Szegény Gina! Kifogta a világ legbrutkóbb nénijét
Sziasztok,
Örülök, hogy van egy honlap ahol az ember fia-lányának jól meg lehet mondani az összes MÁV-os storyt, de itt most nem a vezetéssel nem is a dolgozókkal vagy az üzemeltetéssel van problémám, hanem a kedves utazóközönséggel.
Az egész úgy kezdődött, hogy reggel felülök a szokásos járatomra, találok egy 4-es ülést, ahová annak rendje és módja szerint leültem. Behúztam a tappancsom, mert hosszú lábaim vannak és próbálok tekintettel lenni a többiekre is, hogy kényelmesen le tudjanak ülni. Szóval ott jártam, hogy leültem. A megállóban egy idős néni (kb. 65 éves) és leánya leülnek velem szemben, de az alapvető udvariassági formulát is kihagyták ( szabad-e ez a hely vagy bármi), de ezen már meg sem lepődöm, megszoktam, hogy egyesek számára nem vagyok látható, bár a sárga hajam és a 176 cm-em, vékony testalkatom elég feltűnő, de lehet hogy csak a férfi társadalomban...
Oké ezen nem is szabad idegeskedni. Belépett Érd után a kalauz szépen elővettem a ticketemet, éppen mosolyra és köszönésre nyitottam volna a számat, de ebben a pillanatban a velem szemben ülő néni a cirka 3-szor akkora súlyával térden rúgott, és az ölembe pottyantotta a nem éppen könnyű táskáját (ezt úgy kivitelezte, hogy kifordult teljesen a székből hogy a kalauzzal szemben legyen). Persze hogy sikítva pattantam fel, mire a néni tovább kutatott a táskájában teljesen kifordulva a székén. Erre Én kisántikáltam és leültem kint a folyóson, hüppögve magamban, hogy a ficamos térdemről erre a nagy rúgásra levált-e valami csont vagy porc, vagy bármi ami miatt az eset óta máig alig bírok járni. A néni leszállni készült Budafokon ( ezt onnan észleltem, hogy úgy kivágta az ajtót, hogy azt hittem felcsapódik lehajtható szék, amin ültem velem együtt vignyettaként falra), akkor is ott ültem, vagyis már félig gubbasztva fogdostam a jajongó térdkalácsom és várokozásteljesen hallgattam. Se egy tekintett se egy bocsi, vagy lehet hogy a kivágott ajtótól várta el hogy bocsánatot kérjen? Vagy csak úgy volt vele hogy nem is számít?
Sajnos nem ez az első ilyen. az rendszeres hogy 4-es ülésen ül egy ember és egy táska, és ha szól neki az ember hogy szeretne leülni arra a kis 25 percecskére amit kemény 300 Ft-ért vásárol az ember hogy bejusson a munkahelyére, mert sajnos még 27 vagyok és nem 72 hogy ingyérâ019 utazzak. Én lehetnék felháborodva, mert dolgozni megyek azért, hogy ő is utazhasson meg stb., de általában a 4 helyen utazó 1 személy van felháborodva hogy a csomagjai, de a nép körülötte heringként áll az nem számít. Egyszer kértem egy 70 év körüli úriembernek látszó embert aki közölte hogy ő jogosan foglal egy szem magában 4 helyet, mert 15 kg-os táskát még lehet szállítani vonaton, és nem számít hogy velem együtt egy kismama és idős nénik álltak, mert nem volt már ülő hely. Szóval már szólni sem nagyon merek az ilyen helyzetekben, inkább meg sem próbálok leülni, kimegyek a vagonközbe
Lehet hogy ezt nevezik tömegközlekedésnek, de alig várom hogy visszaköltözzem, mert azt gondoltam hogy azért jó lakni Érdnél mert tisztább a levegő és nincs az a nyüzsi, mint a fővárosban, jaj és majd el felejtettem hogy a kert is vonzó volt előtte, de nem ilyen áron. Sajnos éjszaka a tegnap történt incidens miatt többször fel is ébredtem, mert fájt a lábam...
Remélem nem csak süket fülekre talál a kis irományom, de csessze meg hahó!? A másik is ember, és vegyük már észre a másik mozgó lényt és tiszteljünk meg annyival mindenkit, hogy legalább egy picit odafigyelünk egymásra, akár fiatal vagy öreg akár férfi akár nő.
üdvözlettel mindenkinek incidens mentes utazást:
U. Gina
