Kedvenc vasuttarsasagunk meg a sokat probalt utazoknak is tartogat meglepeteseket. Tortenetunkben a meglepetes egy kalauz szemelyeben jelentkezik, aki a bicikliszallito mellett allva, a kis bicikliemblema alatt a vegsokig elmenve vedelmezi allaspontjat, hogy ott biciklit szallitani marpedig nem szabad.

A hibat ott kovettem el, hogy biciklim tarsasagaban Becsbe szerettem volna utazni. Vonattal. Aki kulfoldre utazik, szerencsere megteheti, hogy nem MAV szerelvenyre szall, az EuroCity jaratok kozott indulnak az osztrak vasuttarsasag joval kenyelmesebb szerelvenyei is. A kenyelem mellett kozlekedeskulturaban is a MAV elott jar az OBB: minden vagon mindket vegen kulon biciklitarolot helyeztek el.  A kalauz azonban sajnos MAV-os. Nyilvan szakmai buszkeseget serti, ha a csunya imperialista nyugati infrastrukturat hasznalni is kivanja az utas, meg elkenyelmesednenk. Ervelese szerint a MAV belso szabalyzatban tiltja a bicikliszallitast az EuroCity jaratokon: le kell szallnom.

Mivel ezt - ertheto modon - nehezen akarodzott elfogadnom (kezemben meregdraga nemzetkozi jegyemmel), a holgy rendort hivott. Vicces fordulat ekkor allt be a tortenetben, a rendor ugyanis nekem adott igazat. Felhivta a figyelmemet arra, hogy ugyan most le kell szallnom, de panaszt tehetek az intezkedo kalauz ellen. Ehhez segitsegul elkerte a kalauz holgy adatait, aki egeszen vicces modon megtagadta ezt, arra hivatkozva, hogy most epp nincsenek nala a papirjai, majd tavozott a mar indulo vonaton.

Igy esett, hogy a rendor tarsasagaban ketten tettunk panaszt a MAV forgalmi irodajan. Kivancsian varom, hogy szeretett vasuttarsasagunk mennyiben azonosul eljaro kollegajanak viselkedesevel.