Aki a vasutat választja munkahelyének, netán hivatásának, mint jó magam is,  egy két dolgot nem árt tudni erről a közlekedési ágról.

Mindenféle vasúti iskolában, tanfolyamon vagy  egyéb képzésen, ahol vasúti ismereteket tanítanak, amit a tanulókkal legelőször tisztázni kell, az, hogy mi is az a vasút? Az Utasítások, valamint az Értelmező szótár szerint is:

A vasút kényszerpályás, szárazföldi közlekedési ág...., és még folytatódik a meghatározás, de jelenleg ehhez az írásomhoz ebből, ennyi is elég. A történet szempontjából lényeges, hogy kényszerpályás. Nézzük, hogy mit jelent ez?

Azt jelenti, hogy a vasúti járművek kerekei úgy vannak kialakítva, hogy az egymástól meghatározott távolságra levő sínszálakon (normál nyomtávolság a MÁV-é) biztonságosan  közlekedhessenek. Sőt, ezzel arra vannak kényszerítve, hogy a járművek a sínszálakat nem is hagyhatják el. Magyarul arra megy a jármű (mozdony,  vonat), amerre a sínek vezetnek. Nem tudnak a vonatok jobbra, balra kitérni, ha velük szemben is jármű közlekedik.

A klasszikus vasutas viccben ez úgy hangzik:
- Mit csinál  a bakter, ha azt látja, hogy két vonat ugyanazon a vágányon egymással szemben halad?
-  ........?
-  Beszól az asszonynak:  Gyere ki anyja, ilyet még nem láttál!

Abba már ne bonyolódjunk bele, hogy a jármű azért egyik sínről a másikra át tud menni.
A lényeg az, hogy amerre a sín van, arra tud menni a vonat.

Főleg tudni kell, hogy nem a mozdonyvezető dönti el, hogy melyik vágányon közlekedik, hanem a forgalomirányítók, forgalmi szolgálattevők  állítják be az úgynevezett  "vágány utat", amelyiken a vonat közlekedhet.

Ha ezeket  a dolgokat nem tudja valaki, annak nem szabad olyan műveletbe kezdeni, mint az a fiatalember, akiről most mesélek.

A győri személy pályaudvar első vágányán állt a Hegyeshalomba közlekedő személyvonat.
Indulási időig még volt vagy 20 perc. A vonat elején levő mozdonyon a mozdonyvezető és a mellette szolgálatot teljesítő vonatvezető  (akkor még volt ilyen munkakör) a szükséges adminisztrációs munkákat elvégezték, várták az indulási időt, közben beszélgettek.

Mint derült égből villámcsapás, úgy érte őket a váratlan meglepetés: A mozdony ajtaját (kívülről)  kinyitotta egy fiatalember,  úgy 19-20 éves lehetett,  felugrott a "vezetőállásra".  Az ott levő két emberre irányította a kezében levő pisztolyt és rájuk ripakodott.

Azonnal induljanak a vonattal Hegyeshalom felé! Meg ne álljanak addig, amíg át nem értek a határon!

Ez egy váratlan helyzet. Mit lehet ilyenkor tenni?

A vonatvezető megpróbált ugyan magyarázkodni.  Gondolom el akarta mondani, hogy ez a művelet nem hajtható végre. Csak, ha a forgalomirányítókat is kényszeríti valaki.
Nem mondhatta el, mert a fiú ráordított, hogy hallgasson. Inkább azonnal induljanak.

A mozdonyvezető nyerhette vissza előbb a lélekjelenlétét. Ravasz ötlettel állt elő.  Azt mondta a fiatalembernek, hogy előbb be kell indítani a mozdonyt, amihez be kell mennie a géptérbe.

Na ezt bevette a fickó. Honnan tudta volna szegény, hogy ez nem így működik?

A beindításhoz nem kell a géptérbe menni.  Viszont a géptérből a mozdony másik végére át lehet menni.  A mozdonyvezető is ezt tette. A mozdony hátsó ajtaján szép óvatosan távozott a mozdonyról és elment rendőrt keresni.

A mozdonyon maradt vonatvezető sejtette, hogy mi a szándéka a mozdonyvezetőnek, de egyre rosszabbul érezte magát, mert a  "vonateltérítő" kezdett ideges lenni. Rákiáltott a vonatvezetőre, hogy  hívja  azonnal a mozdonyvezetőt vagy indítsa be ő a mozdonyt.  Szabadkozni akart, hogy  nem ért a mozdonyhoz, ő csak vonatvezető. Ebből ugyan a srác semmit meg nem értett, de egyre durvábban követelte, hogy induljanak már.

A nyomaték kedvéért, vagy csak idegességében még a pisztolyt is elsütötte. Talán nem is egyszer, mert később a vonatvezető fogasra akasztott köpenyén hét lyukat is találtak.

A vonatvezető, aki már nem volt egy fiatalember, olyan sokkot kapott, hogy összeesett, elájult. Erre a pisztolyos fiú is begyulladt. Letette a pisztolyt és élesztgetni próbálta az öreget.

Ekkorra ért vissza a mozdonyvezető két rendőrrel, akik leszedték a disszidálni szándékozót a mozdonyról. Nem lehetett gyakorlott gépeltérítő.  Ellenállást nem tanúsított, sőt félájultan vitték el a mentők a vonatvezetővel együtt.

Egy rámenős újságíró kinyomozta volna azt is, hogy a fiú miért akart külföldre menni
(megbukott matekból, vagy elhagyta a szeretője), sőt azt is, hogy honnan vette a pisztolyt (netán az apja katonatiszt volt). Én ezeket nem tudom.

Azt viszont igen, hogy a vonatvezető nem dolgozott többet. Egészségi állapota miatt  lerokkantosították. Azt sem tudom, hogy a "vonateltérítő" milyen büntetést kapott.
Ha azt nem is tanulta meg, hogy mi az a "kényszerpálya", annyit tanulhatott az esetből, hogy a vonatot nehéz eltéríteni.

Azt csak a szovjet filmekben a partizánok tudták!

(István cikkei a több évtizedes vasút pályafutásából itt olvashatóak.)