Negyvenkettő megosztja velünk pozitív-negatív élményeit.
Szia!
Gondoltam az alábbiakban a személyes tapasztalataimat picit
összefoglalom, ha gondolod a levelet nyugodtan darabold több postba,
vágj ki belőle részeket, ahogy jólesik.
Látom a blogban szerepel pozitív is, negatív is. Akkor én is
megpróbálom gyarapítani mindkettőt.
Pozitív élményeim:
Igaz ez már pár éve történt, de akkor nem volt blog. Akkoriban sokat
vonatoztam Budapest és Székesfehérvár között. Katona voltam. Volt egy
eset, amikor a legutolsó vonattal mentem Fehérvárra és mivel mindig
menettérti jegyet vettem egy régről maradt akkor is volt nálam, amit
egy hete nem kezeltek le. Gondoltam de jó, akkor nem kell újat venni.
Felszálltam a Délinél, elhelyezkedtem az üres kocsikban és utaztam mert az jó. Megérkezik a kalauz, egyik kezemben
cigi, másikban telefon, épp beszéltem. Hanyagul odaadom neki a jegyet,
mire mondja, hogy ez már lejárt 4 napja. Akkor esett le hogy
hozzászoktam hogy 100 km-nél általában többet utazok és ott ugye 30
nap, míg 100 km alatt 3 nap a menettérti érvényessége. Na mondom
szuper, de balfax vagyok. Elmondtam a kalauznak mi a helyzet, és ő
mérlegelt, hogy én egy notórius bliccelő vagyok-e vagy nem, majd
javasolta, hogy ad nekem egy jegyet az egyik olyan állomástól, ahol a
vonat ugyan megáll, de ilyenkor már nincs jegypénztár. Ki is állított
nekem egy talán ha 20 forint értékű (90%os) jegyet és szó nem volt
büntetésről.
A jegypénztárak...
Jártam Budapest-Nagykanizsa vonalon egyszer úgy, hogy a MÁV szokás
szerint kevés jegypénztárat tartott nyitva és nem sikerült 30 perc
alatt sem jegyet vennem. Az előttem álló lány is ugyanígy járt, csak ő
diákjegyet szeretett volna.
Kiálltunk a sorból és megkérdeztem a kalauzt, a vonat mellett, hogy ha
a 2 jegy árát neki adjuk, akkor elvisz-e a vonat. Picit mélázott majd
azt mondta, hogy persze. Megegyeztünk abban, hogy mikor jön
ellenőrizni, kimászok a vonat előterébe és majd ott lebonyolítjuk a
bizniszt. Így is történt, a kalauz gazdagodott párezer forinttal én mi
meg haza tudtunk menni időre. Ez a példa természetesen nem követendő,
mert egyrészt a kalauzt vettük rá, hogy eltérjen a szabályoktól,
másrészt bármikor jöhet egy ellenőrzés, ahol a jegy nélküli utast
simán megbüntetheti jogosan a MÁV.
Hasonló esetem történt a múlt hétvégén. Jegypénztár, szombat reggel,
piszok nagy sor. Hajnali IC-re esélyem nem volt hogy jegyet vegyek.
Kallert megkerestem, mondta hogy 2000 HUF plusz jegyár, vagy megyek 2
órával később. Aztán végülis felszálltam és fizettem is neki, mikor a
csodamasinájával kiállította a jegyet meg apótdíjat. Frankón
megdrágult ez a pótdíj is legutóbb aszem 400 forintot fizettem.
Sajnos ezek miatt a jegypénztáras történetek miatt ez már nem az első
pótdíjam, pedig nem az utolsó percben érek ki sosem. De valahogy azt
látom a MÁV mindig annyi jegypénztárat tart nyitva hogy a sorban
minimum legyen vagy 20 ember. Akik közül 3-4 mindig olyan, mintha most
utazna életében először vonattal és minden szutykot megkérdez a
szerencsétlen pénztárostól, aki ha nem elég élelmes hogy elhajtsta a
jóembert az információhoz (ha van), akkor megint a többi utas szív majd hogy
lekési a vonatot.
Negatív:
Ütemes menetrend... Vonatok egymáshoz igazítása? Üsse be bárki az
Elvirába, hogy Budapest-Marcali, egyből új értelmet nyer a fenti 2
fogalom. Pedig nem a világ végén van ez a kisváros, csupán az egyik
MÁV fővonaltól 20 kilométerre egy másik vonalon. A 13 kidobott
lehetőségből 9 esetében több mint 6 óra a mentidő. 200 Km-ről van szó,
2007-ben Európában, az Európai Únióban, igen ez alig több mint 30-as
átlag és nem gőzmozdony jár arra.
No befejezem mára.
Sok sikert a bloghoz.
Üdv:
negyvenketto
Köszönjük.
