Úgy alakult a dolog, hogy dolgom akadt egy kis faluban valahol Kelet-Magyarországon. (Most még nem írom le a nevét, mert majd pár hét múlva lesz jelentősége a dolognak, megtudjátok.)
Szóval, gondoltam, elmegyek ide, megbeszélni pár dolgot. Mivel gépkocsival ez oda-vissza csaknem 700 km, gondoltam egy nagyot, jó öreg MÁV és Volánbusz, legalább tudok olvasgatni, nézelődni, gondolkodni, meg amúgy sem szeretek ennyit vezetni.
Nosza, nézzük a menetrendet. Ekkor ér a megdöbbenés: ezt az utat egy nap alatt, oda-vissza, tömegközlekedéssel megjárni LEHETETLEN. Magyarországon, 2007-ben.
Mert ugyan Fehérgyarmatra még csak-csak eljutok vonattal, de mire odaérek, elmegy a reggeli-délelőtti egyetlen (!) autóbusz. Marad a délutáni járat, azzal el is jutnék a célállomásra, de akkor meg nem tudok visszajönni, mert mire visszaérnék Fehérgyarmatra, addigra már nem tudok elindulni a főváros, pontosabban Verőce irányába.
Így aztán most az következik, hogy 12.56-kor felszállok Magyarkút-Verőcén a kispirosra, aztán bent vagyok a Nyugatiban 13.43. Onnan 14.05-kor elkezdek menni a Vércse Intercityvel egészen Debrecenig. Ott egy kedves ismerősöm, Orendi Mihály nagyvonalúan szállást ad nekem a Sport Hotelben. Csütörtökön reggel 5.12-kor vonatra ülök és 7.35-kor máris Fehérgyarmatra döcög be velem a vicinális. Így másfél órás várakozás után érem el a buszt, amivel 10.22-re a célomnál vagyok! (5 órát megyek Debrecenből Szabolcsba, elképesztő!) Ott elintézem az elintézendőket, majd vendéglátómat megkérem, hogy dobjon el Zajta állomásig, ahol 13.00-kor, esetleg 15.10-kor vonatra szállok. Ha elérem a 13 órást, akkor 16.42-re máris Debrecenben vagyok, 20.28-ra meg Verőcén. Ha csak a délután 3 órást csípem el, akkor hazaérkezésem 00.30 lesz, ez meg már ugye péntek. Így lehet egy magyarországi település megközelítéséből 3 napos utat kreálni. S ekkor még nem számoltam bele, mi van, ha valamelyik vonat késik, mert akkor eldől a dominó.
