Tékozló Homáros kollégáink által továbbított levelet kaptunk, melyben Marianna meséli el történetét. Egy átdolgozott nap után rohant volna a családja után Gárdonyba, de a pénztáros meggyőzte, hogy a kiszemelt vonatnál korábbi vonattal utazzon.

Hiba volt, ugyanis a korábbi gyors elvitte egészen Székesfehérvárig, ahonnan a férjnek kellett visszautaztatnia Gárdonyra Mariannát. Íme a levél:

Kedves Homár!

Honlapjukon olvastam egy pár bejegyzést többek között a MÁV-ról is. A következő történetet szeretném önöknek elküldeni:

A múlt héten szombaton utaztam vonattal, amikor is tulajdonképpen az ijedtségen, és némi benzinköltségen kívül nagy baj nem ért, azért a történet tanulságos, és nem kívánom senkinek hogy átélje azt amit én.

Családom leutazott autóval Gárdonyba, és miután nekem dolgoznom kellett még az nap, úgy döntöttünk, hogy én este majd vonattal utánuk megyek. Bevallom nagyon ritkán utazom vonattal így alaposak akartunk lenni, ezért reggel az interneten meg is néztük, mikor indul nekem megfelelő. Este 20 órakor zártam, a Déli pályaudvar pedig nincs messze a munkahelyemtől, így a 20 óra 46 perckor induló vonat, mely Gárdony állomáson is megállt az internet szerint, épp megfelelőnek bizonyult. Oda is értem 20 óra 20 perckor, beálltam az elenyésző sorba jegyért, és megnyugodva még azt is elterveztem, hogy iszok egy jó kávét az indulásig, mert még akár az is belefér az időmbe. Amikor sorra kerültem, a pénztáros hölgy ki is állította a jegyet Gárdony állomásig, és amikor kérdeztem ( csak hogy tényleg biztosra menjek), mikor indul, közölte, hogy 20.31-kor a Keszthelyi gyors juttat el célomig. Meglepődve mondtam neki, hogy az interneten 20óra 46 perc volt feltüntetve, személyvonatként, és nem is Keszthelyi végállomással. A hölgy idegesen siettetve közölte, hogy az nem úgy van és siessek mert lekésem. Mégiscsak ő tudja gondoltam én, és reggel óta akár közbe is jöhetett némi változás, úgyhogy rohantam. Ekkor volt 20.25.tehát volt kemény 6 percem megnézni, hogy a Keszthelyi gyors melyik vágányról indul, megkeresni a vágányt, és gyorsan felszállni. Ez is sikerült. Szépen elhelyezkedtem, elővettem aktuális olvasmányomat, és elégedett utasként utaztam, az immár robogó vonaton.

Aztán megjött a kalauz, én átadtam a jegyet és miután a férjem ki akart jönni elém a Gárdonyi állomásra, szépen megkérdeztem, hogy körülbelül mikor érünk oda. A kalauz közölte nagyon udvariasan, hogy oda semmikor, mert ez a vonat két helyen áll meg, és az első megálló, majd csak Székesfehérváron lesz. Azt gondoltam ez egy nagyon rossz vicc, de nem volt az. Ott ültem egy vonaton, éjjel negyed tízkor, egy végig dolgozott nap után, holt fáradtan, egy olyan vonaton ami jó messzire elvisz úti célomtól. Vissza Gárdonyig ( majd ha egyszer Székesfehérvárra érek) fogalmam sincs mikor indul vonat, indul-e még éjjel egyáltalán, és tulajdonképpen egy, egy órás út nekem, így most hány órába fog telni, arról nem is beszélve, hogy vehetek még egy jegyet.

Végül a férjem elautókázott értem Gárdonyból Székesfehérvárra, és több tortúra nem ért.

Három verzió áll fenn:

- a pénztáros hölgynek nem voltam szimpatikus, és így akart velem kicseszni ( kösz sikerült…)

- nagyon viccesnek gondolta ( hát ez nem sikerült)

- véletlenül félreinformált: ez esetben kérném, hogy ha nem biztos valamiben akkor inkább ne adjon információt.

Bizonyára én is hibáztam mert annyira siettem elérni a 6 perc múlva induló vonatot, hogy a táblán csak a pénztáros hölgy által közölt Keszthelyi gyorsra koncentráltam, így nem néztem meg tüzetesebben a többi vágányról induló vonatok adatait. Mentségemre szóljon, hogy olyan nagyon sürgetett a hölgy is, hogy ezt kell elérnem, hogy meg sem fordult a fejemben, más alternatíva.

A kalauznak pedig ez úton is köszönöm a kedvességét, azt hiszem több figyelmet érdemelnének. Fehérváron megkerestem őt és megköszöntem az udvarias velem való bánásmódot, amelyen meg is lepődött ( gondolom nem sokan köszönik meg a munkáját), és megkérdeztem, hogy nem kell-e fizetnem valamit, hisz sokkal több kiló métert utaztam, mint amennyiért fizettem ( Gárdonyig).

Megértő és sajnálkozó tekintettel azt mondta: „- Elég nagy büntetés ez magának…” Szerintem Ő megér egy pozitív „homár”t.

Üdv.