Megérkeztek az első beszámolók az otthon nyomtatott jegyekről. Ahogy az várható volt, még elég nyögve nyelősen megy a dolog, a kalauzok általában még tanulják, mit kell csinálniuk.

Valószínűsíthetően az angol nyelvű rendszer sem segít sokat, mert amúgy a technológia használata gyerekjáték. Mi otthon az Android operációs rendszert futtató, 30000 Ft-os alsó kategóriás okos telefonunkkal, s a Barcode Scanner nevű programmal vígan minden nehézség nélkül leolvassuk az interneten is legenerálható, igaz, nem a MÁV által használt QR-kódokat. Általában az egyik levélben olvasható zoomolást sem kell megvárni, ahogy közelítünk a QR-kódhoz, még be sem hozza a kamera tűélesre a képet, a program máris beméri a kódban lévő 3 azonosító pontot és kidobja a hordozott információt.

Íme az észrevételek:

Tegnap utaztam otthon nyomtatott e-tickettel, Fehérvár-Érd viszonylaton, pusztaszablocsi átszállással. Mindkét kalauz megoldotta, bár az egyik telefonos segítséget kért ehhez. Csak azt nem értem mire fel a korlátozás hogy személyre szabott, és csak egy járatra érvényes a jegy, ezzel (főleg ez utóbbival) nem értem miért kell nehezíteni a pályát?? (Balázs, Facebook)

Kedves Vittore!

A napokban vezették be ezt az otthon nyomtatott jegyet, a blog is írt róla, hát gondoltam, hogy kipróbálom.

Vettem egy BKSZ csatlakozó diákjegyet Érd felsőre, kemény 80 forintba került, szóval nem volt nagy utazás. Pár nap múlva utaztam is, rögtön az indulás után jött a jegyvizsgáló, aki egy nagyon szimpatikus figura volt.

Mutattam, hogy nekem ilyen jegyem van, erre mondta, hogy az nagyon jó, mert ő még sosem próbálta, szóval most végre csinálhat ilyet. Leült velem szembe, elő is vette a szép kis okostelefonját, meg hozzá a rendszer kezelési utasítását, mert azt mondta, már régen volt az oktatás.

Elég bonyolult, több oldalas leírás volt a rendszerről, de hamar sikerült kiválasztani a "Jegykezelés" opciót. Onnantól már nem ment olyan szépen a dolog, először a telefon valami "jegyátvételi kód"-ot kért, ezen a képernyőn át lehetett ugrani, viszont utána meg kidobta, hogy "working" (ugye nyilván angol nyelvű menü kell), és semmit nem akart csinálni percekig. Pedig direkt az alagút utánra hagyta a dolgokat, hogy nehogy a térerővel legyen gond. Kelenföldig nem sikerült működésbe hozni a rendszert, aztán utána végre megjelent a kamera képe, amivel a vonalkódot kellett célba venni. Mondanom sem kell, a kamera hosszú másodpercekig állítgatta a fókuszt, de csak nem akarta az igazságot. Aztán végre sikerült beolvasni, a telefon azonnal dobott is egy hibaüzenetet, hogy nincs kapcsolat a szerverrel. De ennek ellenére szépen kiírta a jegy összes adatát (név, szül. dátum, viszonylat, kedvezmény, stb.)

Ezután nagy nehezen sikerült megtalálni a leírásban, mi a következő lépés, a jegyvizsgáló és én is nagyon boldogok voltunk. A nevemet, születési dátumomat, de még a BKSZ bérletemet sem ellenőrizte le (ezt nem panaszként írom, szóval nem is szerepel dátum, vonatszám, stb.)

Közben mondott nekem pár dolgot a rendszerről. Ezen én is elgondolkoztam, de szerinte sem teljesen érthető, miért kell most már 2 készüléket magukkal hordani, ahelyett, hogy valahogy integrálták volna a kettőt. Panaszkodott arra, hogy most már az utasleadási lapokat is géppel kell írni, és fél óra eltelik, mire sikerül kitölteni egyet. De látszott, hogy nem a "rendszer ellensége", még mondta is, hogy örül ő az újításoknak, csak a kivitelezés borzalmas.

Nagyjából ezeket a tapasztalatokat akartam leírni, sajnos eléggé úgy tűnik, hogy nem lett túl jó a rendszer konstrukciója, és nagyobb forgalmú vonaton mondjuk 1-2 ilyen jegy is hosszú percekre lefoglalja a jegyvizsgálót, szóval semmiképp nem úgy tűnik, hogy minden rendben. Persze idővel majd biztos kiforr, de azért kicsit úgy érzem, túlbonyolították ezt is.

Üdv,
Bence