Pada Van nevű olvasónk bakteriológus, s mint ilyen, sokat utazik. Mivel nekem is van hasonló foglalkozású barátom (aki virológus) és baromi jó fej, így akkor is posztolnám a levelet, ha történetesen nem értenék vele egyet.

De teljesen átérzem A beküldő helyzetét, előre megrendeli a jegyet, hogy minden flottul menjen, erre az állomáson behal a jegykiadó kioszk, a csóró munkások segítenek, hogy ők már szóltak, az ügyfélszolgálat vakargatja a fejét - nos, ezek mind olyan mozzanatok, melyek így frankón beleillenek a MÁV-ról alkotott képbe.

Alább a levél (megkérek újra mindenkit, hogy küldje a leveleket, mert szépen fogynak):

Hello!

Egy előző olvasói levél kapcsán eszembe jutott az én esetem is ami 2011 januárban történt.

Mivel én nemzetközi viszonylatban (mikor külföldre megy a vonat azt bakteriológus körökben így mondják) gyakran utazgatok vonattal jól ismerem a pénztáraknál uralkodó helyzet. Így gondoltam haladjunk a korral és regisztráltam a neten, fizettem bankkártyával így kaptam egy kódot amivel majd a jegyet és a számlát megkaphatom.

Persze ez csak elviekben van így. Nézzük mi volt a gyakorlatban:

A jeles napon előbb az ingázóval megérkeztem a Nyugatiba. Az én vonatom a Keletiből indult, de nagy örömömre észrevettem nem is egy, hanem két rám váró jegynyomtató készüléket. Becserkésztem az egyik oszlopnál lapuló automatát aminek az érintő képernyőjén beütöttem a kódot. Erre a készülék kis durozsolás után megnyugtatóan kiírta: "Jegynyomtatás folyamatban. Kérem várjon!" Vártam. Úgy 5 perc után gyanút fogtam, hogy szőr mehetett a köszörűbe, mivel a jegy csak nem került elő, sem a számla. Egy idő után aztán a szerkezet mint ami jól végezte dolgát visszatért az alap állapotba.

Egy kis toporgás után felhívtam a képernyőn látható számot. Amíg a zenét hallgattam és amíg a következő kollégához kapcsoltak megkérdeztem az egyik jegytépkedőt mit lehet ilyenkor tenni. Egy zöld plüss pingvinhez hasonlított ahogy többször széttárta a karját jelezve, hogy nincs ötlete. Aztán a kapuk őrzői közül az egyik sokat tapasztalt kolléga jött oda segítőkészen hozzám. Javasolta, hogy üssem csak be megint a kódot a másik szerkezetbe, mivel emez nem jó. Ők már szóltak többször is, de nem csinálnak semmit vele hiába mondják.

Az ügyfélszolgálati telefonon együttérzőek voltak, de segíteni nem tudtak. Mondták van ez így. Azt javasolták szálljak csak fel a vonatra osszam meg az élményeimet a kalauzzal aki majd jól megbüntet, de oda se neki, mert majd ezt nem kell befizetni. Erre hajlottam is volna, de kérdésemre, hogy vajon mit szólnak majd a labancok már nem volt ennyire megnyugtató a válasz. Ja ha Asztrián keresztül megyek (ezzel kezdtem ugye) akkor az baj. Menjek be a Keletiben lévő ügyfélszolgálati irodában, majd azok osztanak egy kis észt.

Bementem. Sorbaállás. Hümmögés. Többen is odajöttek miután az én ügyintézőm tanácstalannak bizonyult. "Tényleg internet vásárolt jegyet?" kérdezte az egyik mintha nem akarná elhinni. Láttam rajta, hogy igazi idiótának tart. Kezemet tördelve bólogattam, hogy mindenki követ el hibát. "Na de nemzetközit?" kérdezték. Szomorúan együttérzéssel bólogatott mindenki mikor beismertem, hogy bizony azt. Mikor még az is kiderült, hogy számlát is szerettem volna akkor már őszinte sajnálatot láttam az arcukon. Végül kisütötték, hogy vegyek egy másik jegyet erről meg írjak egy jegyzőkönyvet.

Azt, hogy vennem kell másik jegyet eleinte csak egy vaskosabb tréfának tartottam, de mint kiderült komolyan gondolták. Pedig szerintem vicces. Az különösen, hogy csak a következő vonattal tudtam elutazni és az még inkább, hogy azóta több mint négy hónap telt el. Pénzt még nem kaptam vissza, de még visszajelzés sem jött. Az is tetszett, hogy amikor a Railjet váró felől érdeklődtem, mondták, hogy az csak első osztályú jeggyel lehet használni. Még ha két economy jegyet is váltottam egymagamnak azzal nem mehetek be oda!

Legközelebb inkább embernél veszek jegyet még ha le is késem a vonat a hosszú sor miatt legalább nem bukom el a jegy árát egy fél évre.

Pada Van