Feri Vácrátótra akart menni. Kisandított a vonatablakból és azt se tudta, hogy hol van. Nem működött a fapados dszípíesz, a helységtábla az állomáson.
Tisztelt MÁV!
Rutinos játékos vagyok már vonatozás műfajban, és sajnos elég sokat utaztam nyugat- és észak Európában ahhoz, hogy meglássam a minőségi problémákat a Magyar Államvasutak háza táján. A problémákat egy speciális oldalról, a kerékpárosok oldaláról is látom, mivel szinte mindenhova viszem a bringámat is.
A rengeteg példából csupán a legutóbbi, talán nem a legfajsúlyosabbat írnám itt le. Ez a példa ugyanakkor remekül lefesti a Cég működésének alapvető hiányosságait, amelyekkel engem a végletekig fel lehet idegesíteni.
Budapest Nyugati Pu. - Vácrátót az úticél. A szerelvény utolsó kocsijába szállunk, itt ui. van "kerékpártároló" (3 állítható kampó), amelynek létezéséért a balkáni viszonyok közepette akár egy pirospont is járhatna a MÁV-nak. Az út kb. 40 km, és vagy 1 óra (!) megtétele után egy állomásra értünk, amely táblák és feliratok híján névtelenségben maradt. Fogalmunk sem volt, hogy milyen településre, egyáltalán: melyik bolygóra vetődtünk? Az utolsó leszálló utasoktól tudtuk meg, hogy Vácrátótra értünk.
Pánik, majd villámgyors (...) reakció: barátnő a peronra, hogy jelezzen a kalauznak, biciklit kampókról leapplikálni, vonatról lehajítani. Sikerült a küldetés, megérkeztünk. Akkor a hol itt a probléma?
Hát ott, hogy az állomásfőnök arra a kérdésemre, hogy mi okból nincs jól látható településnév az állomáson, csak megvonta a vállát, hogy ő nem tehet semmit. Ő ismeri a problémát, ő már szólt valakinek, de évek óta semmi. ÉVEK ÓTA!
A k.va életbe, ha én szolgáltatóként évekig nem teljesítek hasonlóan kézenfekvő dolgokat, akkor bezárhatom a boltot. De a MÁV csak elvan a szemétdombján, nézegeti a köldökét és nyeli a közpénzt.
Miért? Mert az utas csak mellékes tényező, az utas mindig elégedetlen, hát panaszkodjon. Neki ez úgyis szokása. Az utas egyenesen kártékony, ő bliccel, ő szemetel, követel, sőt a végén még autót is vesz és nem vonatozik.
Köszi hogy elmondhattam.
Üdvözlettel,
V. Feri
