Tamás küldte az alábbi levelet, melyben leírja, hogy egy cigánnyal utazott a vonaton. Tamás elkövette azt a hibát is, hogy még az állomáson adott a "svéd állampolgárnak" egy cigarettát, így szinte ajánlotta magát a lehúzható áldozat szerepére. A levélből kiderül, hogy járhatott volna még rosszabbul is.

Szerintetek? Mit kellett volna ilyenkor tenni? Keményen elzavarni a vérbe a labilis cigányt, vagy bevállalva az áldozatot, elkerülni az esetleges késelést is? A kommentekben várom a véleményeiteket.

Tisztelt Megint Állunk Vaze blog!

Röviden a mai napon történteket szeretném leírni, nem vádolva a MÁVot.

Nyugati pályaudvarról, Lajosmizse felé tartó vonaton utaztam ma reggel, 12:18 perckor indult. A megálló előtti részen (ahol semmi nem utal arra hogy ne lehetne dohányozni, ha csak a máv területén alapból nem lehet, nem tudom) szívtam el egy cigarettát, amikor odajött hozzám egy kb 30 éves férfi, majd kért tőlem egy szálat, nem adtam, mondtam hogy ez az utolsó, majd megkérdezte hogy "melyik indul most?", mire én - talán hibásan - arra a vonatra mutattam amellyel magam is utazni szándékoztam. Láttam az emberen hogy jobb elkerülni, felszálláskor direkt leellenőriztem hogy nem utazunk-e egy kocsiban.

Nem volt szerencsém, mivel az út közben belépett a kocsiba. Csak én, meg a mögöttem levő ülésen egy nyugdíjas tartózkodott. A férfi, bizonyos Attila, kezett fogott velem, leült velem szembe, megkérdezte tőlem honnan vettem a pólómat, mert tetszett neki, és neki is olyan volt még régebben, mondtam neki hogy születésnapomra. Nemsokára elkezdett tőlem kéregetni, eleinte elzárkóztam attól hogy adjak neki, de rácsapott a zsebemre, ami mivel csörgött, ezért nem mondhattam hogy nincsen benne apró. Adtam neki száz forintot, de nem volt neki elég, hamar kétszáz, ötszáz, majd ezer kellett. A zuglói állomásig kéregetett, megemlítve hogy van nála kés, és ha nem adok neki, ő úgyis el fogja venni tőlem, de akkor nem csak ezret visz el, hanem mindent. Hozzátette hogy ő most normálisan beszél velem, más cigány már olyat lekevert volna nekem, hogy kiesik a szemem, illetve hogy mostmár ne idegesítsem fel, mert ugye látom hogy milyen, és ha felidegesítem, agyonver. Közben a nemdohányzó kocsin rá is gyújtott a saját cigarettájára. Miközben ezrest kért, folyamatosan a kezembe akarta nyomni az egyik ötszázast amit időközben már adtam neki, sugallva hogy én így viszonylag jól fogok járni, de akkor már tudtam hogy akármennyit adok, többet fog kérni.

Kőbánya-alsó állomásnál kétezer forinttal távozott, anélkül hogy különösebben bántalmazott volna.

Ezek után bementem az ellenőrökhöz, és tájékoztattam őket a helyzetről, de addigra annyira megijedtem, hogy féltem, velük tartani az éppen leszállni készülő Attilához, pedig ezt kellett volna, mivel az ellenőrök nem csak a jegyét bérletét akarták elkérni, hanem szembesíteni is akarták a vádjaimmal. Ez, tehát komoly hiba volt a részemről.

Attila leszállása után a két ellenőr humoros formában hangot adott azon véleményének, miszerint nem kellett volna adnom neki pénzt. Én pedig egyáltalán nem vagyok a fent leírt helyzethez szokva, így nem tudtam megítélni hogy valóban lehetett-e nála kés, de megpróbáltam a legroszabból kiindulni, valamint menekülés lehetőségét nem láttam (legalábbis Attila idegállapotát látva nem mertem megkockáztatni, hiszen ha erőszakot akart volna alkalmazni, előnyére vált volna hogy két, kétszemélyes egymással szembenéző ülés közt voltunk), és Attila láthatóan semmi áron nem akarta feladni.

Valószínűleg így is, ha a jövőben találkozom valahol Attilával, akkor kevésbé fog "normálisan" beszélni velem.

További kellemes húsvéti ünnepeket,

Tomi

----------------------------------

Egy szolgálati közlemény: már csak egy-két olvasói levél vár közlésre. Megkérek minden olvasót, hogy küldje el saját történetét, véleményét, észrevételét, hogy újra pöröghessen a blog. Emellett ha tetszik az Új Máv Blog, kattintsatok a "tetszik"-re a Facebook oldalunkon. 25 látogató alatt nem engedi a Facebook a Fanbox kihelyezését, mi most 20-nál tartunk. Köszönöm!