Orosháza - Szeged - Budapest-Nyugati pályaudvar. Terveimnek megfelelően Orosházáról 15:18-kor elindultam a Szegedre közlekedő személyvonattal. MENETREND SZERINT INDULTUNK!!! Na nem is ez az érdekes, mert véletlenek bárhol akadhatnak (azon a vonalon állandóan felborul a menetrend). A menetrend alapján 16:40-re érkeztem volna Szegedre, ott 2 percem lett volna átszállni a 16:42-kor induló Hírös InterCity-re. A jegyeket szépen megvettem Orosházán. Nem mellékesen ott még nem nyomtatják a jegyet hőpapírra, hanem tépik (az a hosszúkás). Az InterCity-pótjegyet meg megírják egy készpénzfizetési számlára. Na ez volt a zárójel.
Folytassuk a történetet, mert még közel sincs vége. Eleve azzal a félelemmel indultam el, hogy az a 2 perc semmire sem lesz elég, s hogy elhúz majd mellettem szépen az IC. Így is történt... De nézzük, meg miért.
Az első sokk Hódmezővásárhelyen ért, amikor az állomástól a legmesszebb álltunk meg, a vonat vége ugyanott volt, ahol a peron vége. Ez hagyján, szakadt az eső, szerencsétlen ember, aki le akar szállni, jól megázik, de hát Istenem, megesik. De ami nagyon felbosszantott: a szembejövő vonatot be kellett várni. Ami rendben is van, egypályás vonalakon ez megszokott. De az, hogy ott álltunk 20 percet... Nem kellett nekem annyira örülni annak a pontosságnak, ugye. Mert a szembejövő mindent felborított.
Na elindultunk nagy nehezen, következő megálló: Hódmezővásárhelyi Népkert. Egy városon belül lévő két megálló, 2 km van köztük. 10 percbe telt ez az út, mert anno, amikor megépítették azt a bizonyos legkisebbet, ami ugye számít bevásárlóközpontot, át kellett építeni ott a vonalat a kapcsolódó úthálózat okán. Rendben, döcögjünk át. Népkertnél természetesen be kellett várni a makói személyvonatot, ami miért is ne, késett. Elindultunk Népkerttől, mentünk rendesen, pörgött is a drága kis orosz gép, reményt keltett bennem.
De ekkor jött a kés a hátamba, amitől végleg lehidaltam. Kapaszkodjon meg mindenki, mert ez az, ami elkpesztő a sztoriban. Elhagytuk már Szeged-Rókust, döcögtünk tovább, egy megálló választott el a Nagyállomástól, Szeged-Rendező. A történet a rendező pályaudvar előtt a vasút és a közút kereszteződésében játszódik. Kereszteződés előtt vonat megáll, kocsik mennek át szépen a vasúti átjárón. Kb. 10 percig...Konkrétan nem tudom, mi történhetett pontosan, de a sorompót nem csukták le, a villogó meg szépen fehéren ontotta a fényt az autósok felé. Az autósok mit sem törődve az egésszel, mentek szépen át. Nem baj, hogy ott virul mellettük az orosz barátainktól kapott Uzsgyi.
Szóval a várakozások és ez a különös szituáció bojkottálta az én Hírös IC-met. Emiatt Szegeden várakozhattam az egy óra múlva induló (17:42) Tiszavirág IC-re.
És némi öröm az ürömben. Gondoltam, joggal illet meg majd az IC-pótjegy kicserélése. Ugyanannyiba kerül, mit kell marháskodni. Odamentem a jegypénztárhoz, szimpatikus fiatalemberrel indult meg a diskurzus. Elmondtam, mi történt, meg hogy ki tudná-e cserélni nekem a pótjegyet. Fiatalember válasza: "Csak most és csak magának!" Megkérdeztem már ugyan, hogy ilyet valójában nem lehetne? Azt mondta, hogy nem. Mondom, akkor terjessze fel az Üzletszabályzat módosítását. Lényeg a lényeg, a pótjegyemet kicserélte, megvártam az IC-t, és végülis Pestig kellemes volt az utazás is, mert egy jó cimborával utazhattam együtt.
Na de azért ilyet. Elaludt a vasúti bakteriológus vagy mi a frász???
Szívélyes üdvözlettel:
Ádám