Tisztelt Máv Start Zrt!
A tegnapi nap folyamán volt szerencsém sokadjára a MÁV-val utazni. Az
elmúlt évek tapasztalai után megint sikerült rendesen
felidegesíteniük. Gödöllőről szerettem volna Nyíregyházára jutni, az
5506-os sebesvonattal és a 653-as IC-vel füzesabonyi átszállással. Az
átszállás mindig egy katasztrófa, mert hiába a 8 perces átszállási
idő, valahogy mindig úgy jön ki, hogy épp sikerült átrohanni az
IC-hez. Most is ez történt, futva elérem a beérkező Intercity vonatot,
ami aztán ott is maradt, mert a mozdonyban elromlott valami (éreztem
is egy kis égett szagot a vonathoz rohanás közben).
Na itt kezdődtek a problémák. Semmit nem tudtunk a mozdonyról,
semmiről, csak hogy "segélygép" érkezik - ez tőlem lehet egy hókotró
is, arra gondoltunk többen, hogy hóakadály van a sínen vagy hasonló.
Mindenesetre még csak megbecsülni sem tudták, mondtak 20 percet,
bizonytalan időt, mindent, hogy mikor indulhatunk tovább. Közben
megérkezett az 528-as sebesvonat, amivel Miskolcig (esetleg
Szerencsig) el tudtunk volna jutni. Természetes volt, hogy átszállunk,
mert még mindig jobb haladni, mint ülni a fűtetlen rossz mozdonyú IC-n
"bizonytalan ideig". Ezek után megérkeztünk Miskolcra, majd a
sebesvonat ott menetrend szerint áll. Közben hallottuk a bemondón,
hogy az eredeti 653-as IC mégis csak indul egy szomszédos vágányról
rövidesen. Így leszálltunk az 528-as sebesvonatról, és átmentünk a
másik vágányra, ott össze volt rakva egy 3 IC kocsiból álló
szerelvény, de senki semmit nem tudott mondani arról, hogy ez a vonat
mikor fog elindulni, mikor lesz előtte mozdony, semmit... A vonaton
valamilyen szintű fűtés volt és világítás is, egy darabig, aztán
maradt égve 4 lámpa, és egyre hidegebb lett, már az ajtókból is elment
a levegő, így leszállni se tudtunk volna, ha akarunk sem (nyilván ott
valami vészkapcsolókkal megoldható lett volna, de annyira nem volt
veszélyérzetem). Közben akárkit kérdeztünk, senki nem tudott semmilyen
információval szolgálni azzal kapcsolatban, hogy mikor lesz mozdony,
semmi. Aztán a történésekből sikerült rájönni, hogy mozdonyunk úgy
lesz, hogy a lerobbant 653-asért küldött "segélygép" - ami kiderült
egy másik mozdony, visszahozta a 653-ast, és azt átteszik az új 653-as
szerelvény elé. Idő telik, fűtés, világítás, ajtó, információ nincs.
Na egyszer csak lett mozdonyunk, elindult a fűtés, és vártuk, hogy
akkor induljunk. DE: a mozdonyvezetőnek lejárt a munkaideje, és át
kell adja, amiről megint azt mondták, hogy bizonytalan ideig eltart.
Hogy lehet, hogy egy napi rutinfeladat idejét még csak megbecsülni sem
képesek? Na mindenesetre lassan 2 órás késésben volt a vonatunk, és MI
UTASOK kitaláltuk, hogy már érkezik a következő kör IC, az 568-as.
Persze azt megint nem tudta senki, hogy hányadik vágányra, majd
érkezés előtt 1 perccel be is mondták, hogy hová. Semmivel sem
hamarabb. Na úgy döntöttünk néhányan, hogy arra átszállunk,
természetesen hely és pótjegy nélkül - 2 órás szenvedés után
megérdemeljük, fizikailag ötödik vonat volt amire felültem
Füzesabony-Miskolc viszonylatban. Meglepő volt, hogy azon a vonaton
mit sem tudtak az előttük levő problémájáról. Mindenesetre egyes
utasok elég nagy vitatkozása mellett sikerült valami központi
engedélyt kapni, hogy ugyanmár ne legyünk megbüntetve. 5 óra alatt
sikeresen meg is érkeztünk Nyíregyházára, a menetrend szerinti 3 órás
út alatt.
