F. nevű olvasónk küldte az alábbi levelet, amely utazásmegszakításról, pénzvisszafizetésről szólna. Természetesen csak szólna, mert ha a MÁV-ról beszélünk, akkor mindig bejön a képbe egy droid, akinek a napi rutinjába beleszólva lefagy az egész rendszer. S ha már lefagy, akkor ember legyen a talpán, aki a megfelelő reset gomb híján újra tudja az egészt indítani...
Íme a levél:
Kedves Blog!
Az alábbi történetet csupán azért osztom meg veletek, hátha egy kis színessel ki tudjátok tölteni az uborkaszezont:
Minap másodmagammal Velencére utaztunk a Déliből két kerékpárral. A Flirt motorkocsi nekem teljesen új élményt jelentett, noha a bicikliket csak úgy tudtuk elhelyezni, hogy a wc-re való bejutást némileg akadályoztuk - no de ez mellékszál. A két kalauz hölgy nagyjából az érdi állomás előtt kérte a jegyünket. Az egyikőjük felfigyelt rá, hogy éppen azon tanakodunk, leszállnánk inkább Martonvásáron. Ekkor elmondta: ha leszállunk előbb és bemegyünk a helyi pénztárba, akkor kérhetünk egy igazolást az utazás megszakításáról és bizonyos kezelési költség levonása után visszakaphatjuk a fel nem használt kilométerek díját.
Egészen meglepett a kalauznő kedvessége és noha feltehetően csekély összegről volt szó, már csak kíváncsiságból is gondoltam megpróbálkozom a művelettel. A hölgy közölte még, ha nincs nyitva a pénztár Martonvásáron, akkor menjek be a forgalmi irodára és kérjem tőlük az említett igazolást.
A pénztár már nem volt nyitva, így próbálkoztam a forgalmistákkal. Itt szintén két hölgy teljesített szolgálatot. Miután előadtam mi járatban is vagyok, egyikőjük csípőből visszalőtt, hogy nevezett igazolást épp annak a kalauznak kellett volna kiállítania, aki a vonaton utazott, nekik ugyanis ez biztos nem dolguk. Nem igazán értettem, hogy nekem akkor honnan kellene tudnom, hogy kinek a dolga lenne, de ekkor elővettem a legszélesebb mosolyomat és megpróbáltam valami együttműködés-félét kicsikarni belőle. Ez annyira eredményes volt, hogy kisvártatva kiderült, a helyi pénztáros még nem ment haza. Ő minden további nélkül roppant készségesen kiállította az igazolásomat. Ez egész könnyen ment - gondoltam - majd otthon beszedem a lóvét és kész.
Pár nap telt csak el, mikor a Déli pénztárában próbálkoztam a beváltással. Az ott szolgálatot teljesítő kissé megfáradt asszonyság rövid vizsgálódás után konstatálta a helyzetet. Látszott rajta, hogy kizökkentettem a napi monotóniából, de ezt inkább zaklatásként, mintsem megoldandó feladatként élte meg. Sebaj, ettől függetlenül azért haladtunk előre. Elkérte a személyimet mondván, valakinek a nevére ki kell állítania a számlát, nehogy később más, máshol követelje az összeget. Bevallom erre nem számítottam. Nem hordom magammal a személyit, csak jogosítvány volt nálam. Ezt viszont ő nem tudta elfogadni, csak a személyi-lakcímkártya kombó hozta volna lázba. Hát beláttam: hibáztam.
Úgy egy hét múlva jutottam ismét jegypénztár közelébe. Ez a Nyugati pu. kasszája volt, ahol egy hasonlóan lelkes hölgy fogadott. Ő kicsit tovább vizsgálta a papírokat, majd közölte: ez itt nem "útlemondás"-ról szóló igazolás, hanem "csak útmegszakítás igazolása". Magyarul: ő ezzel nem tud mit kezdeni, legfőképpen pénzt fizetni.
Jelenleg itt tart az ügy. Szerintem futok még pár kört csupán kutatási céllal is.
Tisztában vagyok vele, hogy ha nem hívják rá fel a figyelmem, hogy van ilyen lehetőség, akkor esélyem sem lett volna bármilyen összeget visszaigényelni, de hogy lehet az, hogy egyazon cég 3 alkalmazottja háromféleképpen értelmezi az ügymenetet?
Tudtok valamilyen jó tanáccsal szolgálni a hasonló esetekre vonatkozóan?
Üdvözlettel:
F:)
| Veled is hasonló történt? Történeted, észrevételed, fontos közlendőd van, mely megjelenthet itt, az Új MÁV Blogon? Az e-mailt az ujmavblog@gmail.com címre küldheted, és mi kitesszük történeted! |