Amit tapasztaltam, az teljesen ellentmond az utasbarát hozzáállással,
ugyanis több ponton értelmetlen, lassító, hiányos intézkedést véltem
felfedezni. Hogyan lehetett volna a helyzetet megoldani?
- mindenkit átszállíttatni a gyorsvonatra és Miskolcon már kész
pótvonat várja az utasokat MOZDONYVEZETŐVEL, amivel továbbutazhatnak,
nem még segélygépet küldözgetni, meg csatolgatni oda-vissza 2 órán
keresztül. Ha elbírta volna még a gyorsvonathoz hozzá lehetett volna
csatolni a lerobbant szerelvényt és behúzni Miskolcig az utasokkal
együtt, de egy átszállás se lett volna nagyobb gond. Aztán meg majd a
háttérben megoldják a hibás szerelvény Miskolcra vontatását, az ránk
utasokra, nem tartozik...
- az lett volna a minimum, hogy a kialakult helyzetben az 568-as
intercityre való átszállást úgy kommunikálják, hogy szólnak a 653-as
kalauzainak időben, ők felszállnak a vonatra és kihirdetik a
lehetőséget - nem pedig a vonat beérkezése előtt 1 perccel bemondani
az állomás hangos utastájékoztató rendszerében - ami nem mellesleg
alig hallható a bezárt IC kocsiban... Jah és az 568-as IC-re már
odaszólni, hogy ez meg ez történt, és bánjanak megértően a kimerült
utasokkal, esetleg biztosítsanak nekik egy forró teát a
kellemetlenségeik miatt. Ehelyett konfliktusba kellett keveredni az
568-as kalauzával, mert ő nem tudott semmiről, és utasítás, hogy az
utasnak nem szabad semmit elhinni. Na ez aztán az utas-vevőorientált
hozzáállás.
Azt hiszem az elvárásaim nem nagyok, hiszen ennek így kellene működni,
nem pedig úgy, hogy senki nem tud semmiről, és a FIZETŐ MÁV által
keletkezett problémák sorával küzdő utast alapból csalónak, hazugnak
nézzük. - Ezek után nem csoda, ha már nem tudnak kulturáltan
viselkedni - gondolok itt a velünk sorstárs idősebb házaspárra,
akiknél a kulturált viselkedés tűrésküszöbét átlépte a kialakult
helyzet. És nem hibáztatom őket, mert még csak a közelébe se kellett
volna érnie a helyzetnek egy normálisan működő szolgáltató szemléletű
cég esetén.
Most utaznék legközelebb vonattal, Nyíregyházáról a reptérre, de ezek
után nem merem bevállalni, mert nagyon nem lenne jó lekésni a gépet,
és ilyen szervezetlenség mellett bármilyen problémából képesek 2 órás
késést faragni, amire megint nem megoldás, hogy ezzel már kalkulálok
és egy fél napot a reptéren töltök emiatt...
A mostani esetnél a pszichés próbáratételt leszámítva nem ért
meglepetés, mert eleve kalkuláltam azzal, hogy Füzesabonyban nem
sikerült a 8 perces átszállási idővel átszállni a 653-asra, csak az
568-asra. Talán jobb is lett volna, nyugisan ücsörögni 2 órát a
füzesabonyi váróban mint próbálni előrébb jutni a szembejövő
akadályokkal.
Külön tisztelet a 21. századi színvonalon üzemelő Elvira rendszernek,
ugyanis a mobilomról folyamatosan tudtam nézni, hogy az egyes vonatok
hol járnak, és ezáltal a MÁV-os dolgozókkal szemben is tájékozottsági
előnyre tettem szert.
Nem tudom miért jó elvenni az emberek kedvét a vasúttól, pedig sokkal
környezetbarátabb és kényelmesebb megoldás tud lenni sok esetben,
szemben az egyéni autózással. Még ha be is üt 1-2 eset (mindenhol
előfordulhat), azt az ember elfogadja, ha legalább azt látja, hogy a
hozzáállás biztató, de ezt sajnos nem láttam, így nem látok reményt
sem, hogy rövidtávon szignifikáns javulás fog bekövetkezni.
Üdvözlettel: T. A.
